Hogyan tovább, ha nincs tovább? Cégek sorsa alapítók nélkül

Megosztás Tetszik

A mostani, kiszámíthatatlan makrokörnyezetben számos cég kerül és kerülhet nehéz helyzetbe, ám a hazai tulajdonú, máig az alapító által vezetett cégek esetében a kockázatok hatványozottak lehetnek. Amelyik tulajdonosnak ma nincs forgatókönyve arra, hogy nélküle mi lenne a vállalat sorsa, lehet, hogy az egész élete munkáját kockáztatja ‒ figyelmeztetnek a magyarországi BDO Pénzügyi Tanácsadás részlegének szakértői.

A rendszerváltáskor alapított, mára viszonylag nagyra nőtt hazai vállalkozások utódlása legtöbbször nem megoldott. Az alapító gyermekei vagy más családtagok gyakran nem tudják vagy akarják átvenni a stafétát, így a céget végül értékesíteni kell. A vállalkozás erre azonban gyakran egyáltalán nincs felkészítve, ami szélsőséges esetben értékesítésre alkalmatlanná is teheti a látszólag virágzó céget. Ha az utódlás kényszere emellett hirtelen jön, vagy ‒ ami ma nem is ritka ‒ a jövedelmezőség egyidejű esésével is jár, már komoly bajok vannak ‒ mutatott rá Tárnok Róbert, a BDO menedzsere.

A jellemzően több évtizede sikeresen irányító, a legtöbb stratégiai kérdésben önállóan döntő alapítók előtt több lehetőség is van. Ha valamelyik gyerekük időben integrálódott a cég folyamataiba, és fokozatosan, időben átvett bizonyos feladatköröket, kapcsolatrendszert és tudást, esetleg már tulajdonrésze is van a vállalatban, minden rendben és a vállalkozás fenntarthatósága és jövője biztosított, de ez a legritkább eset. Sokkal gyakoribb, hogy az utódok nem vettek részt a cég életében, de ‒ akár egy betegség miatt ‒ hirtelen kell lépni. Stresszes, középkorú magyar emberekről beszélünk, nem lehet nem gondolni erre, különösen a mai gazdasági környezetben. Olyan is előfordul, hogy a családtagok helyett a tulajdonos kinevelt néhány vezetőt, akik szakmailag át tudják venni a feladatokat. Ilyenkor nekik már „csak” egy megfelelő stratégiai tervet, és a hozzá kapcsolódó finanszírozást tartalmazó átadás-átvételi forgatókönyvre és receptre van szükségük, ami még mindig a szerencsésebb felállás. Ha azonban egy teljesen felkészületlen, akár éppen veszteséges céggel szükségszerű záros határidőn belül lépni, az utolsó pillanatban már néha problémás értékesítésről beszélni.

Ez azért is tragédia, és nem is csak egyetlen ember sorsáról van szó, hiszen a tulajdonosnak rokonai, alkalmazottai vannak, akik számára a vállalat szintén meghatározó értéket jelent. Legtöbb esetben ezek a vállalkozások a magyar gazdasági ökoszisztéma és meghatározóan fontos értékláncok – legyen szó egészség-, agrár-, autó- vagy építőiparról – nélkülözhetetlen szereplői, így az ország működése szempontjából is kiemelt jelentőségű a továbbörökítés.

A felkészülésnek konkrét lépései vannak, és jó, ha van valaki, aki ezekre rá tud mutatni, határidőket tud rendelni hozzájuk, és be is tudja tartatni azokat. Gyakori, hogy bár a pénzügyi, szakmai kontroll, a kapcsolatrendszer és a HR-döntések is egyetlen kézben vannak, a tulajdonos nem látja át „belülről”, hogy pontosan mi mindent kellene átadni, hiszen a kialakult működési rendszer számára természetessé vált. A lényeg, hogy mindezt jókor kell kezdeni, mert a kényszer, a felkészületlenség 100 milliókban mérhető negatív hatással bír a potenciális vételárra. Ehhez képest a felkészülés inkább csak a vezető energiáját, idejét követeli ‒ például hetente néhány órát ‒ de szinte biztos, hogy ezek az órák termelik a legtöbb értéket az adott időszakban ‒ zárták gondolataikat a szakértők.