Egyéni vállalkozó? Így számolja el az üzemanyagköltséget!

Megosztás Tetszik

Hogyan számolható el az üzemanyagköltség, mikor kell cégautóadót fizetni, útnyilvántartást vezetni és levonható-e az üzemanyag áfája? Ezt kérdezte egyik olvasónk. Juhász Tibor okleveles nemzetközi és ellenőrzési adószakértő válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: „Adott egy kiskereskedelemmel foglalkozó, főfoglalkozású egyéni vállalkozó. A benzin üzemű személygépjármű a házastársa tulajdona. Az egyéni vállalkozónak az árubeszerzéseihez az 500 km költségként történő elszámolása helyett milyen üzemanyagköltség-elszámolási lehetősége van, mikor kell cégautót fizetni, útnyilvántartást vezetni és jól gondolja-e, hogy az áfa nem vonható le a benzinnél, csak a gázolajnál?”

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az egyéni vállalkozók járműköltség-elszámolási módjait az 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 11. mellékletének III. pontja határozza meg. A saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett, kizárólag üzemi célú jármű (ideértve a továbbiakban a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett járművet is) (e rendelkezés alkalmazásában a személygépkocsi-bérbeadó vagy személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál a tevékenység tárgyát, illetve eszközét képező személygépkocsi is, ha az egyéni vállalkozó azt más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják) üzemanyag-felhasználása, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el, valamint a törvény II. fejezetében foglaltak szerint érvényesíthető értékcsökkenési leírás.

Üzemanyag-felhasználás címén vagy a) az üzemanyag-fogyasztási norma és az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, vagy b) a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe, azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag-mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, azzal, hogy a magánszemély az adóév egy negyedévén belül a negyedév első napján választott üzemanyag-felhasználással összefüggő költség-elszámolási módszertől – ideértve a választott üzemanyag-fogyasztási normát is – nem térhet el. Nem alkalmazható az a) pont rendelkezése, ha az egyéni vállalkozó az áfatörvény szabályai szerint az üzemanyag általános forgalmi adóját levonásba helyezi.

Vagyis, a kérdező az 500 km-es elszámolás helyett választhatja a ténylegesen futott km-ek elszámolását, amit vagy az üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV üzemanyagárai szerint határoz meg, vagy számlát kér a tankolásokról.

Az útnyilvántartási kötelezettséget az Szja. tv. 5. melléklet II. (Részletező nyilvántartások) 7. pontja határozza meg.

Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás): a magánszemély a jövedelemszerző tevékenységéhez használt gépjármű költségelszámolásához útnyilvántartás vezetésére kötelezett. Erre a célra a menetlevél vezetése is megfelel, ha tartalmazza a továbbiakban részletezett adatokat.

Minden gépjármű esetében külön útnyilvántartást kell vezetni. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, továbbá a fogyasztási normát. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni az év első és utolsó napján a kilométeróra állását, továbbá, ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni.

Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell
– az utazás időpontját,
– az utazás célját (honnan-hova történt az utazás),
– a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését,
– a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát.
Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is.

Ha az útnyilvántartásra kötelezett magánszemélynek jogszabály alapján titoktartási kötelezettséggel járó tevékenysége (pl. orvosi tevékenység) során az útnyilvántartásban olyan magánszemély adatait kell feltüntetnie, akire nézve a titoktartásra kötelezett, az ilyen felkeresett személy(ek)hez megtett utakról köteles külön útnyilvántartást vezetni. Ezen külön útnyilvántartás tekintetében a vezetésére kötelezettnek gondoskodnia kell arról, hogy annak tartalmát az adóhatóság ellenőrzést végző tisztviselője kivételével harmadik személy ne ismerhesse meg. Az adóhatóság az ilyen útnyilvántartásban foglalt adatok rögzítésére csak akkor jogosult, ha az adóhatósági eljárás során tett megállapításban az adatrögzítés jogszabálysértés bizonyításának alátámasztására szolgál.

Fontos látni: az adózónak az útnyilvántartással kell bizonyítania, hogy az üzemanyag-számlákkal elszámolt fogyasztása a tevékenység érdekében merül fel, hiszen a nyilvántartásban szereplő kilométerek fogyasztási normával való felszorzásának eredménye meg kell egyezzen a számlák alapján tankolt üzemanyagok mennyiségével, mivel csak ez az elismert költség.

A cégautóadó-fizetési kötelezettséget a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény határozza meg. Mivel a kérdező a személygépjárművet nem kizárólag magánhasználatra használja és a személygépjármű használatához kapcsolódó költséget számol el, ezért cégautóadó fizetésére lesz kötelezett. Az adó alanya – a 17/B. § (2)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével – a személygépkocsi hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa [1991. évi LXXXII. törvény 17/B. § (1) bek.].

Amennyiben a kérdező úgy dönt, hogy nem él a személygépkocsival kapcsolatos költségek elszámolási jogával és az autót csak magáncélra használja (az árubeszerzéshez vásárol egy tehergépjárművet), akkor megszűnik a cégautóadó-fizetési kötelezettsége, mivel cégautóadót csak személygépkocsi után kell megállapítani és megfizetni.

Az üzemanyagok áfájának levonhatóságáról az Áfa tv. (2007. évi CXXVII. tv.) rendelkezik. Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdése szerint az Áfa tv. 120. és 121. §-ától függetlenül nem vonható le: a) a motorbenzint (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) terhelő előzetesen felszámított adó; b) az a) pontban nem említett egyéb üzemanyagot terhelő előzetesen felszámított adó, feltéve, hogy az személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez szükséges.

Vagyis, a motorbenzin-áfa mindenképpen levonási tiltás alatt áll [kivéve: Áfa tv. 124. § (2) bek. j) pont] – ha a kérdező a gázolajat személyautóba tankolja, sajnos annak az áfája sem vonható le, de ha tehergépkocsiba, amit kizárólag az adóköteles tevékenységéhez használ, akkor a gázolaj-áfa igen.

Fontos megemlíteni, hogy az áfalevonási joggal csak az az adózó élhet, aki nem választott alanyi adómentességi státuszt.

Összefoglalva: az adózónak lehetősége van az üzemanyagköltség elszámolására számlák vagy az üzemanyag norma alkalmazásával is. Az útnyilvántartás vezetése kötelező számára. A cégautóadó-fizetési kötelezettsége fennáll mindaddig, amíg a személygépkocsit nem csak magáncélra használja és költséget számol el utána. A benzináfa nem levonható, de a gázolaj áfáját sem helyezheti levonásba, ha azt személyautó üzemeltetéséhez használja. A költségelszámolás saját tulajdonjogának megalapozottságáról az Szja. tv. 11 melléklet III. 12. pontja rendelkezik.