Devizahitelek érvénytelenségi perei: állásfoglalást fogadott el a Kúria Konzultációs Testülete

Megosztás Tetszik

Az úgynevezett devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazói gyakorlatát vizsgáló – a Kúria mellett működő, a különböző szintű bíróságok képviselőiből álló – Konzultációs Testület a 2019. június 19-ei ülésén – többségi álláspontként – újabb, a bíróságokra nem kötelező állásfoglalást fogadott el.

A Konzultációs Testület a mostani ülésén azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések – tájékoztatás hiánya, vagy nem megfelelő volta miatti – tisztességtelenségének megállapítása folytán teljes egészében érvénytelen devizaalapú kölcsönszerződésre az 1959. évi IV. törvényben (régi polgári törvénykönyv) meghatározott mely jogkövetkezmények alkalmazásának van helye és milyen tartalommal.

A Konzultációs Testület mostani állásfoglalása szoros kapcsolatban van a Testület 2019. április 10-ei ülésén elfogadott megállapításokkal (az ezekről készült emlékeztető ugyancsak megtekinthető a Kúria honlapján). Az állásfoglalás tehát csak a devizahiteles érvénytelenségi perek azon – az eddigi tapasztalatok szerint szűk – körére vonatkozik, ahol a fogyasztónak sikerült bizonyítania, hogy az árfolyamkockázatról egyáltalán nem, vagy nem megfelelő (nem világos, nem érthető) módon kapott tájékoztatást.

A Konzultációs Testület mostani állásfoglalása szerint ilyen esetben a bíróság az érvénytelenség egyetlen jogkövetkezményét alkalmazhatja csak: érvényessé kell nyilvánítania a szerződést kiküszöbölve ezzel az érvénytelenségi ok miatt bekövetkezett érdeksérelmet. Az érvénytelenség egyéb jogkövetkezményeinek alkalmazása kizárt.

Az érvényessé nyilvánítás tartalmát, vagyis a felek közötti elszámolás elveit illetően a Testület két – dogmatikailag egyaránt alátámasztható – megoldás alkalmazását ajánlja a bíróságok számára.

Az egyik szerint a szerződést a bíróság forintkölcsönként nyilvánítja érvényessé, mert a fogyasztó árfolyamkockázat alóli mentesülésének következménye a devizában való nyilvántartás megszűnése, ami által a szerződés már nem minősül devizaalapúnak és így kikerül a forintosítási törvények hatálya alól is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kölcsön összegét a ténylegesen a fogyasztó rendelkezésére bocsátott forintösszegben kell meghatározni, ügyleti kamatként pedig a forintra vonatkozó pénzpiaci kamat szerződéskötéskori értékének kamatfelárral növelt mértékét kell figyelembe venni. Ezen számítás eredményeként a fogyasztó nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a szerződés érvényessége esetén, hiszen a semmisséget csak a fogyasztó érdekében lehet figyelembe venni. A forintkölcsönként való érvényessé nyilvánítás tehát legfeljebb a fogyasztó marasztalási keresetének elutasítását eredményezheti, de nem keletkeztethet a pénzügyi intézet által érvényesíthető további követelést.

Az érvényessé nyilvánítás másik alkalmazható módja az, hogy a szerződést a bíróság akként nyilvánítja érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálja, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával. Ez a megoldás abból indul ki, hogy az a szerződési kikötés tisztességtelen, amely jelentős egyenlőtlenséget idézett elő a fogyasztó kárára. Az érvényessé nyilvánítás során a bíróságnak – a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölése hazai bírói gyakorlatának analóg alkalmazásával – nem teljes értékegyensúlyt kell létrehoznia a felek között, hanem az aránytalanságnak csak azt a mértékét kell kiküszöbölnie, amely már jelentőssé tette az egyenlőtlenséget. Annak meghatározásánál, hogy mi legyen az a maximált árfolyam, amely mértékig a fogyasztónak még viselnie kell az árfolyamkockázatot, bírói mérlegelés körébe tartozik, amelynek során több szempontra is figyelemmel kell lenni.

Elsődlegesen annak van jelentősége, hogy a devizaalapú szerződés alacsonyabb kamatmértéke által nyújtott előnyök meddig ellensúlyozták az árfolyamváltozásból eredő hátrányokat. Jelentősége van továbbá a felvételkori árfolyamnak és az alkalmazott kamatmértéknek. Az átlagos fogyasztó által előre látható árfolyamkockázat meghatározása során az általa elérhető ismeretekre kell figyelemmel lenni, így euró hitelek esetén ki lehet indulni az intervenciós sávokból, amelyek léte a sajtóból jól ismert kellett legyen. A svájci frank hitelek esetében az átlagos fogyasztónak mindenképpen fel kellett ismernie, hogy a forint és a svájci frank inflációjának különbségéből adódóan az árfolyamok elcsúszhatnak. A későbbi jogalkotás is adhat a bírói mérlegeléshez bizonyos támpontokat. A fogyasztó által viselt árfolyamkockázat felső határaként figyelembe vehetőek a 2011. évi LXXV. törvényben meghatározott árfolyamok. Figyelembe vehető továbbá a 2014/17. EU Irányelv 23. cikkében meghatározott 20 %-os mértékű árfolyamkockázat, mint amelyet az uniós jogalkotó olyannak tekint, amelyet a fogyasztó tájékoztatás hiányában is viselni köteles.

A bíróság által maximált árfolyam a forintosítás során is irányadó. A forintosítás fordulónapjától a forintosítási törvényekben meghatározott kamatszabályok az irányadóak. A fogyasztó tartozását vagy a részére esetleg visszajáró összeget ennek megfelelően kell kiszámítani.

Az állásfoglalás a Kúria honlapján megtekinthető.