Így döntött a Kúria a felszámoló mulasztásáról

Megosztás Tetszik

Az Európai Unió más tagállamában fő érdekeltségek központjával rendelkező hitelező hitelezői igénye bejelentésének határidejéről kapcsolatos határozatáról közölt összefoglalót a Kúria.

Az adós felszámolásának megindulása után egy román társaság jelentkezett a felszámolónál és bejelentette hitelezői igényét. A felszámoló levélben tájékoztatta a társaságot arról, hogy milyen módon válhat az adós hitelezőjévé. A levélhez nem mellékelte a 38/2009. (VIII.31.) IRM rendelet 2. számú melléklete szerinti tájékoztatást, és az ott megjelölt adatokból nem közölte a hitelezővel a bíróság Gazdasági Hivatalának bankszámla számát.

A jogvesztő 180 napos határidő letelte után a felszámoló tájékoztatta a hitelezőt, hogy nem áll módjában nyilvántartásba venni a követelését, mert a nyilvántartásba vételi díj befizetésére a jogvesztő határidőn belül nem került sor.

A hitelező kifogást nyújtott be a felszámoló intézkedése ellen és kérte követelésének nyilvántartásba vételére kötelezni a felszámolót. Sérelmezte, hogy a felszámoló nem tájékoztatta a hitelezővé válás feltételeiről.

A felszámoló kérte a kifogás elutasítását.

Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A hitelező felülvizsgálati kérelme alapján eljárt a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a kifogásnak helyt adott. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező által bejelentett követelést a határidőben érkezett igények között vegye nyilvántartásba.

Kifejtette, hogy a hitelező nem magyarországi székhellyel rendelkezik, fő érdekeltségének központja az Európai Unió másik tagállamában van, ezért a fizetésképtelenségi eljárásokról szóló 1346/2000/EK rendelet 40. cikke alapján kellett volna a felszámolónak eljárnia.

Jóllehet a felülvizsgálati kérelemben a hitelező nem hivatkozott erre a jogsértésre, azonban az Európai Bíróság C-35/76. számú ügyben kifejtett álláspontja szerint a tagállami bíróságnak hivatalból kell érvényt szereznie a közösségi jog rendelkezéseinek.

A Rendelet 40. cikke írja elő a felszámoló tájékoztatási kötelezettségét azon hitelezők tekintetében, akiknek a székhelye másik tagállamban van, és a 38/2009. (VIII.31.) IRM rendelet 2. számú melléklete tartalmazza azokat az adatokat, amelyeket a felszámolónak mindenképpen közölnie kell a másik tagállam hitelezőjével.

A hitelező jelen ügyben történt jelentkezését követően a felszámolónak kötelessége lett volna az IRM rendelet 2. számú mellékletét a hitelező részére megküldeni. Miután erre nem került sor, a másik tagállami hitelező nem került abba a helyzetbe, hogy a követelését érvényesíthesse, ebből következően nem alkalmazhatóak vele szemben azok a jogkövetkezmények sem, amelyeket a törvény a hitelező késedelme esetére tartalmaz.