Beruházásvédelmi kérdésekben már csak a nemzeti vagy az EU bírósága előtt lehet vitatkozni

Megosztás Tetszik

2020. augusztus 20-án lépett életbe az a multilaterális megállapodás (továbbiakban Megállapodás), amely megszüntette az EU tagállamok közötti kétoldalú beruházás védelmi megállapodásokat. A Megállapodást 23 tagállam írta alá, az aláírók között nem szerepel Ausztria, Finnország, Írország és Svédország. A Megállapodást Magyarország a 2020. évi LIX. törvénnyel hirdette ki.

A Megállapodás létrejöttének közvetlen kiváltó oka az Achmea ügyben (C-284/16) hozott EUB döntés, amely szerint az EU működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ) ellentétes a tagállamok között létrejött nemzetközi beruházásvédelmi megállapodásokban szereplő választottbírósági klauzula, amelynek értelmében a tagállamok egyikének beruházója a másik tagállamban létesített beruházásokra vonatkozó vita esetén ezen utóbbi tagállammal szemben választottbíróság előtt indíthat eljárást. Az EUMSZ értelmében a tagállamok vállalják, hogy az EU alapszerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag az EU előírásai szerint rendezik. Eszerint pedig a felmerült vitás kérdésekkel először a nemzeti bírósághoz kell fordulni, amely kétség esetén előzetes döntéshozatali kérelemmel fordulhat az Európai Unió Bíróságához.

Az Achmea ügy csak a választottbírósági eljárásra való jogosultságot kérdőjelezte meg, azonban olyan folyamatot indított meg, amely a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények teljes, azonnali megszűnéséhez vezetett. A beruházások védelme természetesen továbbra is fontos helyet foglal el az Európai Unió jogrendszerében, azonban az ezzel kapcsolatos viták fóruma ezentúl csak EU vitarendezési fórum lehet. A beruházásvédelemre jelenleg még nem született EU szintű multilaterális megállapodás, azonban az alapelveket Bizottsági Közlemény rögzíti [COM(2018) 547 final]. Természetesen mind a Megállapodás, mind a Közlemény csak az EU-n belüli kérdésekre vonatkozik, a nem-EU tagállamokkal kötött ilyen megállapodások továbbra is érvényesek.

A kétoldalú beruházásvédelmi megállapodások megszűnésével kapcsolatosan számtalan rendezendő kérdés merül fel. A Megállapodás ugyanis nemcsak a jövőre nézve érvényteleníti az ilyen eljárásokat és az azokkal kapcsolatos döntéseket. A Megallápodás szerint a tagállamok közötti kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokban szereplő választottbírósági klauzulák ellentétesek az EU joggal és ezáltal alkalmazhatatlanok. Ennek az a következménye, hogy attól az időponttól kezdve, hogy az adott kétoldalú beruházásvédelmi Megállapodás felei az EU tagállamává váltak, a választottbírósági klauzulák nem szolgálhattak volna a választottbírósági eljárások jogi alapjául. A Megállapodás értelmében ezért egyedül a 2018. március 6-a előtt (ekkor született az Achmea ítélet) meghozott választottbírósági döntések maradhatnak érvényben. A jelenleg még függőben lévő ügyek rendezésének módját a Megállapodás átmenteti intézkedései írják elő. Az átmeneti intézkedések azonban csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a folyamatban lévő választottbírósági eljárás felperese az illetékes nemzeti bíróság előtt nem támadta meg a jogvita tárgyát képező intézkedést. Az átmeneti intézkedések nem alkalmazhatók, ha olyan jogerős határozat születik, amely szerint a vitatott intézkedés nem tartozik az adott kétoldalú beruházási megállapodás hatálya alá vagy nem sérti az adott kétoldalú beruházási megállapodást.

A folyamatban lévő ügyek rendezése két módon lehetséges, peren kívüli egyezség vagy nemzeti bírósági eljárás útján.

S strukturált párbeszéd idejére a választott bírósági eljárást, illetve a határozat végrehajtását a beruházó kérésére felfüggesztik. Strukturált párbeszéd a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények megszűnésétől számított hat hónapon belül indítható, később már nem. A párbeszéd alapja az a vélelem, hogy az ügy tárgyát képező intézkedés nincs az EU joggal sem összhangban. A párbeszédet kötelező lefolytatni, ha az EUB vagy nemzeti bíróság jogerőre emelkedett ítéletben megállapította, hogy az eljárásban kifogásolt állami intézkedés sérti az uniós jogot. Az egyezségi eljárást pártatlan közvetítő felügyeli.

A vitarendezés másik nyitva álló útja a bírósági eljárás. Erre lehetőség van a folyamatban lévő ügyek esetén akkor, ha a beruházó így dönt, illetve azután is, ha a strukturált párbeszéd nem vezetett eredményre. Bírósági eljárás csak a folyamatban lévő választottbírósági eljárások beruházók általi megszüntetését követően kezdeményezhető. Ugyanúgy, mint a strukturált párbeszéd esetén, ez is csak a kétoldalú beruházásvédelmi egyezmények megszűnésétől számított hat hónapon belül vagy a Strukturált párbeszéd meghiúsulása után indítható, később már nem. Ilyen esetben nem alkalmazhatók a szokásos elévülési szabályok, a nemzeti bírósághoz fordulásra vonatkozó nemzeti elévülési határidő attól az időponttól indul, amikor a beruházó visszavonja a választottbírósági eljárást, vagy lemond a már határozat végrehajtásáról, továbbá kötelezettséget vállal, hogy nem indít új választottbírósági eljárást.

Bár a Megállapodás nem említi, de a vitarendezésnek egy harmadik módja is lehetséges EU kötelességszegési eljárás indításán keresztül. A vonatkozó szabályok szerint ugyanis bármely EU állampolgár (beleértve a vállalkozásokat is) felhívhatja az EU figyelmét arra, hogy szerinte az adott tagállam intézkedése az EU jogszabályokba ütközik. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli, hogy valószínű a jogellenesség, akkor a tagállam ellen kötelességszegési eljárást indít az EU joggal konfliktusban lévő jogszabályi hely hatályon kívül helyezésére, illetve az ebből eredő károk megtérítésére. Ha a kötelességszegési eljárás nem vezet eredményre, akkor a Bizottság az EU Bírósághoz fordul jogorvoslatért.

Összességében a Megállapodás a beruházásvédelem jogszabályi kereteinek Európai Uniós szintű megteremtését szolgálja, annak az első lépése. Az eddigi választott bírósági rendszer helyett beágyazza a beruházásvédelmi vitarendezési lehetőségeket az EU jogorvoslati rendszerébe. A beruházásvédelem következő lépése a Bizottsági Közlemény multilaterális Megaállapodássá formálása lesz.