Utazásszervezés számlázása

Megosztás Tetszik

Hogyan számláz az utazásszervező cég belföldi, közösségen belüli, illetve közösségen kívüli célállomások esetén? – kérdezte az Adózóna olvasója. Kelemen László adószakértő, jogász válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Utazásszervezéssel foglalkozó cégnek, amennyiben belföldi utakat szervez és »utasnak« értékesít, kötelezően árrés szerinti adózást kell alkalmaznia, így a kiállított számlán áfát nem kell szerepeltetnie és fel kell tüntetnie az áfatörvény 169. §-a szerinti »különbözet szerinti szabályozás-utazási irodák« kifejezést? Tudomásom szerint az árrés számítása egy előzetes kalkuláció alapján történik, amelynek dokumentumai az árajánlatok, szerződések. Ez eleve szükséges ahhoz hogy egy-egy utazás árát meghatározzák. Ezt a cég kalkulálja és adja meg a könyvelő részére. Az utazás lezártával kell a ténylegesen felmerült költségek alapján egy végleges árrést számolni, és amennyiben szükséges, korrigálni az áfát. Az utazásszervezéshez kapcsolódó bejövő számlák áfája nem vonható le, de az általános működéshez kapcsolódó számlák áfája igen. Ha közösségen belülre szervezi az utat, úgy az árrés szerinti adózás vonatkozik erre is, és a számlát is a fent leírtak alapján állítja ki? Ha közösségen kívülre szervezi az utazást, akkor az mentes az adó alól, tehát nem kerül feltüntetésre az áfatörvény 169. § p) pontja szerinti kifejezés, hanem áfa területi hatályán kívüli szolgáltatásnak minősül. Ebben az esetben a bejövő számlák áfája, amennyiben van ilyen, teljes egészében levonható? Ha az út tartalmaz közösségi és közösségen kívüli célállomásokat, arányosítani kell? Hogyan történik ennek megállapítása?"

SZAKÉRTŐNK VÁLASZAI:

Ha közösségen belülre szervezi az utat, úgy az árrés szerinti adózás vonatkozik erre is, és a számlát is a fent leírtak alapján állítja ki?

Igen az árrésadózás alkalmazandó. A számlázással kapcsolatosan viszont – attól félek – nem jól interpretálta az áfaszabályokat. Az árrésadózás nem azt jeletni, hogy nem szerepelhet áthárított áfa a számlán, hanem azt, hogy az árrés adja meg az áfa alapját. Azaz – eltérő rendelkezés hiányában – fel kell tüntetni az adóalapot, adókulcsot ezen a számlán is (a különbözeti adózásra való utalás mellett).

Ha közösségen kívülre szerveznek utazást, akkor az mentes az adó alól, tehát nem kerül feltüntetésre az áfatörvény 169. § p) pontja szerinti kifejezés, hanem áfa területi hatályán kívüli szolgáltatásnak minősül. Ebben az esetben a bejövő számlák áfája, amennyiben van ilyen, teljes egészében levonható?

Az utazásszervezési szolgáltatás teljesítési helyére speciális szabályok vonatkoznak:

208. § Utazásszervezési szolgáltatás nyújtása esetében a teljesítés helye az a hely, ahol az utazásszervező gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.

Ez alól kivételt képez az, ha az utazásszervezési szolgáltatáshoz szükséges szolgáltatások teljesítési helye a közösség területén kívül van. Ez esetben az alábbi szabályok alkalmazandóak:

211. § (1) Abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye a közösség területén kívül van, az utazásszervezési szolgáltatás nyújtása a 110. § (1) bekezdésének értelmében – mint közvetítői szolgáltatás nyújtása – mentes az adó alól.

(2) Az (1) bekezdés szerinti adó alóli mentesség csak arányos részben illeti meg az utazásszervezőt abban az esetben, ha az utazásszervezési szolgáltatás teljesítéséhez szükséges, a 206. § (1) bekezdésének a) pontjában említett, más adóalany által teljesített szolgáltatásnyújtás, termékértékesítés teljesítési helye részben a közösség területén, részben azon kívül van.

A bejövő számlák áfatartalma – az árrésadózás logikája szerint – nem vonható le. 

Ha az út tartalmaz közösségi és közösségen kívüli célállomásokat, arányosítani kell az adózás megállapításához? Hogyan történik ez?

Nincs szó arányosításról, magyar adófizetési kötelezettség alá esik az adott szolgáltatás (lásd fentebb). Nem a célállomások számítanak tehát, hanem a megrendelt szolgáltatások – amennyiben ezek részben a közösség területén, részben azon kívül teljesülnek, akkor "arányosíthat" az adóalany.