adozona.hu
Nyílt végű pénzügyi lízing – harmadik félnek minősülő vevő kijelölésének elmaradása
//test-adozona.hu/afa/nyilt_vegu_penzugyi_lizing_harmadik_fel_vev_JKABAE
Nyílt végű pénzügyi lízing – harmadik félnek minősülő vevő kijelölésének elmaradása
Tetszik
Nyílt végű lízingszerződés esetén, a harmadik személyre vonatkozó vevőkijelölés hiányában valóban zárt végű lízingről van szó, ami önellenőrzési, valamint további díj- és illetékfizetési kötelezettséget jelent? Olvasói kérdésre Antretter Erzsébet a Niveus Consulting Group igazgatója, adószakértője válaszolt.
A kérdés részletesen így szólt: Nyílt végű lízingre szerződtem a Merkantil Bankkal. A futamidő lejárta után a Merkantil Bankban az ügyintéző tájékoztatott, hogy már a futamidő lejárta előtt két héttel le kellett volna adnom a nyilatkozatot a harmadik személyre vonatkozó vevőkijelölés kapcsán, és mivel ezzel nem éltem, ezért a társaság a számlát a lízingbevevő, azaz a cég nevére állítja ki. Az ügyintéző azt mondta, hogy most már nem tudom kijelölni vevőként a magánszemélyt, ők már kiszámlázták a cégnek, és így kénytelen voltam cégként kifizetni a maradványértéket. A nagyobbik meglepetés viszont akkor ért, amikor a könyvelőm tájékoztatott, azáltal, hogy a cég vásárolta meg a gépjárművet, ez már nem is számít nyílt végű lízingnek, hanem átváltott zárt végűbe, aminek a folyománya, hogy a 4 évre visszamenőleg, minden egyes hónapot újra kell könyvelni, és mind a 48 hónapra a NAV-nál önellenőrzést kellene végezni (ami elképesztő összegű könyvelési díjat és illetéket jelentene), továbbá óriási mértékű áfát kellene visszafizetnem. Szeretném a megerősítését kérni. Valóban azáltal, hogy a cég vásárolta meg a nyílt végű lízingszerződés végén az autót, és nem egy kijelölt harmadik magánszemély, ezért valóban megváltozott a jogi helyzete a lízingnek, és valóban a zárt lízing szerint kell újrakönyveltetni mindent, és a nyílt végű lízing helyett a zárt végű lízingre vonatkozóan kell önellenőrizni és befizetnem egy vagyont a NAV-nak?
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA
A pénzügyi lízing kezelésében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) attól függően tesz különbséget, hogy az nyílt vagy zárt végű-e.
Az Áfa tv. 10. § a) pontja alapján termék értékesítésének minősül a termék birtokbaadása olyan ügylet alapján, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetőleg az ellenérték maradéktalan megtérítésével megszerzi.
Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltatás nyújtása, bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.
Ezekre figyelemmel
- amikor a lízingbe vevő tulajdonszerzése már a szerződés megkötésekor biztos (zárt végű pénzügyi lízingszerződés) termékértékesítésről,
- míg abban az esetben, amikor a szerződéskötéskor nem biztos a tulajdonszerzés (nyílt végű pénzügyi lízingszerződés): szolgáltatásnyújtásról
beszélünk.
A pénzügyi lízing fentiek szerinti minősítése magából a lízingszerződésből, annak tartalmából következik.
Nyílt végű pénzügyi lízing esetén, amit a 60/2015. számú számviteli kérdés is megerősít, a lízingbevevő a lízing időszakának (futamidő) a végén az eszközt vagy visszaadja a lízingbeadónak, vagy maradványértéken megvásárolja azt a lízingbeadótól, vagy kijelöli azt a harmadik félnek minősülő vevőt, aki a lízingelt eszközt megvásárolja. Bármelyik opciót is választja a lízingbevevő, attól a lízing még nyílt végű marad.
Továbbá, szintén az említett számviteli kérdés alapján a nyílt végű pénzügyi lízingügyletben a lízingbevevő számára a szolgáltatás attól függetlenül teljesítetté vált, hogy a futamidő végén megszerezte-e a lízingtárgy tulajdonjogát. Mivel a szolgáltatásnyújtás teljesült, a lízingbeadó a lízingbevevő felé nem helyesbítheti az egyes lízingdíjakról kiállított, általános forgalmi adót is tartalmazó számláit. Erre csak akkor lenne szükség, ha a szolgáltatás adóalapja vagy az adójának összege változna.
Figyelemmel arra, hogy a nyílt végű pénzügyi lízing esetén a harmadik félnek minősülő vevő kijelölése a cég számára csak lehetőség (ugyanúgy, mint a lízingtárgy visszaadása vagy saját célra történő megvásárlása) és a nyílt végű pénzügyi lízing szerződés abban az esetben is teljesültnek tekinthető, ha maga a cég vásárolja meg a lízingtárgyat, a nyílt végű pénzügyi lízinggel összefüggésben kiállított számlák utólagos módosítása, illetve az ahhoz kapcsolódó önellenőrzés véleményem szerint nem szükséges.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (2)
Köszönöm szépen a fenti észrevételt.
Az említett C‑164/16. sz. Mercedes‑Benz ügyben hozott ítélet 34. pontjában az EUB valóban kimondta, hogy annak egyik feltétele, hogy egy lízingszerződés termékértékesítésnek minősüljön áfa szempontból az, hogy a szerződés kikötéseiből – azoknak a szerződéskötés időpontjához viszonyított objektív vizsgálata alapján – egyértelműen ki kell tűnnie annak, hogy a bérlő automatikusan megszerzi a termék tulajdonjogát, amennyiben a szerződést annak lejártáig szabályszerűen teljesítik.
Az ítélet 43 pontjában pedig összegzésként az EUB a következőket állapította meg: A fentiekből az következik, hogy a héairányelv 14. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő „olyan szerződés, amely az[t] a kikötés[t] [tartalmazza], hogy a tulajdonjogot rendszerint legkésőbb az utoljára esedékes részlet kiegyenlítésével szerzik meg” fordulatot úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya alá tartozik a vételi opciót tartalmazó bérleti mintaszerződés, amennyiben – a szerződésnek a megszűnéséig történő szabályszerű teljesítése esetén – a szerződés pénzügyi feltételeire tekintettel megállapítható, hogy a szerződés lejártakor a vételi opció gyakorlása jelenti a bérlő egyetlen észszerű gazdasági választását; mindezek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.”
Vagyis annak megállapításához, hogy a kérdéses lízingkonstrukció termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak minősül-e áfa szempontból, meg kell vizsgálni, hogy a lízingtárgy az utolsó részlet megfizetésével automatikusan átszáll-e a lízingbe vevőre. Továbbá, azt is meg kell nézni, hogy vételi opció esetében valóban a lízingbe vevő racionális döntésén múlik-e a tulajdonjog átszállása. Így például, ha a futamidő végén a lízingdíjak megfizetésével a teljes vételár kiegyenlítésre került, akkor már nem lenne racionális döntés a lízingbe vevő részéről, ha lemondana az opciós jogáról, így felmerülne, hogy az ügyletet termékértékesítésként kell kezelni áfa szempontból.
A kérdésben szereplő információk alapján azonban feltételezésem szerint itt nem ilyen esetről van szó, hiszen a kérdező arról tájékoztatott, hogy harmadik fél magánszemélyt szeretett volna kijelölni a lízingelt gépkocsi megvásárlására, majd ennek elmulasztása esetén a cégnek meg kellett fizetnie a maradványértéket. Továbbá, a könyvelő sem az ítéletben szereplő feltételek teljesülésére, hanem a harmadik fél vevő kijelölésének késedelmére hivatkozott.
Ugyanakkor, természetesen - mint általában - ebben az esetben is csak a körülmények teljes ismeretében lehet pontos választ adni. A termékértékesítéssé minősítés miatti adókockázat teljesen csak akkor zárható ki, ha a szóban forgó lízingszerződés feltételei alapján valóban olyan nyílt végű pénzügyi lízingről van szó, amely tényleges döntési lehetőséget adott a lízingbe vevőnek a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatban, azaz teljül, hogy a szerződéskötéskor nem biztos a tulajdonszerzés.
A kérdésben szereplő könyvelő aggodalma jogos.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-164/16 ítéletében rámutatott (34. pont), hogy a nyíltvégű lízinget termékértékesítésként kell kezelni akkor, ha a szerződés lejártáig szabályszerűen teljesített lízingdíjak esetén a lízingbevevőre az átruházás automatikusan végbemegy.
A fenti vélemény így adóhiányt okozhat.