Így korlátoznák a britek a külföldiek jóléti juttatásait

Megosztás Tetszik

Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke kedden a déli órákban előterjesztette az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti megállapodásról szóló javaslatát, amiről a tagállamok vezetői hivatottak dönteni február 18-19-én. Az ajánlat értelmében London egy új uniós jogszabály alapján egyelőre nem tisztázott időtartamra szóló védőintézkedést vezethet be az uniós munkavállalók által igénybe vehető jóléti kedvezmények korlátozására, és a nemzeti parlamentek is könnyebben megakaszthatnak majd nekik nem tetsző készülő uniós jogszabályokat.

A jelenlegi szerződéses keretek között, bizonyos esetekben jogszabályi módosításokkal, bizonyos esetekben pedig meglévő jogszabályok pontosításával és értelmezésével kívánja megoldani a brit feladványt az a javaslat, amit Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke tett közzé kedden a déli órákban az EU és Nagy-Britannia közötti viszony részleges újraszabályozására.

A javaslatról az EU 28 tagállamának vezetői hivatottak dönteni, amikor február 18-án és 19-én Brüsszelben találkoznak. Döntésük valamennyi eleme kötelező jogi erővel bír majd – mutattak rá EU-források.

A dokumentum – ami minden jel szerint élvezi a brit kormány támogatását – egy kivételes munkaerőpiaci helyzetben alkalmazható védőmechanizmusról szóló jogszabály elfogadását, illetve ennek London által történő aktiválásának lehetőségét helyezi kilátásba, és konkrét biztosítékokat tartalmaz az eurózónán kívüli országok számára érdekeik figyelembe vételére. A javaslat alapján a nemzeti parlamentek (legalább 16 tagállam törvényhozása) piros lapot mutathatnak fel egy nekik nem tetsző bizottsági jogalkotási kezdeményezésre, amiről tanácsi szinten döntenének. A javasolt alku nem teszi szükségessé az EU-szerződések módosítását, de ki sem zárja ennek a lehetőségét a jövőben.

A tárgyalásokon a legkeményebb diónak bizonyuló ügyet, a munkával összefüggő szociális kedvezmények uniós munkavállalók általi igénybevételének átmeneti korlátozását illetően Tusk levele szerint a javaslat a legteljesebb mértékig tiszteletben tartja a jelenlegi szerződéseket, mindenekelőtt a szabad munkavállalás és a diszkrimináció-mentesség elvét. Ezért a brit problémára javasolt megoldás részben a jelenlegi szabályok értelmezésében és pontosításában (az ellátórendszer kárára történő visszaélésekről van szó), illetve uniós jogszabályok módosításában merül ki.

Utóbbi vonatkozik majd azon munkavállalók családi támogatásokhoz való hozzáféréséhez, akiknek a gyerekeik (akik után a támogatást felveszik) nem Nagy-Britanniában, hanem egy másik tagállamban élnek. A Bizottság az uniós jogszabályok módosítását fogja javasolni, hogy a más országban élő gyerekek ezután ne a brit, hanem az adott országban elérhető, indexált gyerek utáni támogatást kaphassák.

Az állam- és kormányfők elé kerülő határozattervezet egy védőmechanizmus létrehozását is kilátásba helyezi, ami a más tagállamokból érkező munkavállalók beáramlása által okozott kivételes helyzetekre kíván választ adni. Tusk papírja ugyanakkor világossá teszi, hogy a „vészfék” pontos mibenlétéről és alkalmazhatóságának időkorlátairól a tagállamok vezetőinek kell majd február közepén megállapodni.

Lényeges kitétel, hogy a korlátozásokat csak az ezután érkező és nem a már Nagy-Britanniában tartózkodó uniós munkavállalókkal szemben alkalmazhatná a brit kormány.

A Bizottság részéről mindenesetre elismerik, hogy Nagy-Britannia esetében jelenleg fennállnak azok a körülmények, amelyek egy ilyen mechanizmus beélesítését indokolttá tehetik. Egyelőre az sem világos, hogy David Cameron a csúcs esetleges jóváhagyása után azonnal aktiválhatná ezt a lehetőséget, vagy csak a jogszabály elfogadását követően, aminek nagyobb a valószínűsége.

A javaslat a munkavállalókon kívül választ ad a további brit igényekre is, így az eurózónán belüli és kívüli országok közötti viszony előremutató rendezésére (itt EU-források elvekről és egy ezeken az elveken alapuló védőmechanizmus létrehozásáról beszélnek); a versenyképesség javítására és a szuverenitás kérdésére, azon belül is a nemzeti parlamentek kiterjesztett jogára a blokkolásra. Utóbbi esetben a furfangos megfogalmazás szerint a szavazatok 55 százalékát EU-szinten képviselő parlamentek (bizottsági olvasatban 16 tagállami parlament) blokkolhatnának piros lap felmutatásával egy jogszabályi javaslatot, aminek megtételére 12 hetet kapnának. Ezt követően azonban nem a Bizottság hitelesítené a blokkolást, hanem a miniszteri Tanács, amely dönthetne a jogalkotási javaslat megtartásáról vagy napirendről történő levételéről.