adozona.hu
Görög népszavazás: így reagáltak az uniós társak
//test-adozona.hu/altalanos/Gorog_nepszavazas_igy_reagaltak_az_unios_ta_360NIS
Görög népszavazás: így reagáltak az uniós társak
Rendkívüli csúcstalálkozóra hívta össze kedd estére az euróövezet országainak vezetőit Donald Tusk, az Európai Tanács állandó elnöke (aki egyúttal a mindenkori eurócsúcsok elnöke is), miután a görögországi népszavazáson a résztvevők 61,31 százaléka a hitelező intézmények követeléseinek elutasítására voksolt.
Alaposan felbolydul ismét az európai diplomácia, miután az Alekszisz Ciprász görög miniszterelnök által tíz napja váratlanul bejelentett népszavazáson az elsöprő többség az általa kért elutasítást támogatta. A hírre vasárnap kora esti órákban először csak egy hétfő esti párizsi francia-német csúcs bejelentése volt az első reakció, majd annak közlése, hogy a francia-német „tengely” vezetői eurózóna-csúcsot is kívánatosnak tartanának. Nem sokkal később Donald Tusk ET-elnök aztán formálisan be is jelentette az eurócsúcs összehívását kedd estére, majd Jeroen Dijsselbloem eurócsoport-elnök közölte, hogy kedden összeül az eurócsoport miniszteri tanácsa is.
Ezzel párhuzamosan Jean-Claude Juncker bizottsági elnök is nyilatkozatban jelezte, hogy már vasárnap este kétoldalú egyeztetéseket folytatott „az eurózóna másik 18 tagállamának demokratikusan választott vezetőivel”, továbbá, hogy hétfőn reggel telefonos konferenciát tartanak a hitelezői „intézmények” (a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank) vezetői.
Az eurócsúcsra Brüsszelben kerül majd sor, és nemzetközi sajtótalálgatások szerint egyaránt szolgálhat egy új EU-görög megállapodás útnak indításához keretül, illetve zárulhat annak eldöntésével, hogy az övezet vezetői nem pártolják tovább, ha az Európai Központi Bank rendkívüli likviditási támogatást nyújt a görög bankoknak.
Ciprász – aki görög kormányzati bejelentés szerint este már beszélt telefonon Francois Hollande francia elnökkel – a számára győzelmet jelentő eredményt méltató beszédében vasárnap este azt közölte hallgatóságával, hogy kormánya „már hétfőn visszatér” a tárgyalóasztalhoz, csak éppen úgymond „pozíciójában (a szavazás eredménye fényében) sokkal erősebben”. Janusz Varufakisz görög pénzügyminiszter szintén arról beszélt, hogy a „nem” ilyen arányú többségének fényében „24 óra alatt megszülethet a megállapodás a hitelezőkkel”.
Az utóbbiak oldalán a fejlemények olvasata sok esetben ettől jelentősen eltérő volt. Azt az udvariassági kört ugyan szinte mindenki lefutotta, hogy „a görög nép demokratikus úton kifejezett véleményét tiszteletben fogják tartani”, de a legtöbb esetben a mondat második fele nem a görög követelések elfogadását helyezte kilátásba, hanem annak elvárását, hogy most a görög kormányon a sor, hogy „tartalma és konstruktív” javaslattal álljon elő (Martin Schulz EP házelnök szavai).
Ugyanerre helyezte a hangsúlyt Dijsselbloem is, aki nyilatkozatában „rendkívül kiábrándítónak” nevezte a népszavazás eredményét, méghozzá „Görögország jövője szempontjából”. Hangsúlyozta egyúttal, hogy „a reformok és a nehéz intézkedések elkerülhetetlenek”, amelyek kapcsán várják „a görög kormány kezdeményezéseit”.
Martin Schulz egyébként úgy vélte, hogy humanitárius program keretében a görög társadalom nyomor szélére sodródott részét legitim és szükséges dolog lehet megsegíteni. De Varufakisz azon kijelentését, hogy hétfőn már tárgyalás lesz Görögország és intézményi partnerei között, mi több, a görög bankok is kinyithatnak majd, Schulz csak „nagyon nehezen” tudta elképzelni. Általában is problematikusnak érezte a tárgyalások újrakezdését akkor, amikor a görög nép ilyen látványosan „nem”-et mondott egy olyan javaslatra, amit másfelől viszont az eurózóna másik 18 országa tart a maga részéről kívánatos tárgyalási alapnak.
A legnagyobb érdeklődés persze a német kancellár véleményét övezte, Merkel azonban vasárnap este nem szólalt meg, hanem a berlini kancellári hivatal tett közzé egy rövid nyilatkozatot arról, hogy „a görög nép szavazását tiszteletben kell tartani”. Ennél szókimondóbban reagált – a korábban amúgy a görögök felé inkább megértést mutató – német szociáldemokrata párt elnöke, Sigmar Gabriel alkancellár (aki egyúttal német gazdasági miniszter is), midőn úgy vélte, hogy a nem győzelmével „Ciprász az utolsó hidat is felégette” a kompromisszum felé.
Az ugyancsak német szociáldemokrata Ingrid Arndt-Brauer arról beszélt, hogy a Bundestag általa vezetett pénzügyi bizottsága kedden készült volna vitát kezdeni egy esetleges újabb görög mentőcsomagról, de a szavazás fényében úgymond „mindez okafogyottá vált”, és nem fog rá sor kerülni. „Senki sem akarja a görögöket kínozni, mi nem vagyunk terroristák, mi segíteni akarunk…. De most semmilyen hiteles alap nem látszik ehhez” – tette hozzá.
Manfred Weber, az európai parlamenti néppárti frakciójának német (kereszténydemokrata) elnöke azt minősítette irritálónak, hogy miután Varufakisz „terroristáknak” minősítette országa hitelezőit, máris azt jelenti, hogy hétfőn újra tárgyalni fog velük….
A németországi pártok közül egyedül a szélsőbaloldali Die Linke vélte úgy, hogy „a görögök másodszor védték meg magukat a gazdasági kényszer ellen”, és most a tárgyalóknak haladéktalanul vissza kell térniük az asztalhoz, de immár „a görög nép demokratikus óhaját tiszteletben tartva”.
Láthatóan idegesen reagált a spanyol kormány, ahol Mariano Rajoy miniszterelnök hétfőre rendkívüli kormányülés összehívását jelentette be, (és ahol a mindvégig Ciprászékkal „pártszövetséget” hangoztató Podemos kitörő örömmel gratulált Ciprászék sikeréhez).
Sokakat meglepve, több kelet-európai megszólalásra is sor került. Ewa Kopacz lengyel miniszterelnök – akinek országa nem is euró-tag – például úgy fogalmazott, hogy „a görögök a politikai populizmus áldozataivá váltak”, és úgy vélte, hogy most már csak az euróból való kilépés maradt egyedül nyitva Görögország előtt.
Szintén a „grexit”-et vizionálta Kazimir Peter szlovák pénzügyminiszter is, aki egyúttal szükségét érezte figyelmeztetni, hogy „a reformok görögországi elutasítása még nem jelenti azt, hogy így könnyebben fognak majd pénzhez jutni”.
Ilves Hendrik Toomas észt elnök tweetjében pedig ironikus módon annyit kérdezett csak, vajon mennyi esélyt jósolnának az „igennek”, amit az eurózóna másik 18 országában tartanának arról, hogy emeljék-e az adókat Görögország kimentésének a finanszírozására?
Hosszabb-rövidebb nyilatkozatban reagáltak az eredményre a nagyobb EP-frakciók is. Az európai konzervatívok nevében Syed Kamall (brit, konzervatív) frakcióvezető úgy vélte, hogy „a következő napokban a görög népre néhány sötét nap vár, és csak remélni tudom, hogy az EU nem törekszik majd arra, hogy megbüntesse őket demokratikus döntésükért”. Kamall egyúttal kifejtette: a mostani eset is arra int, hogy ha ragaszkodnak az euró fenntartásához, „a gazdagabb tagországoknak őszintén be kell látniuk, hogy ehhez meg kell teremteniük a fiskális transzfert a szegényebb tagok felé, míg ez utóbbiak viszont meg kell, hogy értsék, hogy a gazdagabbak akarják megszabni mindehhez a szabályokat”.
Guy Verhofstadt (belga), a liberálisok vezére arra intett, hogy „Ciprász most megnyerte a népszavazást hazájában, de elvesztette hitelességét Európa többi részében”. Szerinte a következő napokban dől majd el, vajon a görög miniszterelnök igazi vezető, aki megoldást kínál problémákra, „vagy csak hamis próféta, aki híján van saját elképzeléseknek”. Mindenesetre – tette hozzá – Ciprásznak meg kell értenie, hogy „pénz semmiért” (money for nothing) „csak a dalban létezik”.
A vasárnapi népszavazás eredménye amúgy megfigyelők szerint egyúttal újabb arcul csapása a görögországi hagyományos középpártoknak, amelyek előzőleg évtizedeken át kormányozták az országot, és amelyeknek vezetői az „igen” szavazatra igyekezték buzdítani híveiket. A „nem” mellett igazából csak a kormányzó szélsőbaloldali és szélsőjobboldali pártok kampányoltak. Antonisz Szamarasz, az ellenzéki konzervatív Új Demokrácia addigi vezetője mindenesetre még vasárnap este be is jelentette lemondását.
Szakértők, diplomaták, jogászok és megfigyelők amúgy már a szavazást megelőzően visszatérően bírálták a vasárnapi voksolást, mint amelyen nehezen értelmezhető kérdést tettek fel, emellett az Európa Tanács illetékesének véleménye szerint az európai népszavazásoknál elvárt két hét átfutás helyett alig egy hétre szabták csak a tájokozódás és tájékoztatás lehetséges időtartamát, ráadásul a véleményezésre szánt hitelezői program hatálya már a népszavazás előtt öt nappal lejárt.
Sokak szerint az sem volt egyértelmű, hogy pontosan milyen következményekkel jár majd a „nem”, vagy az „igen” győzelme. A voksolást megelőző egy hétben a kormány vehemensen az előbbire bíztatott mindenkit, azt állítva, hogy a „nem” győzelme nem a görögországi euró végét jelenti majd, hanem éppen ellenkezőleg, az övezeten belül csak megerősíti majd Athén tárgyalási pozícióját. A Görögországon kívüli – de különösen a hitelezőket képviselő „intézményi” – oldal előzetes véleménye ugyanakkor az volt, hogy a hitelezők által javasolt reformprogram elutasítása de facto a görög euró-tagság elvetését is jelenti majd. Ezért is, hogy uniós intézményi vezetők – köztük Jean-Claude Juncker bizottsági elnök – igyekeztek „közvetlenül is üzenni a görög népnek”, amelyben az „igen” értelméről próbálták meggyőzni őket.
A rövid, de hektikus népszavazási kampány nem is maradt hatástalan, és vasárnap már félidőben tudni lehetett, hogy szavazás mindenképpen érvényes lesz, a részvételi arány ugyanis délutánra már meghaladta a 40 százalékot. A görög idő szerinti este 6 órás urnazárás után nem sokkal pedig az exit-pollok és az első részeredmények folyamatosan a „nem” szavazatok többségét mutatták, elvezetve az éjfél után közölt 61,31 százalékos végeredményhez.
Hozzászólások (0)