Egy esetben érné meg mindenkinek a 180 forintos árfolyamgát

Megosztás Tetszik

Kormányfői támogatást kapott a Fidesz-KDNP frakció ötlete: 180 forinton történő végtörlesztés. Ellenzői közül viszont szinte kivétel nélkül mindenki azt kifogásolja, hogy ez csak a tehetőseken segít és nem a bajba jutottakon, bár a kitűzött cél a bajba jutott deviza adósok megsegítése volt.

Pedig egy kis finomítással nem is olyan rossz ötlet. Véleményem szerint akkor segítené ez a javaslat a bajba jutott devizahiteleseket, ha a bedőlt, bank által felmondott hiteleket lehetne 180 forinton „végtörleszteni”. Ez valóban a már nagy bajba jutott devizahiteleseket segítené, összhangban lenne egy korábbi javaslattal, miszerint a lakás árverezése után már ne maradjon fenn követelhető tartozás. A 180 forintos végtörlesztésre még biztosan fedezetet jelentene az ingatlan. Szintén összhangban lenne ez a javaslat a korábban felvetődött „magán-csőd” ötletével.

A 180 forintos végtörlesztés lenne a „csődmegállapodás”. Ez a javaslat arra is ösztönözné a bankokat, hogy olyan áron árvereztessék el a fedezetül szolgáló ingatlant, hogy a 180 forintos végtörlesztésre fedezetet nyújtsanak, tehát nem „herdálná” el a fedezetül szolgáló ingatlanokat fél- vagy harmadáron. A bankokat az is meggondolásra késztetné, hogy ”bedöntsék-e” a hitelt, felmondják-e a hitelszerződést akkor, amikor még lenne más lehetőség. A bedőlő hitelnél ugyanis számolniuk kellene azzal, hogy a 180 forinton felüli rész veszteségét nekik kellene lenyelni. A „bedőlő” hitelre vonatkozó kedvező 180 forintos „végtörlesztést” jól kiegészítené az adózónán megjelent javaslatunk, miszerint a 180 forintos árfolyamgát mindenkire érvényes lenne, és az a fölötti rész leírható lenne a bankadóból. Ha nem kombinálnák a két javaslatot, akkor a devizahiteleseknek érdemes lenne „bedönteniük” saját hitelüket, hogy „végtörleszthessenek”.

Mi jelenthet megoldást törvényi szinten?

Mindenkire – kérelem nélkül – érvényes legyen a 180 forintos árfolyamgát. A devizahiteles kockázatviselése a felvételkori és a 180 forintos különbségre terjed ki. A 180 forintos svájcifrank-árfolyam feletti rész kockázatát a bank és az állam közösen viselné. A havi törlesztőrész gyűjtőszámlára kerülő összege teljes egészében leírható lenne a bankadóból, legfeljebb annak mértékéig. Az önkéntes elő- és végtörlesztés 180 forintos árfolyam feletti része szintén leírható lenne a bankok számára a bankadóból. A felmondott (bedőlő) devizahitelek 180 forint feletti részének költsége teljes egészében a bankokat terhelné.

Ki, mit nyerne, veszítene ezzel a javaslattal?

A  bankoknak leginkább az érné meg, ha a devizaadós 180 forinton pontosan törlesztene. Ez esetben a bankokat nem érné veszteség. Ez talán rábírná a bankokat a kamatkérdés felülvizsgálatára is. A bankoknak nem lenne érdekük a devizahitelek bedőlése, mert ennek költségét részben maguknak kellene viselni. Az önkéntes végtörlesztés elsősorban az állam érdeke, mert a fizetőképes adósok révén jelentősen csökkenhetne a devizahitelek nagysága és így az ebben rejlő bizonytalanság. A törlesztő-részletekből felszabaduló rész – tartozás hiányában – ösztönözhetné a fogyasztást.

A devizaadós megszabadulhatna a 180 forintos árfolyamgát feletti rész terhétől, de a tényleges hitelfelvétel és a 180 forintos árfolyamgát közötti különbség őket terhelné. A devizaadós számára megszűnne az árfolyam igénybevételével kapcsolatos egyetlen kockázati tényező, ellenérv, a gyűjtőszámlán felhalmozódó összeg jövőbeli törlesztése.

Angyal József
okleveles adószakértő