Utalványok áfakezelési szabályai 2019. január 1-jétől

Megosztás Tetszik

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal tájékoztatót adott ki az utalványok áfakezelésére vonatkozó, 2019. január 1-jétől hatályba lépő szabályokkal kapcsolatban.

A tájékoztató a következőket tartalmazza:

Az utalványoknak az Európai Unió tagállamaiban történő egységes áfakezelése érdekében a 2006/112/EK tanácsi irányelvbe (Áfa-irányelv) kifejezett szabályozás került be az utalványokkal kapcsolatban. Ezeket a szabályokat a tagállamoknak 2019. január 1-jei hatályba lépéssel kellett átültetniük a nemzeti szabályozásukba.

Az utalványokra vonatkozó közösségi rendelkezéseket az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló 2018. évi XLI. törvény, illetve az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló 2018. évi LXXXII. törvény ültette át 2019. január 1-jei hatályba lépéssel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénybe (áfatörvény).

Az utalványokra vonatkozó szabályok az áfatörvény 18/A-B §, 66/A §, 69/A §, 153/D § e) pont, 259. § 24/A pont, 318. §-ában találhatóak.

Az utalvány fogalma

Az áfatörvény alkalmazásában utalványnak minősül az olyan eszköz, amelyet termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként kell elfogadni, és amely esetében magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban – ideértve az eszköz általános szerződési feltételeit is – fel van tüntetve a beszerezhető termékeknek, igénybe vehető szolgáltatásoknak vagy azok lehetséges értékesítőinek, szolgáltatóinak a megnevezése [áfatörvény 259. § 24/A a) pont].

Az utalvány fenti meghatározásának célja, hogy elhatárolja ezeket az eszközöket az általánosan elfogadott fizető eszközöktől, illetve a kizárólag árengedményre jogosító eszközöktől. Így nem minősül utalványnak az olyan elektronikus kártya, amelyre feltöltött pénzzel, egy adott országon belül bármely értékesítőnél, szolgáltatásnyújtónál bármilyen termék, szolgáltatás ellenértéke kiegyenlíthető megkötés nélkül, vagyis amely esetében sem az elfogadóhely, sem a beszerezhető termék, igénybe vehető szolgáltatások köre nem korlátozott.

Nem minősül továbbá az áfaszabályozás értelmében vett utalványnak az sem, ha a vevő a korábbi vásárlására tekintettel kap olyan eszközt, amely őt egy következő vásárlás során jogosítja árengedményre, vagy „ingyen” adott termék, szolgáltatás megszerzésére (például pontgyűjtő kártya, vagyis amikor a korábbi vásárlások után kapott pontok egy következő vásárlás során a megtérítendő ellenértékbe beszámítandóak).

Utalványnak minősül ugyanakkor például a vásárlási utalvány, ajándékutalvány, vagyis az, amikor az adott utalvány ellenében a vevő a meghatározott elfogadóhelyeken adott terméket, szolgáltatást vagy az adott elfogadóhely által kínált bármely terméket, szolgáltatást vásárolhat meg, vehet igénybe.

Az utalvány lehet papír alapú és elektronikus egyaránt. Nem feltétele az utalványnak, hogy azon szerepeljen névérték, azonban az ingyenesen kibocsátott utalványok nem tartoznak az utalványokra vonatkozó szabályozás alá. Tehát például az újságból kivágható utalványra, mellyel valamely termék beszerezhető, szolgáltatás igénybe vehető, nem alkalmazandóak az alábbiakban ismertetett szabályok.

Az utalvány típusai

A szabályozás az utalványokon belül megkülönbözteti az egycélú és a többcélú utalványt. Egycélú utalványnak kell tekinteni az olyan utalványt, amelynek kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után fizetendő adó összege [áfatörvény 259. § 24/A b) pont.] Ezzel szemben, maradványelven többcélú utalványnak minősül minden olyan utalvány, mely nem egycélú utalvány [áfatörvény 259. § 24/A c) pont].

A fentiek értelmében ahhoz, hogy az utalvány egycélúnak minősüljön, az utalvány kibocsátásakor szükséges ismerni, hogy konkrétan hol van a teljesítési hely, mekkora az adóalap és az alkalmazandó adómérték azon termékértékesítés(ek) és/vagy szolgáltatásnyújtás(ok) esetében, amelyekre az adott utalvány beváltható. Így például egycélú utalványnak minősül az olyan utalvány, amely belföldön váltható be meghatározott boltban meghatározott értékben bármilyen ruhára, tekintettel arra, hogy ez esetben a kibocsátáskor ismert, hogy a teljesítés helye belföld, az alkalmazandó adómérték a normál kulcs, az adóalap pedig az utalvány értéke és az adómérték alapján kiszámítható.

Ezzel szemben többcélú utalványnak minősül például az olyan utalvány, amikor az utalvány ellenében olyan termékek szerezhetőek be, vagy szolgáltatások vehetők igénybe, amelyek eltérő adómértékkel adóznak (például élelmiszerutalvány), vagy amelynek kibocsátásakor nem ismert a konkrét teljesítési hely [például szálláshely-szolgáltatásra jogosító utalvány, amelyet az adott szállodalánc több eltérő országában lévő szálláshelyén is be lehet váltani – a szállodai szolgáltatás teljesítési helye ugyanis ott van, ahol az ingatlan van (áfatörvény 39. §)].

A száz százalékos előleg és az egycélú utalvány közötti különbség abban ragadható meg,hogy az előleg esetében pontosan beazonosíthatónak kell lennie az ügylet minden elemének (felek, ellenérték, ügylet tárgya), mely megkötött szerződést feltételez. Ehhez képest az utalvány egy kereskedelempolitikai eszköz, mely forgatható, több szereplőn keresztül értékesíthető a láncban, alkalmazása nem két félre korlátozódik.

Az egycélú és többcélú utalványok megkülönböztetésének a rájuk vonatkozó adózási szabályok szempontjából van jelentősége, ugyanis míg egycélú utalvány esetében lényegében az utalvány minden értékesítése az áfa hatálya alá tartozik, addig a többcélú utalvány esetében csak az utalvány beváltása keletkeztet adóztatandó tényállást.

Egycélú utalványok áfakezelése

Az utalványokat azok kibocsátása és beváltása/felhasználása között többször is értékesíthetik. Az utalványok áfakezelése kapcsán szükséges megkülönböztetni egymástól az utalványt kibocsátó és az azt beváltó adóalanyt.

Az utalványt kibocsátó adóalanyt az áfatörvény nem definiálja, de kibocsátó alatt azt az adóalanyt kell érteni, aki (amely) először értékesítette (hozta forgalomba) az utalványt a saját nevében. Az utalványt beváltó adóalany pedig az az adóalany, aki (amely) az utalványt termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, illetve részellenértékeként saját neve alatt elfogadja [áfatörvény 259. § 24/A. e) pont]. Az értékesítési láncban ezen adóalanyokon kívül előfordulhatnak olyan adóalanyok, akik (amelyek) vagy a saját nevükben, vagy más nevében és javára (ügynökként), értékesítik az utalványt.

Az áfatörvény 18/A § (1) bekezdése értelmében az egycélú utalvány saját név alatti minden egyes ellenérték fejében történő átruházását, átengedését az utalvány tárgyát képező termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának kell tekinteni. Vagyis amennyiben egy adóalany a saját nevében értékesít egycélú utalványt, úgy ez az értékesítés adófizetési kötelezettséget keletkeztet.

Az adófizetési kötelezettséget úgy kell megállapítani (teljesítési hely, adóalap, adómérték vonatkozásában), mintha az adóalany, azt a terméket értékesítette, szolgáltatást nyújtotta volna, amelyre az utalvány beváltható.

Az egycélú utalvány más nevében és javára történő átruházása esetében az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást az az adóalany teljesíti, akinek (amelynek) a nevében az utalványt átruházzák. Ebben az esetben az utalvány értékesítése miatti adófizetési kötelezettség annál az adóalanynál áll be, akinek a nevében az értékesítés történik, míg az ügyletben ügynöki minőségében részvevő adóalanyt az ügynöki (közvetítői) szolgáltatása tekintetében terheli adófizetési kötelezettség.

Az áfatörvény 18/A § (2) bekezdése értelmében amennyiben a beváltó az egycélú utalványt kibocsátó adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek. Ez a bekezdés azt a helyzetet rendezi, amikor az egycélú utalványt kibocsátó adóalany egyben ezen utalvány beváltója is, vagyis ő lesz az, aki az utalvány fejében rendelkezésre bocsátja a terméket, nyújtja a szolgáltatást.

Tekintettel arra, hogy ez esetben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után az adófizetési kötelezettség már az utalvány kibocsátásakor megtörténik, és adófizetésre az utalványt saját nevében kibocsátó adóalany kötelezett, a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítésekor nem áll be az utalványt kibocsátónál további adófizetési kötelezettség. Ez azonban csak akkor érvényesül maradéktalanul, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékét a vevő, igénybevevő teljes egészében utalvánnyal téríti meg. Abban az esetben ugyanis, ha az utalvány mellett a vevő, igénybevevő az adott termék ellenértékét részben pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) egyenlíti ki, úgy az utalvány beváltója a pénzzel (egyéb fizetőeszközzel) megtérített rész erejéig terméket értékesít, szolgáltatást nyújt a vevő, igénybevevő részére.

Példa

Egy könyvesboltot üzemeltető adóalany papír alapú könyvre beváltható utalványt értékesít 1000 Ft értékben, mely utalvány 1000 Ft értékben váltható be a könyvesboltban. Az utalvány értékesítésekor az adóalanynak adófizetési kötelezettsége keletkezik. A vevő könyvet vásárol a könyvesboltban 3500 Ft áfát is tartalmazó értékben. A 3500 Ft-ból 1000 Ft-ot utalvánnyal, a maradék 2500 Ft-ot készpénzzel egyenlíti ki. Ez esetben úgy kell tekinteni, hogy az adóalany 2500 Ft adóval növelt értéken teljesített termékértékesítést a vevő felé a könyv vásárlásakor.

Amennyiben az adóalany havi bevalló és az utalvány értékesítésére 2019. január hónapban, míg az utalvány beváltására 2019. február hónapban kerül sor, úgy az adóalanynak az utalvány értékesítése után január hónapban, míg a könyv értékesítés tekintetében február hónapban keletkezik adófizetési kötelezettsége 47,6 (1000*0,0476=47,6 Ft), illetve (2500*0,0476) 119 Ft összegben. 

Az áfatörvény 18/A § (3) bekezdése értelmében amennyiben a beváltó az egycélú utalvány kibocsátójától eltérő adóalany, a beváltáskor az utalvány ellenében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás nem minősül adóztatandó ügyletnek, azonban úgy kell tekinteni, hogy a beváltó – olyan érték fejében, amelyen az utalványt ellenértékként vagy részellenértékként elfogadja – az utalvány tárgyát képező termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít az utalványt kibocsátónak.

Az áfatörvény 18/A § (3) bekezdése azt az esetet takarja, amikor az utalvány kibocsátója és beváltója egymástól eltérő adóalany. Ebben az esetben úgy kell tekinteni, hogy az utalvány beváltója annak beváltásakor a terméket, szolgáltatást nem a vevő részére értékesíti, hanem az utalvány kibocsátója részére. Áfa szempontból ugyanis ezzel biztosítható, hogy adott termék, szolgáltatás mindenképpen adózzon, és ne lépjen fel kettős adóztatás sem.

E tekintetben is rendelkezik az áfatörvény arról az esetről, ha a termék, szolgáltatás ellenértékét a vevő csak részben téríti meg utalvánnyal. Ez utóbbi esetben – vagyis amikor az ellenértéket csak részben térítik meg utalvánnyal –, az utalvány beváltója két ügyletet teljesít: az egyiket az utalvány kibocsátója, a másikat pedig a vevő részére. Az utalvány kibocsátója felé teljesített ügylet adóval növelt ellenértéke az, amit a kibocsátótól kap (kapnia kell), a vevő részére teljesített ügyleté pedig amit a vevőtől kap (kapnia kell) – írja a nav.gov.hu.

A teljes tájékoztatót itt találja.