Devizahiteles perek: a Kúria az európai bíróság által megadott szempontok alapján dönt

Megosztás Tetszik

Elemzi a Kúria elemzi az Európai Unió Bíróságának (EUB) utóbbi hetekben közzétett határozatait – közölte a Kúria Sajtótitkársága.

Az Európai Unió Bírósága az elmúlt hetekben három olyan ügyben (C-621/17., C-34/18. és a C-260/18. sz. ügyek) is határozatot hozott, amelyek tárgya kapcsolódik a Kúriának a fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos gyakorlatához. Két ügyben magyar bíróságok, egyben egy lengyel bíróság kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bíróság előtt. A Kúria munkatársai előzetesen megvizsgálták, hogy a szóban forgó ítéletekből a magyar joggyakorlatra vonatkozóan milyen következtetések adódnak; e kérdéskört részletesen a Kúria elnöke által felállított Konzultációs Testület október végi ülésén kerül majd megvitatásra.

A C-260/18. számú, úgynevezett Dziubak-ügyben a bíróság a lengyel bíró által felvetett két konkrét rendezési megoldásról foglalt állást az Európai Unió Bírósága.

Hangsúlyozni kell, hogy a lengyel jogban nem szerepel az átváltási árfolyam meghatározására vonatkozó, a régi Ptk. 231. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt, 1960. január 1-je óta a magyar jog részét képező diszpozitív szabályhoz hasonló rendelkezés, miszerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. A lengyel bíró ezért a lengyel jog alapján nem tudta alkalmazni a C-26/13. számú, úgynevezett Kásler-ügyben az Európai Unió Bírósága által is jóváhagyott lehetőséget.

A magyar ügyekre tehát – a lengyel és a magyar jog eltérő tartalma miatt – nem irányadók az ítéletben az árfolyamrés és az árfolyamkockázat tisztességtelenségének orvoslása körében kifejtettek. A jelen ítélet semmiképpen sem tekinthető olyannak, mint amelyben a Bíróság a Kásler-ügyben elfogadott megoldást elvetné, és ezáltal a Kúria 2/2014. PJE határozatának 3. pontjában kifejtetteket, vagy az arra épülő devizahiteles törvényekben meghatározott elszámolási mechanizmust az uniós jogba ütközőnek minősítette volna. Ez a döntés ezért a magyar fogyasztók számára új igényérvényesítési lehetőséget, jogilag megalapozott igényeket nem keletkeztet; az árfolyamrés kérdését a 2/2014. PJE határozat 3. pontja és a Dh2.tv. (2014. évi XL. törvény) szerinti elszámolás végérvényesen elrendezte, és jelen ítélet sem ad alapot más következtetésre.

A jelen ügyben a bíróság valójában azt mondta ki, hogy a nemzeti jogra tartozó kérdés, a szerződés fennmaradhat-e, ha a tisztességtelen feltétel elhagyása folytán a szerződés nem teljesíthető, és nincs olyan diszpozitív vagy a felek megállapodása alapján alkalmazandó törvényi szabály, amellyel az helyettesíthető lenne. Elutasította ugyanakkor azt a lehetőséget, hogy a bíróság a szerződést ilyen esetben a szerződési jog általános elveiből, a méltányosságból és a szokásos üzleti gyakorlatból kikövetkeztethető kikötéssel egészítse ki.

Az ítélet egyértelműen tisztázza azt, hogy a fogyasztót megillető többletvédelem a fogyasztó számára csak lehetőség, így a fogyasztó – a bíróságtól származó, pontos és világos tájékoztatást követően – választása szerint

– kérheti, hogy a bíróság hagyja figyelmen kívül a szerződési feltétel tisztességtelenségét, és a szerződés eredeti tartalma szerint bírálja el az ügyet; –  kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a tisztességtelenséget, és annak további jogkövetkezményeit alkalmazza akkor is, ha az rá nézve hátrányos.

Ilyen kérelem hiányában a bíróság a tisztességtelenséget hivatalból köteles figyelembe venni, és az érvénytelenség további jogkövetkezményeinek alkalmazása körében olyan megoldást alkalmazni, amely a fogyasztóra – figyelembe véve az elbíráláskori helyzetét – nem hátrányosabb, mint a szerződés változatlan tartalommal való fenntartása.

A C-34/18. sz., úgynevezett Lovasné-ügyben a magyar bíróság a banki nyilvántartások alapulvételét előíró szerződési kikötésekkel kapcsolatos kúriai gyakorlat helyességére kérdezett rá.

Az Európai Bíróság – értelmezve a 93/13/EGK irányelv melléklete 1. pontjának m) és q) alpontját – a nemzeti bíróság hatáskörébe utalta annak eldöntését, hogy a támadott szerződési kikötés az ott tilalmazott szerződési kikötések körébe esik-e.

A Kúria e vizsgálatot az EBH 2018.G.1. számú ügyben az Európai Bíróság által adott szempontokkal összhangban elvégezte, és arra a következtetésre jutott, hogy a támadott kikötés nem tartozik e körbe. Így erre az ítéletre tekintettel a Kúria ítélkezési gyakorlatának megváltoztatására nincs szükség.

A C-621/17. sz., úgynevezett Kiss-ügyben a Kúria fordult az EUB-hez egy kezelési költség és a folyósítási jutalék kikötésének tisztességtelenségével kapcsolatos ügyben.

A bíróság e körben kimondta, hogy az egyes többletfizetési kötelezettség fejében a bank által teljesített szolgáltatásokat nem kell tételesen szerepeltetni a szerződésben, azok jellegének azonban olyan módon ki kell tűnnie a szerződésből, hogy vizsgálható legyen,

– van-e a folyósítási jutalék és a kezelési költség mögött valamilyen szolgáltatás;

– ezek a szolgáltatások (jellegükből adódóan) észszerűen a kölcsön kezelése vagy folyósítása körébe tartozó szolgáltatások közé tartoznak-e (gazdaságilag vagy jogilag indokolható-e az igénybevételük);

– e szolgáltatások fejében megállapított költség vagy jutalék nem aránytalan-e a kölcsönösszeghez képest.

A Kúria az előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel felfüggesztett ügyben a Bíróság ítéletében megadott szempontok alapján hozza majd meg a döntését.