adozona.hu
Kiket sújt és hogyan árt a legújabb különadó?
//test-adozona.hu/altalanos/A_legujabb_kulonado_artalmai_KRJH5X
Kiket sújt és hogyan árt a legújabb különadó?
A költségvetési bevételeket elhanyagolható összegben gyarapítaná, számos médiavállalkozást viszont tönkretenne az új ágazati teherként bevezetni javasolt reklámadó.
2014. június 2-án egyéni képviselői indítványként L. Simon László fideszes országgyűlési képviselő benyújtotta a parlamentnek a reklámadóról szóló törvényjavaslatát. A következőkben röviden ennek tartalmát tekintjük át, majd kitekintést teszünk annak előzményeire és hatásaira.
Mire terjed ki és hogyan?
A benyújtott törvényjavaslat legtágabb értelemben kiterjeszti a reklám fogalmát, ilyennek tekinti a reklámtörvény szerinti gazdasági reklámot, valamint a médiatörvény szerinti kereskedelmi közleményt is. Így az új potenciális adó alanya nemcsak Magyarországon letelepedett a médiatartalom-szolgáltató, valamint a külföldről – műsoridejüknek legalább a felében magyar nyelven – sugárzó szolgáltató, hanem a sajtótermékek kiadója, a szabadtéri reklámhordozót (ideértve a járműveket, ingatlant, nyomtatott anyagot) reklám céljára hasznosító személy, vagy szervezet. Ugyancsak nem marad ki a felsorolásból az internetnél a reklám közzétevője. Tehát bárhol (hirdetőoszlopon, járművön) bármilyen technikával – média, újság, internet – megjelentetett reklám esetén nem a sok százezer reklámozón „hajtaná” be az adót a rendszer, hanem azon a szűkebb alanyi körön, aki közreadja a reklámot.
Az adó összegéről ugyancsak elmondható, hogy a törvényjavaslat az egyébként elvileg jelentősebb alanyi kört ténylegesen mégis leszűkíti, az adómértékénél ugyanis erőteljes progressziót alkalmaz. (Ilyet már láthattunk néhány korábbi „unortodox” adó esetében, például ágazati különadó, vagy az helyi iparűzési adóba csomagolt különadó stb.).
A javaslat szerint az adóalap félmilliárd forintot meg nem haladó része után nem kell a cégeknek reklámadót fizetniük. Az adó progressziója viszont igen meredek:
- az első fél milliárd forint felett, de 5 milliárd forintig 1 százalékot,
- az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó, de 10 milliárd forintot meg nem haladó része után 10 százalékot,
- 10 milliárd forintot meghaladó, de 15 milliárd forint alatt 20 százalékot,
- 15 és 20 milliárd között 30 százalékot,
- 20 milliárd forintot meghaladó rész után 40 százalékot kell adózniuk a médiavállalatoknak.
Az előzőkből az következne, hogy adó a kisebb vállalkozókat nem érinti, viszont az egymás közti kapcsolatokat mégis figyelembe kellene venni. A kapcsolt vállalkozások ugyanis úgy állapítják meg a reklámadó alapját, hogy a bevételüket összeadnák, majd a fizetendő adót az árbevétel megoszlása alapján kell arányosítani, azaz ilyenkor például a félmilliárd forint alatti csoporttagnak is lenne fizetnivalója.
Érdemes itt egy kicsit átnézni az elmúlt évtized adótörténelmét, és utalni arra, hogy eddig mikor, milyen mértékek merültek fel (igaz ezekből soha nem lett még elfogadott törvény). A reklámadó gondolata először 2000-ben pattant ki a törvényhozók fejéből, akkor az írott és az elektronikus sajtó reklámbevételeinek 6 százaléka lett volna a különadó mértéke. 2008-ban az Országos Érdekegyeztető Tanács egyik ülésén a szakszervezetek 3 százalékos reklámadó bevezetését vetették fel, amely a megrendelő cégekre és a hirdető online sajtótermékekre terjedt volna ki. A választások előtt a Kreatív reklámipari szaklap felmérése alapján 2010. évben egyedül a Jobbik támogatta a reklámadót. Tavaly a nemzetgazdasági tárca újabb adóintézkedésként a reklámadót is kilátásba helyezte, melyet a tervek szerint 2013. május 29-én tárgyalt volna a kormány. Akkor a törvényjavaslat címe: „A túlzottdeficit-eljárás lezárása érdekében meghozandó intézkedések” volt. A javaslat egy erősen progresszív adót vetett volna ki a reklámokra. Az adó mértéke sávosan emelkedett, az 1 milliárd forint alatti részre 0 százalék, 1-5 milliárd forint között részre 1 százalék, 5-10 milliárd forint közötti részre 10 százalék, az ezt meghaladó részre 20 százalék. A reklámadó így gyakorlatilag 70-80 százalékban két cégre koncentrálódott volna. Később ezt levették napirendről, és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter tavaly októberben határozottan leszögezte, hogy 2014-ben semmiképpen nem számolnak a reklámadóval.
Mi változott?
Egyrészt az előzményekből az látszik, hogy a javasolt reklámadó mértéke az előző évihez képest drasztikusan megemelkedett, ugyanakkor a reklámadó oka is megváltozott. Tavaly még okként az államháztartás hiányára lehetett következtetni. Most a beterjesztett törvényjavaslatban a következő szerepel: „Az elmúlt évek változásaként a munkát terhelő (jövedelem)adók közfinanszírozásban betöltött szerepe csökkent, az adórendszer súlypontja egyre inkább a forgalmi-fogyasztási adókra helyeződött át. Több olyan specifikus adó jött létre, amely a gazdaság egy-egy – gazdasági növekedés szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű – szegmensét érintette. Az adórendszer ezen átalakításába illeszkedő módon a törvényjavaslat a reklámok közzétételével (a reklám-szolgáltatás nyújtásával) kapcsolatos új, forgalmi-fogyasztási jellegű adót irányoz elő.”
Az elmúlt években számos olyan új vagy megújított adónem jelent meg a költségvetésben (pénzügyi különadók, tranzakciós illeték, biztosítási adó, távközlési, kiskereskedelmi különadó, energiaellátók különadója, „Robin Hood” adó, közművezeték adója, gyógyszer-gyártók adói stb.), amelyek új utat keresve a minden szférára semleges adók helyett egy-egy kiemelt ágazatra, tevékenységre fókuszáltak. Ezeknek az a különlegessége, hogy a döntés értékpreferencián alapszik, amelyet az állami és politikai szféra hoz meg, ettől sokszor nehezen kiszámítható előre. A döntésnél jelentős szereppel bír, hogy olyan adóalanyokat keres, amelyek lehetőleg húzó ágazatokban különleges extra-nyereséget termelnek, vagy legalábbis növekedési potenciállal rendelkezik, vagy stratégiai jelentőségűnek ítéltetnek, és kevés számú adózótól relatíve nagy tömegű adó, kis eljárási költséggel szedhető be. Így az egyes – olykor egyedi – piaci szereplők a kiválasztással jelentősen szelektálhatóak. Ezzel szemben a hivatkozott indoklásban az szerepel, hogy ezek az ágazatok gazdasági növekedés szempontjából nem kiemelkedő jelentőségűek, tehát a korábbi logika fényében nem lehet látni, hogy az egyes ágazatokat az elkövetkező időszakban hogyan ítéli meg a döntéshozó, illetve ez hogyan változhat.
A bevezetésnél sokszor hangoztatott érv, hogy ezek nem háríthatók tovább, illetve nem a lakossági szférát és kis vállalkozásokat (kkv) terhelik. A gyakorlatban hosszabb távon azonban – a piaci verseny és adminisztratív szabályok függvényében – sor kerül legalább részben a továbbhárításra, vagy (és) a fenti intézkedések nyomán a növekedést hordozó ágazatok visszaesnek, illetve a befektetők megriadnak, kevéssé beruháznak, időnként tőkekivonási motiváció vagy államosítás tapasztalható. A kiváltó ok korábban a legtöbb esetben a pénzügyi egyensúly-hiányra való hivatkozás, jelenleg viszont új elemként egy-egy ágazat kiválasztása. Ez viszont alkalmat ad arra, hogy a piac helyett az adott ágazati szerkezetet az állam és politika nagymértékben befolyásolja, és időnként majdnem egyedileg szabályozza.
A napi.hu számításai szerint három vállalkozás fizetné a becsült 10 milliárdos adóbevétel majd háromnegyedét. A 40 százalékos kulcs egyedül az RTL-csoportot üzemeltető M-RTL Zrt.-t érintené, az általa fizetendő adó elérhetné a 4,5 milliárd forintot. A TV2-t üzemeltetőjére pedig 1,9 milliárd forintos elvonás hárulhatna.
A reklámadó a törvényjavaslat szerint már 2014. évben életbe is lépne, és két részletben kellene rá előleget is fizetni: augusztus 20-áig, illetve november 20-áig.
Hozzászólások (1)
Hogyis van ez?
A reklámadó bevezetése nem sokat hozna a költségvetésnek? Az viszont, igen, hogy a kisvállalkozásoktól a NAV az utolsó fillérig elviszi a pénzt a bankszámláról, ha akár csak 50 000,. Ft tartozása is van?
Valamelyik kereskedelmi rádió adó többször 10 milliós tartozással lett a nagy adósok között. Akkor mennyi adót is fizetnek be ténylegesen a médiából?
"KételkedŐ"