Amit tudni akart az uberezésről, de sosem merte megkérdezni a NAV-ot

Megosztás Tetszik

Milyen adózási formát választhatnak az Uber-sofőrök, milyen kötelezettséget kell teljesíteniük, hogyan számolhatják el költségeiket? A NAV tájékoztatót tett közzé a tudnivalókról.

 A saját nevében és kockázatára, üzletszerűen személyszállítási szolgáltatást végző vállalkozás (természetes vagy jogi személy) tevékenysége adóköteles tevékenység, amelyet – az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – csak adószámmal rendelkezőként folytathat, olvasható a NAV tájékoztatójában.

Üzletszerű személyszállítási szolgáltatás a tevékenységre vonatkozó – nem adójogszabályokban meghatározott – előírások figyelembe vételével folytatható. Az ilyen tevékenységet kezdő személynek a személyszállítási szolgáltatás megkezdését megelőzően döntést kell hoznia arról, hogy ezen szolgáltatását egyéni vállalkozóként végzi vagy arra gazdasági társaságot hoz létre, illetve, hogy az adott tevékenységgel a már meglévő egyéni vállalkozása, gazdasági társasága tevékenységi körét bővíti-e. Amennyiben úgy dönt, hogy a személyszállítási szolgáltatást nem gazdasági társaság keretében végzi és még nem vált egyéni vállalkozóvá, akkor az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdésére irányuló szándékáról ügyfélkapun keresztül (az erre rendszeresített űrlapon) elektronikusan, vagy a fővárosi, megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál személyesen, bejelentést kell tennie. Az egyéni vállalkozó adószámának megállapítására az ezen bejelentés során szolgáltatott és az úgynevezett egyablakos rendszerben a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz továbbított adatok alapján kerül sor.

A bejelentkezéssel kapcsolatos részletes szabályokra vonatkozó tudnivalók megtalálhatóak az 1. számú információs füzetben1, ami elérhető a nav.gov.hu weboldal bal oldalán az Információs füzetek menüpont alatt.

I. Általános forgalmi adó

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) adóalanyiságra vonatkozó főszabálya értelmében [5. § (1) bekezdése] adóalanynak minősül az a jogképes személy, szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Gazdasági tevékenység [áfatörvény 6. §] valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és végzése független formában történik.

Az a vállalkozás, amely az utasok mobilalkalmazáson keresztül jelzett igényeinek teljesítése céljából, szállítási szolgáltatóként a mobilalkalmazás használatával összefüggő megállapodást kötött, a személyszállítási szolgáltatást független vállalkozásként, üzletszerűen, s ebből következően áfa alanyként végzi.

A saját nevében, üzletszerűen személyszállítási szolgáltatást végző vállalkozás belföldi útvonalon nyújtott személyszállítási szolgáltatása az Áfa tv. – 2. § a) pontja alapján e törvény – hatálya alá tartozik. Az utas számára teljesített szolgáltatásnyújtást terhelő adókötelezettség fennállását nem befolyásolja, hogy az utas szolgáltatási igénye és a személyszállítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás által felkínált szolgáltatás mobilalkalmazás használata révén vagy más módon találkozik.

Az áfatörvény 2. § a) pontja alapján e törvény hatálya alá tartozik a másik tagállambeli vállalkozásnak a mobilalkalmazással összefüggő, belföldi személyszállítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás számára – ellenérték fejében nyújtott – szolgáltatása is. Az e szolgáltatást terhelő adót az áfatörvény 140. § a) pontja alapján a szolgáltatást igénybevevő belföldi (személyszállítási szolgáltatást nyújtó) adóalanynak kell a bevallásában fizetendő adóként szerepeltetnie.

Az általános forgalmi adó kötelezettséggel kapcsolatos bejelentés

Az adóköteles tevékenység megkezdéséhez kapcsolódó adóhatósági bejelentkezéskor (mely adott esetben „egyablakos” rendszerben például cégbejegyzésre kötelezett személy esetében a cégbíróságon, egyéni vállalkozói nyilvántartásba vételre kötelezett egyéni vállalkozó esetében a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalán keresztül történik) dönteni kell az általános forgalmi adókötelezettséggel kapcsolatban.

A bejelentkezéshez rendszeresített formanyomtatványokon meg kell jelölni, hogy az érintett személy alanya az általános forgalmi adónak, és azt is, hogy e kötelezettségére az áfatörvény általános szabályai vagy – akár törvényi kötelezettség, akár adózói választás alapján – speciális szabályai vonatkoznak. A személyszállítási szolgáltatást végző adóalany esetében jellemzően az alanyi adómentesség választása és az általános szabályok szerinti adózás fordulhat elő, ezért a következőkben az ezeknek megfelelően teljesítendő adókötelezettségeket taglaljuk.

Az áfa adózásra vonatkozó, általános információk a 14. számú információs füzetben találhatóak, ami elérhető innen.

Az alanyi adómentesség feltételei

Az az adóalany, akinek székhelye, állandó telephelye vagy az előzőek hiányában lakóhelye, szokásos tartózkodási helye belföldön van – az Áfa tv. 187-189. §-ai alapján –jogosult alanyi adómentességet választani akkor, ha a bejelentést megelőző adóévben az általa teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások összesített ellenértéke, valamint a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerűen várható (illetőleg tényleges) bevétele nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító 6 millió forintos összeghatárt.

A tevékenységét év közben megkezdő adóalany a belföldi nyilvántartásba vételével egyidejűleg történő bejelentkezésekor is választhatja az alanyi adómentességet. Ekkor elegendő azon feltétel teljesülésének valószínűsítése, hogy a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerűen várható bevétele időarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt. Amennyiben a tevékenységét év közben kezdő adóalany a bejelentkezéskor nem élt a választás jogával, akkor legkorábban a bejelentkezést követő adóévre választhat alanyi adómentességet. A következő adóévre vonatkozó választás bejelentését legkésőbb december 31-éig meg kell tenni.

Az alanyi adómentesség az adóév (tárgy naptári év) végéig választható. Az adóév elteltét követően ismét lehet élni a választás jogával. Az adóhatósághoz csak változtatás esetén kell ismét bejelentést tenni. Az alanyi adómentesség, a választására jogosító összeghatár túllépésével megszűnik, ezt az adókötelezettséget érintő változást az értékhatár elérését követő 15 napon belül az adóhatósághoz be kell jelenteni [Art. 23. § (3) bekezdés]. Alanyi adómentesség – áfatörvény 191. § (3) bekezdése alapján – értékhatár túllépés miatti megszűnése esetén, az ezen mentesség megszűnését követő második adóév végéig nem választható.

I.1. Kötelezettségek alanyi adómentesként

Közösségi adószámmal kell rendelkeznie

Az – áfatörvény 193. § (3) bekezdésében foglaltakból következően az – adóalany az alanyi adómentesség választásával nem mentesül a másik tagállambeli adóalanytól igénybevett szolgáltatás után teljesítendő adókötelezettség alól. Ezzel összefüggésben az Art. 22. § (5) bekezdése alapján – alanyi adómentesként megvalósuló, közösségi szolgáltatásra vonatkozó – bejelentési kötelezettség terheli, melyet a másik tagállambeli adóalanytól történő szolgáltatás igénybevétel megkezdéséhez kapcsolódóan kell megtennie, bejelentése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közösségi adószámot állapít meg a számára.

A közösségi adószámmal kapcsolatos részletes szabályok a 27. számú információs füzetben találhatóak.

Szolgáltatás igénybevevőként adófizetési kötelezettsége van

Az alanyi adómentes adóalanyt – az áfatörvény 187. § (2) bekezdése alapján – főszabály szerint nem terheli adófizetési kötelezettség, ugyanakkor adólevonásra sem jogosult. Ennek megfelelően az alanyi adómentes vállalkozásnak az utas felé teljesített szolgáltatás után nem kell áfát fizetnie és nem érvényesíthet adólevonási jogot.

Alanyi adómentesként is adófizetési kötelezettség terheli azonban – többek között – az olyan másik tagállambeli adóalanytól történő szolgáltatás igénybevétel után, amely szolgáltatás tekintetében az áfatörvény 140. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szolgáltatás igénybevevőjének kell az adót megfizetnie. Ennek megfelelően adófizetési kötelezettség terheli a mobilalkalmazás kapcsán másik tagállambeli adóalanytól igénybevett szolgáltatás után. Az adóalapot a másik tagállambeli adóalanyt – a szolgáltatása ellenében – megillető díj képezi. Az alanyi adómentes vállalkozást az ezen adóalapot terhelő adó tekintetében sem illeti meg adólevonási jog.

A közösségi ügyletekkel kapcsolatos részletes információkat a 17. számú információs füzet tartalmazza.

Számlaadási kötelezettség terheli

Az alanyi adómentes adóalanynak is számlát kell kibocsátania az általa nyújtott szolgáltatásról, azzal, hogy a számlájában áthárított adó vagy az adó kiszámításához szükséges százalékérték nem szerepelhet, és a számlában egyértelműen utalni kell a mentességre (például rá kell vezetni az „alanyi adómentes” szövegrészt, vagy más módon kell utalni az alanyi adómentességre).

Az utas számára személyszállítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás – akár alanyi adómentes, akár általános szabályok szerint adózik – nem mentesül a számlaadási kötelezettség alól (számla helyett nem bocsáthat ki nyugtát), ha az utas a szolgáltatás teljesítésének időpontjáig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel nem fizeti meg neki az ellenértéket. Az alanyi adómentes adóalany jogosult arra, hogy meghatalmazott útján teljesítse a számlaadási kötelezettségét. A számla meghatalmazott útján történő kibocsátására ugyanolyan feltételekkel van lehetősége, mint az általános szabályok szerint adózó adóalanynak.

Áfabevallási és összesítő nyilatkozat tételi kötelezettsége van

Az alanyi adómentes adóalanynak áfa-bevallást és összesítő nyilatkozatot kell benyújtania azokról a hónapokról, amelyekben a másik tagállambeli adóalany szolgáltatást teljesített a számára [áfatörvény 257. §, Art. 1. számú melléklet I/B) 3. pont d) alpontja, 8. számú melléklete]. Az áfa-bevallásban a másik tagállambeli adóalanyt megillető díjra, mint adóalapra 27 százalékos mértékű adót kell felszámítania, és az így kiszámított adót kell megfizetnie a tárgyhónapot követő 20-áig.

I.2. Kötelezettségek általános szabályok szerint adózóként

Közösségi adószámmal kell rendelkeznie

Az általános szabályok szerint adózó adóalanynak be kell jelentenie, ha egy másik tagállambeli adóalannyal kíván kereskedelmi kapcsolatot létesíteni [Art. 22. § (1) bekezdés e) pontja], ilyen kereskedelmi kapcsolatnak minősül – többek között – a mobilalkalmazással kapcsolatos szolgáltatást nyújtó másik tagállambeli adóalannyal létesített kapcsolat is. A vállalkozás bejelentése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatal közösségi adószámot állapít meg a számára.

A közösségi ügyletekkel kapcsolatos részletes szabályokat a 29. számú információs füzet tartalmazza.

Adófizetési kötelezettsége és adólevonási joga van

A vállalkozásnak az utas felé teljesített szolgáltatása után 27 százalékos mértékű áfafizetési kötelezettsége van [áfatörvény 82. § (1) bekezdése]. Mivel az utassal mobilalkalmazáson keresztül közölt, utas által megfizetendő díj az adót is tartalmazza, ennek a díjnak a 21,26 százaléka képezi a fizetendő adót [áfatörvény 83. § a) pontja]. A vállalkozást adófizetési kötelezettség terheli továbbá – az olyan másik tagállambeli adóalanytól történő szolgáltatás igénybevétel után, amely szolgáltatás tekintetében az áfatörvény 140. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a szolgáltatás igénybevevőjének kell az adót megfizetnie. Ennek megfelelően adófizetési kötelezettség terheli a mobilalkalmazás kapcsán másik tagállambeli adóalanytól igénybevett szolgáltatás után. Az adóalapot a másik tagállambeli adóalanyt – a szolgáltatása ellenében – megillető díj képezi.

Az általános szabályok szerint adózó vállalkozást az általa beszerzett terméket, szolgáltatást terhelő áfa tekintetében olyan mértékben illeti meg az adólevonási jog, amilyen mértékben az adott terméket, szolgáltatást az adóköteles tevékenysége érdekében használja, hasznosítja [áfatörvény 120. §]. Figyelemmel kell lennie ugyanakkor az áfatörvény adólevonást korlátozó rendelkezéseire is, így főszabály szerint nem vonhatja le pl. a személygépkocsi beszerzés adóját [áfatörvény 124. § (1) bekezdés d) pont], a személygépkocsi üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag, egyéb termék áfáját [áfatörvény 124. § (1) bekezdés a)-c) pontjai], a parkolási, úthasználati szolgáltatás adóját [áfatörvény 124. § (2) bekezdés e)-f) pontjai] és a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához szükséges szolgáltatást terhelő előzetesen felszámított adó összegének 50 százalékát [áfatörvény 124. § (4) bekezdése].

Áfa-bevallási, áfa-fizetési és összesítő nyilatkozat-tételi kötelezettsége van

A vállalkozásnak az Art-ben meghatározott gyakorisággal áfa bevallást és összesítő nyilatkozatot kell benyújtania. Amennyiben az elszámolási időszakban az „elszámolandó adó” pozitív előjelű (vagyis a fizetendő adó összege meghaladja a levonható előzetesen felszámított adó összegét), az adóalany az „elszámolandó adó” összegét köteles megfizetni, az Art-ben meghatározott esedékességig. Ha az „elszámolandó adó” negatív előjelű (a levonható előzetesen felszámított adó összege meghaladja a fizetendő adó összegét), a különbözetet az adóalany az elévülési időre figyelemmel a soron következő adómegállapítási időszakban a fizetendő adót csökkentő tételként beszámíthatja, vagy meghatározott feltételek fennállása esetén visszaigényelheti.

Számlaadási kötelezettség terheli

Az utas számára személyszállítási szolgáltatást nyújtó vállalkozás nem mentesül a számlaadási kötelezettség alól (számla helyett nem bocsáthat ki nyugtát), ha az utas a szolgáltatás teljesítésének időpontjáig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel nem fizeti meg neki az ellenértéket.

Számlaadási kötelezettségét teljesítheti papír alapú vagy elektronikus számla kibocsátásával is. Számlaadási kötelezettségének meghatalmazott útján is eleget tehet. Meghatalmazott útján történő számlakibocsátás esetén az áfatörvény és a vonatkozó NGM rendelet2 alapján a következőkre kell különösen figyelemmel lenni:

– A meghatalmazott útján történő számlakibocsátáshoz a kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen írásban meg kell állapodnia a számlakibocsátás feltételeiről és módjáról.
– A meghatalmazást írásba kell foglalni.
– A számlakibocsátáshoz fűződő kötelezettségek teljesítéséért a két fél egyetemlegesen felelős (még abban az esetben is, ha a felek a megállapodásukban másként rendelkeztek).
– A számlakibocsátásra kötelezett meghatalmazottjaként eljáró személy, illetve szervezet által papír alapon kibocsátott számla esetében a meghatalmazott a számla másolatát haladéktalanul eljuttatja a számlakibocsátásra kötelezettnek, elektronikus számla esetében pedig elektronikus formában bocsátja haladéktalanul a számlakibocsátásra kötelezett rendelkezésére.
– A számlázó programmal előállított számla esetében a számlakibocsátásra kötelezettnek és meghatalmazottjának előzetesen, írásban meg kell állapodniuk a számla előállítása során alkalmazott sorszámtartományról, amelyet a számlakibocsátásra kötelezett is köteles nyilvántartásában rögzíteni.  
– A meghatalmazott által kibocsátott számlának és az elkészítéséhez alkalmazott számlázó programnak maradéktalanul meg kell felelnie az áfatörvény és a kapcsolódó NGM rendelet előírásainak.
– A számlakibocsátásra kötelezettnek az alkalmazott számlázó program tekintetében a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz teljesítendő bejelentési kötelezettsége van és a bizonylatokat a jogszabályi előírásoknak megfelelően kell megőriznie. Teljesítenie kell továbbá az adóellenőrzés során a számlázó programból történő adatátadásra vonatkozó előírásokat is (függetlenül attól, hogy a kérdéses számlázó programmal történő számlakibocsátásra fizikailag a meghatalmazottnál kerül sor).

A számlázással kapcsolatos részletesebb tájékoztatás a 18. számú információs füzetben található.

II. Jövedelemadózás egyéni vállalkozóként

Amennyiben egyéni vállalkozóként végzi tevékenységét, úgy az abból származó jövedelme után választási lehetősége van arra nézve, hogy

1. a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) alapján vagy

2. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja törvény) egyéni vállalkozókra előírt rendelkezései (49/A–57. §, 10-11. számú mellékletek) szerint
állapítja meg adókötelezettségét.

II.1. A Katv. szerinti adózás

Annak érdemes ezt az adózási módot választania, akinek az éves bevétele a 6 millió forintot nem haladja meg.

Bejelentkezés

A tevékenységét év közben kezdő vállalkozás bejelentését a vállalkozói nyilvántartásba vétellel egyidejűleg teljesítheti. Ekkor az adóalanyiság választásával kapcsolatos nyilatkozat adatai elektronikus úton – a járási, fővárosi kerületi hivatalnál (okmányirodánál/kormányablaknál) előterjesztett bejelentéssel, illetve a cégbírósági nyilvántartásba vételi kérelemmel egyidejűleg – az úgynevezett egyablakos rendszeren keresztül érkeznek meg az állami adóhatósághoz. Az adóalanyiság a vállalkozás nyilvántartásba vételének napjával jön létre.

Az egyéni vállalkozói nyilvántartásban már szereplő magánszemélynek a ’T101E nyomtatványon kell bejelentenie az állami adóhatósághoz, hogy adókötelezettségeit a jövőben a kata szabályai szerint kívánja teljesíteni. A kata-alanyiság a választás bejelentését követő hónap első napjával jön létre.

A bejelentés megtételével egyidejűleg be kell jelentenie saját magát kisadózóként, valamint meg kell jelölnie azt is, hogy főállású kisadózónak minősül-e vagy sem, mert ettől függ az, hogy milyen mértékű tételes adót kell fizetnie havonta.

A tételes adó

A főállású kisadózó egyéni vállalkozó havonta 50 000 forint összegű tételes adót fizet, a nem főállású kisadózó egyéni vállalkozó pedig havonta 25 000 forintot.  

A főállású kisadózó e jogállásának időtartama alatt biztosítottnak minősül, ezért a bejelentésben nyilatkozni kell arról is, hogy a biztosítása a kisadózókénti bejelentéssel jön-e létre.

A biztosított főállású kisadózó a Tbj-ben  és a foglalkoztatási törvényben meghatározott valamennyi ellátásra jogosultságot szerezhet, ezen ellátások számításának alapja havi 81 300 forint.

A Katv. lehetőséget ad arra is, hogy a főállású kisadózó egyéni vállalkozó – akár a bejelentkezés során, akár a későbbiekben – arról nyilatkozzon, hogy magasabb összegű tételes adó megfizetését választja. Ilyen esetben a havi 75 000 forint összegű tételes adót a választásról szóló nyilatkozat megtételének hónapjától kell megfizetni.

A magasabb összegű tételes adót fizető főállású kisadózó esetén az előbb említett ellátások számításának alapja havi 136 250 forint.

Az adóhatósághoz benyújtott bejelentések adattartalma alapján az adóhatóság adatot szolgáltat az egészség- és nyugdíjbiztosítási szervek felé a főállású kisadózó biztosítotti jogállásának időtartamáról és az ellátások alapjáról. Ebből következően a biztosítási jogviszonyával összefüggésben az adózónak nem kell benyújtania a ’T1041 számú adatlapot.

A bejelentés hatálya alatt megkezdett minden naptári hónapra a tételes adó egészét meg kell fizetni.

A tételes adót havonta, a tárgyhónapot követő hónap 12. napjáig kell megfizetni a NAV Kisadózó vállalkozások tételes adója bevételi számla javára (számlaszám: 10032000-01076349). A tételes adóról nem kell havonta bevallást benyújtani az adóhatósághoz.

A kisadózó egyéni vállalkozó a tételes adó megfizetésével az adóalanyiság időszakában mentesül a gazdasági tevékenységével összefüggésben:

– vállalkozói személyi jövedelemadó és vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányban megállapított jövedelem utáni adó;
– az egyéni járulékok és az egészségügyi hozzájárulás;
– a szociális hozzájárulási adó
megállapítása, bevallása és megfizetése alól.

A tételes adó megfizetésével a kisadózó egyéni vállalkozó azonban nem mentesül az általa foglalkoztatott személyek, illetve a kisadózónak nem minősülő személyek részére juttatott jövedelmek után teljesítendő adókötelezettségek alól.

Nyilatkozat a bevételről, bevallás

A kisadózó egyéni vállalkozónak az adóévet követő év február 25-éig nyilatkozatot kell tennie az adóévben adóalanyként megszerzett bevételéről.

A nyilatkozatot az állami adóhatóság által rendszeresített, papír alapon vagy elektronikus úton benyújtott ’KATA nyomtatványon kell továbbítania az adóhatósághoz.

Ha a kisadózó egyéni vállalkozó 40 százalékos mértékű adó fizetésére is köteles (ugyanis éves bevétele a 6 millió forintot, vagy annak törvényben meghatározott részét meghaladja), akkor a százalékos mértékű adóról bevallást kell benyújtania az adóévet követő év február 25. napjáig. A bevallási kötelezettséget a ’KATA nyomtatvány benyújtásával kell teljesíteni. 

A részletes szabályokat megtalálhatja a 61. számú információs füzetben.

II.2. Személyi jövedelemadó egyéni vállalkozókra vonatkozó rendelkezései szerinti adózás

Amennyiben az szja szerinti adózást választja, úgy a jövedelmét kétféle módszer szerint állapíthatja meg. Az egyik az átalányadózás, a másik pedig a költségek tételes elszámolása alapján meghatározott vállalkozói jövedelem szerinti adózás.

a) Átalányadózást választó egyéni vállalkozó 

Évi 15 millió forintos bevételi határig választható az átalányadózás, ekkor bevételének a 20 százaléka után – kiegészítő tevékenységet folytatóként 25 százaléka után6 – kell a 15 százalék személyi jövedelemadót megfizetnie. Kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül az az egyéni vállalkozó, aki a vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként folytatja, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A tevékenységét év közben kezdő egyéni vállalkozó a tételes átalányadózást a tevékenysége megkezdésétől választhatja, feltéve, hogy egyéni vállalkozói bevétele az adóévben nem haladja meg a 15 millió forintot. A tevékenységet év közben kezdő vagy megszüntető egyéni vállalkozó a 15 milliós bevételi értékhatárt a tevékenység folytatásának napjaival időarányosan veheti figyelembe.

Az átalányadózás évében felmerült összes költséget és az erre az időszakra jutó értékcsökkenési leírást is elszámoltnak kell tekinteni.

Az átalányadózást választó egyéni vállalkozónak – ha áfa levonási jogát nem érvényesíti – csak bevételi nyilvántartást kell vezetnie.

Az átalányadózásra való jogosultság megszűnik, ha az adó- és vámhivatal az egyéni vállalkozó terhére számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért jogerősen mulasztási bírságot állapít meg.

b) Vállalkozói jövedelem szerinti adózás 

Bevétel

A vállalkozói személyi jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelmét a vállalkozói bevételből az elismert és igazolt költségek levonásával állapítja meg. A jellemzően előforduló vállalkozói bevételeket az Szja tv. 4. és 10. számú melléklete alapján kell meghatározni.

Költségek

Vállalkozói költségként a vállalkozói kivét és a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült és szabályszerűen bizonylatolt kiadás számolható el az szja törvény 4. és 11. számú mellékletében foglalt rendelkezések szerint.

Személyszállító szolgáltatás esetén például az alábbi jellemző költségek merülhetnek fel:

– a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak beszerzési, előállítási költsége, ha azok egyedi értéke nem több 100 ezer forintnál;
– beszerzési értékétől függetlenül a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás azzal, hogy a járművek esetében az szja tv. 11. számú mellékletének III. fejezetében foglaltakat kell alkalmazni;
– személyszállító tevékenységet folytató egyéni vállalkozó esetében a vállalkozói tevékenységet közvetlenül szolgáló, kizárólag üzemi célú tárgyi eszköznek minősül a személygépkocsi, ha azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják;
– a korábban még használatba nem vett személygépkocsi beszerzési ára is elszámolható, ha az a személyszállítói tevékenységének eszközét képezi és azt más célra részben sem használja, és ezt üzleti nyilvántartásai egyértelműen alátámasztják;
– a tevékenységgel összefüggő biztosítás díja
– pénzintézettől felvett üzleti hitelre fizetett kamat (kivéve azt a kamatot, amely a tárgyi eszköz beszerzési árának részét képezi);
– a központi költségvetésbe, a helyi önkormányzatoknak az adóévben megfizetett, kizárólag a tevékenységhez kapcsolódó adók;
– a nem megállapodás alapján befizetett saját szociális hozzájárulási adó, egészségügyi szolgáltatási járulék;
– a telefon, a rádiótelefon beszerzési és beszerelési költsége (a lakásban lévő telephely esetében a telefon beszerzésére és beszerelésére eső kiadásoknak csak az 50 százaléka minősül költségnek);
– az úthasználat díja az úthasználatra jogosultság időszakában a díjköteles útszakaszon történt üzleti célú futásteljesítmény arányában;
– a saját – a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges – szakismeretének megszerzése érdekében felmerült képzési kiadás, ide nem értve ez utóbbi esetben az iskolarendszerű képzéssel összefüggő kiadást;
– a vállalkozói kivét.

A kezdő vállalkozó az első adóévben költségként számolhatja el a tevékenység megkezdését megelőző 3 évben felmerült, a tevékenység megkezdésével és gyakorlásával összefüggő kiadásait, ha azokat korábban költségként nem számolta el, illetőleg elkezdheti az értékcsökkenési leírást a nem anyagi javak és a tárgyi eszközök után.

(Az előző felsorolás természetesen nem teljes körű, felmerülhetnek még olyan kiadások, amelyek költségként elszámolhatók. A részletesebb felsorolást és a költségelszámolás itt nem említett feltételeit az szja tv. 11. számú melléklete tartalmazza.)

A személyes közreműködés ellenértékeként vállalkozói kivétet lehet elszámolni, mely után az összevont adóalap részeként 15 százalék a fizetendő személyi jövedelemadó. A kivéttel szemben költség, költséghányad vagy más levonás nem számolható el. A vállalkozói kivét nagyságát az egyéni vállalkozó dönti el.

A bevétel és a költségek különbözeteként megállapított vállalkozói jövedelem után (ahol a vállalkozói kivét is költségnek minősül) 10 százalékos személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli.

Az egyéni vállalkozásból származó jövedelem után a magánszemélynek adóelőleget kell fizetnie. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói kivét, illetőleg az átalányban megállapított, az összevont adóalap részét képező adóalapból a feltételek megléte esetén első házasok kedvezményét, családi kedvezményt érvényesíthet, illetőleg összevont adóalapjának adóját személyi kedvezménnyel csökkentheti.

A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult biztosított egyéni vállalkozó családi járulékkedvezményt is igénybe vehet, a kivétet, illetőleg az átalányban megállapított jövedelmet terhelő járulékok erejéig. Ebben az esetben a családi járulékkedvezmény havi összegét 1658-as számú havi bevallásban kell bevallania.

Az egyéni vállalkozói tevékenységgel összefüggő adóelőleget negyedévente, a negyedévet követő hó 12-éig kell megfizetnie, és az adóbevallásában negyedéves bontásban kell szerepeltetnie.

A vállalkozói osztalékalap után – melyet a vállalkozói jövedelméből kell kiszámítania – 15 százalékos személyi jövedelemadót és 14 százalék egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie.

Járulékfizetési kötelezettség

Az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási szabályok szerint biztosítottnak minősül, így járulékfizetési kötelezettsége is keletkezik. A biztosított egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelme után 10 százalék nyugdíjjárulékot, valamint 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot – ebből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 3 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék – fizet.

Nem fizet 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot az az egyéni vállalkozó, aki

– közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytat, vagy
– a vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik, illetve
– saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.

A biztosított főfoglalkozású egyéni vállalkozó a 10 százalék nyugdíjjárulékot és a 8,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékot vállalkozói jövedelem szerinti adózás esetén a vállalkozói kivét, átalányadózás esetén az átalányban megállapított jövedelem után fizeti meg. A nyugdíjjárulék alapja havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja havonta legalább a minimálbér másfélszerese (továbbiakban: járulékfizetési alsó határ).

Vállalkozói kivét hiányában legalább a járulékfizetési alsó határ után kell a fizetési kötelezettséget teljesíteni.

Az az egyéni vállalkozó, aki legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll, vagy aki közép- vagy felsőfokú oktatási intézményben nappali rendszerű oktatás keretében folytat tanulmányokat a 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot, a 3 százalék mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a 10 százalék nyugdíjjárulékot a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem után fizeti meg.

Szociális hozzájárulási adó

Az egyéni vállalkozó saját maga után szociális hozzájárulási adó fizetésére kötelezett.

Az adónak nem alanya:

– a saját jogú nyugdíjas egyéni vállalkozó,
– az özvegyi nyugdíjban részesülő olyan egyéni vállalkozó, aki a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte.  

A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó esetében az adó alapja – főszabály szerint – a vállalkozói kivét, az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozónál az átalányban megállapított jövedelem, de legalább a minimálbér 112,5 százaléka, az adó mértéke 27 százalék.

Az egyéni vállalkozók jövedelmének meghatározására és járulékfizetésére vonatkozó részletes információk megtalálhatók a 3. számú információs füzetben.

III. Jövedelemadózás társas vállalkozóként

A magyar polgári jogi előírások alapján adott személy üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására - így az Uber rendszer keretében végzett személyszállítási szolgáltatás nyújtására is -, a tagok vagyoni hozzájárulásával jogi személyiséggel rendelkező vállalkozást, gazdasági társaságot hozhat létre, amelyekben a tagok a nyereségből közösen részesednek, és a veszteséget közösen viselik.

Ezen gazdasági társasági formák közé tartoznak különösen a közkereseti és a betéti társaság, illetve a korlátolt felelősségű társaság.

A társaságok cégnyilvántartásba történő bejegyzése kötelező, a cégeljárásban – így a bejegyzés alkalmával is – jogi képviselő (ügyvéd, jogtanácsos) útján lehetséges eljárni.

Az adóhatóság ezen társaságok bejelentkezésére a ’T201T jelű nyomtatványt rendszeresítette, amelynek kitöltése és benyújtása a társaság tevékenységének megkezdésével szintén kötelező.

A belföldön létrehozott gazdasági társaságok adózására alapvetően a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (társasági adó törvény) rendelkezései irányadóak. A gazdasági társaság a társasági adó alanya, adókötelezettsége a belföldről és külföldről származó jövedelmére egyaránt kiterjed.

A társasági adó alapja az adózás előtti eredmény, módosítva a társasági adótörvényben megtalálható adóalap-korrekciós tételekkel, illetve meghatározott esetekben adókedvezmények is igénybe vehetőek.