Elmaradt munkabér sorsáról döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Nem fizetett pótlékokat több munkavállalójának a munkáltató, majd a bizonyítékok elvesztésére hivatkozva próbálta megúszni a költségeket. A Kúria azonban másként ítélte meg az ügyet.

Az I. rendű felperes 1996. szeptember 13-tól, a II. rendű felperes 1999. május 3-tól, a III. rendű felperes 2003. április 7-től, a IV. rendű felperes 2001. július 2-tól és az V. rendű felperes 2001. június 1-jétől állt takarító munkakörben az alperesnél munkaviszonyban, melynek keretében a vasútállomás területén lévő utastér és vágányrészek közötti területek folyamatos, míg az irodák, iroda jellegű épületek, forgalmi helyiségek, folyosók, lépcsők, raktárak, WC-k, szociális helyiségek, őrhelyek, laktanyai területek munkanaponként egy alkalommal történő takarítása volt feladatuk akként, hogy azt az I. rendű és a II. rendű felperes 3 műszakban, így 7-15 óra, 14-22 óra és 22-6 óra közötti időszakban, míg a III. rendű, a IV. rendű és az V. rendű felperes 7-15 óra közötti időszakban látta el, heti 1 pihenőnap biztosításával – olvasható a Kúria honlapján.

Az alperes határozta meg a felperesek munkaidő-beosztását, melyet a jelenléti ívek és felolvasókönyv tartalmazott. Az alperes a felperesek részére napi 8 óra, heti 40 óra figyelembe vételével a minimálbérnek megfelelő munkabért megfizette, azonban a műszakpótlék és a pihenőnapon végzett munka esetén járó pótlék nem került ellentételezésre a 2007. április 20-tól a 2010. április 20-ig terjedő időszakban.

A felperesek 2007. április 20-tól 2010. április 20-ig terjedő időszakra elmaradt munkabér megfizetését kérték arra hivatkozással, hogy az alperes nem fizette meg a jogszabály szerinti munkabérüket, így a délutáni, valamint éjszakai műszakpótlékot és a pihenőnapon végzett munka esetén járó pótlékot. Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert álláspontja szerint sem a munkavégzés, sem annak mértékét, sem az összegét nem bizonyították a felperesek.

Az elsőfokú bíróság széleskörű bizonyítás lefolytatását követően a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve az elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte az alperest s az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott. A munka törvénykönyvéről szóló törvény (Mt.) 140/A § (1) bekezdése meghatározza a munkáltató nyilvántartási kötelezettségét. A felperesek indítványozták a nyilvántartások csatolását, így eleget tettek – e körben – a bizonyításnak. Az alperes felhívás ellenére nem bocsátotta rendelkezésre a nyilvántartásokat arra hivatkozással, hogy azok elvesztek. Nem eshet a felperesek hátrányára az, ha az alperes felhívásra nem bocsátja rendelkezésre a nyilvántartásokat.

Az elmaradt munkabér jogalapján túl annak mértékét és összegszerűségét is felpereseknek kellett igazolni, az eljárt bíróságok e körben is lefolytatták a bizonyítási eljárást és a felajánlott bizonyítékokat megfelelően értékelve okszerű és életszerű mérlegelés alapján jutottak arra a következtetésre, hogy milyen összegűek az elmaradt munkabérek.

Az a körülmény, hogy ha a bizonyításra kötelezett fél nem képes valamennyi bizonyítékot szolgáltatni, még nem minden esetben eredményez bizonyítatlanságot. Ez esetben különös súllyal szükséges értékelni azt, hogy a hiányolt bizonyíték melyik félnek felróhatóan nem áll rendelkezésre.