Számviteli bizonylat-e az áfás számla?

Megosztás Tetszik

Az adóhatóság, amikor az áfa-levonási jog gyakorlásának jogszerűségét vitatja, érvei alátámasztására nem ritkán a számvitelről szóló 2000. évi C. törvénynek (Sztv.) bizonyos rendelkezéseit is segítségül hívja. Vajon jogszerű-e ez az eljárása? Cikkünkben ezzel foglalkozunk.

Az ellenőrzés során, majd az azt követő adóigazgatási eljárásban az adóhatóság rendszerint az Sztv.-nek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseire hivatkozik, és követelményként állítja fel, hogy az ügyletet tanúsító számlának – mint számviteli bizonylatnak – alakilag és formailag hiteles, megbízható és helytálló adatokat kell tartalmaznia (Sztv. 166. § (2) bekezdés). Következésképpen, ha ez a követelmény nem teljesül, úgy az inkriminált számlára – mint számviteli bizonylatra – áfa-levonási jog sem alapozható. A kérdés mármost az, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) rendelkezései szerint kibocsátott számla valóban tekinthető-e számviteli bizonylatnak, így vonatkoznak-e rá az Sztv.-nek eme rendelkezései.

Válaszom – tűnjön az első pillantásra bármily meglepőnek is – nem, legalábbis abban az értelemben feltétlenül nem, hogy az Áfa tv.-ben megállapított kötelezettségek és jogok érvényesülését az Sztv. egyetlen rendelkezése sem írhatja felül az adózók számára hátrányos módon. E következtetés mellett formai és tartalmi érvek egyaránt felsorakoztathatók. Kezdem a formai érvekkel.