adozona.hu
Elszámolási vita vagy csalás? A Kúria eldöntötte
//test-adozona.hu/altalanos/Elszamolasi_vita_vagy_csalas_A_Kuria_eldont_LRJZ7D
Elszámolási vita vagy csalás? A Kúria eldöntötte
Tetszik
A vád szerint a terhelt az irányítása alá tartozó cégek képviseletében úgy kötött különféle (kölcsön-, szolgáltatási, utazási, adásvételi stb.) szerződéseket, hogy a szerződéskötéskor eleve nem állt szándékában a teljes, esetenként részbeni teljesítés, illetőleg arra eleve nem is volt reális lehetősége. A védő szerint csupán elszámolási vita volt a terhelt és a sértettek között. Kinek van igaza? A Kúria eldöntötte.
A védő fellebbezése alapján másodfokon eljárt törvényszék egyes bűncselekmények minősítését érintően és járulékos kérdések tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, egyebekben helybenhagyta.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 2006 és 2011 között az irányítása alá tartozó különféle cégek nevében, illetve vezető tisztségviselőjeként, vagy cégjegyzésére jogosultjaként, úgy kötött különféle (kölcsön-, valamint szolgáltatási, utazási, folyószámlahitel-, adásvételi, virtuális iroda-, közvetítői, személyszállítási, szállítmányozási, utasbiztosítási, ügynöki, bizományosi) szerződéseket, hogy a szerződéskötéskor eleve nem állt szándékában a teljes, esetenként részbeni teljesítés (megfizetés), illetőleg arra eleve nem is volt reális lehetősége.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen védő nyújtott be felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pont 3. fordulata, valamint a b) és c) pontja alapján – egyéb kifogások mellett – arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a csalási cselekményekben törvénysértéssel került sor.
A védő szerint az vezetett a csalási cselekményekben a bűnösség törvénysértő megállapításához, hogy a tényállás nem tartalmazza, hogy miben állt az I. rendű terhelt tévedésbe ejtő magatartása. Néhány tényállási pont áttekintésével – és egyben átértékelésével – elszámolási vitát, szerződésszerű teljesítést, vagy a lejárat előtti részbeni teljesítés alapján a teljesítési szándék meglétét állította, valamint azt, hogy a bíróság a tényállás megállapításakor nem vette figyelembe a megállapítottakat cáfoló, azokkal ellentétes bizonyítékokat. Hiányzik annak a tisztázása is, hogy mikor következett be, amikor már nem volt reális esély a tartozások kifizetésére. Ekként nem állapítható meg az I. rendű terhelt jogtalan haszonszerzési célzata.
A Kúria azt állapította meg, hogy a védő felülvizsgálati indítványa nem alapos.
A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét [Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpont]. A védő szerint csupán elszámolási vita volt a terhelt és a sértettek között. A szerződésszerű teljesítésre, illetve a lejárat előtti részbeni teljesítésre tekintettel megállapítható a terhelt teljesítési szándéka.
A Kúria a védő érvelésével nem értett egyet.
A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre [1959. évi IV. törvény (korábbi Ptk.) 205. § (1) bekezdés]. A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére [2013. évi V. törvény (hatályos Ptk.) 6:58. §].
A szerződés tehát mindig a felek akaratának a találkozása. A csalás körében éppen az ügyletkötési szándék hiányának van jelentősége, amelyre a passzív alanyok (akik természetes személyként egyben sértettek is) megtévesztéséből lehet visszakövetkeztetni. A csalás viszont bűncselekmény, és a bűnösség kérdését az akarati tényező dönti el (BH 2011.160.I.).
Ha nincs valós, az adott szerződésre irányuló konkrét szerződési akarat, akkor nincs polgári jogi jogviszony. Ennek következtében az I. rendű terhelt magatartása szükségszerűen büntetőjogi megítélés alá esik.
Az irányadó tényállás alapján fel sem merül, hogy a passzív alanyokat nem ügyletkötési szándék vezette volna. Ellenben a terhelt volt az, akinek az akaratát nem ilyen szándék vezette. A fizetési nehézségek az ő oldalán keletkeztek, majd egyre újabbakkal halmozódtak. Maga a terhelt ismerte el, hogy 2008-tól már folyamatosan likviditási problémákkal küzdött.
A védő kifogásolta, hogy nem került megállapításra a fizetésképtelenség beálltának kezdő időpontja. Ezzel összefüggésben a Kúria visszautalt arra, hogy a már vizsgált akarthiba elsődlegessége mellett ennek nem volt jelentősége. Annak azonban igen, hogy a likviditási helyzete romlásának nyilvánvalóan tudatában lévő terhelt hosszabb időn keresztül, újabb és újabb pénzhez jutási lehetőséget keresett és talált. Immár valós ügyletkötési szándék nélkül, az ügyfelei megtévesztésével, közelebbről tévedésbe ejtésével mégis teljesítést ígért és vállalt, s ekként a jogtalan haszonszerzés célzata vezérelte cselekvőségét. Ezt jól mutatja, hogy a terhelt a sorozatos ügyletkötésekkel megszerzett javak ellenére nem vagy csak pro forma, részben teljesített. A sorozatos csalárd eljárásából önmagában is visszakövetkeztethető a jogtalan haszonszerzési célzat.
A kár a sértettek vagyonvesztésével következett be, éspedig azonnal, az adott ügylet tárgyát képező kölcsön folyósításával (a szolgáltatás nyújtásával stb.). Ehhez képest az arányaiban jellemzően csekély mértékű részbeni teljesítés már a bekövetkezett kár megtérítését jelenti.
A kifejtettek alapján az I. rendű terhelt bűnösségének kimondására a csalási cselekményekben a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdés főszabálya alapján tanácsülésen, a Be. 656. § (1) bekezdés szerinti összetételben eljárva – a védő felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a felülvizsgálattal érintett terhelt tekintetében hatályában fenntartotta [Be. 662. § (1) bekezdés a) pont] – olvasható a tájékoztatóban.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (0)