Súlyos következményei lehetnek, ha ez nem szerepel a számlán

Megosztás Tetszik

Kell-e a számlán szerepeltetni a „fordított adózás” kifejezést, vagy megfelel helyette egy tartalmilag ugyanezt jelentő változat? Olvasói kérdésekre dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.

Olvasónk a következőket tudakolta: Egy hulladékkereskedő cég partnerei nem minden esetben írják rá a számlára a „fordított adózás” kifejezést, hanem annak egyéb hasonló tartalmú változatait („fordított áfa”, vagy „az áfát a vevő fizeti”). A cég ezeket a számlákat befogadja, és természetesen a fordított adózásnak megfelelően könyveli, és szerepelteti a bevallásban. Kérdéseim a következők lennének: 1. Bármelyik felet sújthatja-e bármilyen (pénzbeli) szankció, amiért nem szó szerint „fordított adózás” szerepel a számlán? Ha igen, melyik felet, milyen nagyságrendben? 2. Tudomása szerint van-e a fenti témára vonatkozó NAV-os állásfoglalás? 3. Mi a helyzet akkor, ha a partner sem a „fordított adózás” kifejezést, sem egyéb rokon értelmű megfelelőit nem szerepelteti a számlán; de a befogadó kereskedő cég ennek ellenére annak megfelelően kezeli? 4. Ha a gépi számlára utólag tollal ráírják a „fordított adózás” kifejezést, elégséges-e?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (áfatörvény) 142. § (7) bekezdése alapján fordított adózás alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója köteles olyan számla kibocsátásáról gondoskodni, amelyben áthárított adó, illetőleg az adó százalékos értéke nem szerepel. Az áfatörvény 169. § alapján a számlán a „fordított adózás” kifejezés feltüntetése kötelező, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett.

A számla kibocsátó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény alapján 172. § (1) e) pontja alapján 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, amennyiben a jogszabályban előírt bizonylatokat nem a jogszabálynak megfelelően bocsátja ki.

Az áfatörvény 127. § (1) bb) pontja alapján fordított adózás esetén (kivéve a közösségen belüli termékbeszerzés esetét) az adólevonás feltétele számlát befogadó fél oldalán a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.

A jogszabályszöveg szűkítő nyelvtani értelmezése alapján arra a lehetséges értelmezésre juthatnánk, hogy amennyiben a fizetendő adó megállapításakor a számla rendelkezésre áll, úgy a számla a levonás feltétele. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiadott 3010/2015. útmutató 32. pontja alapján, amennyiben a kiállított számla nem megfelelően tartalmazza az áfatörvényben előírt, kötelezően feltüntetendő adatokat, azaz „hibásnak” minősül, úgy a számla megfelelő javítása, adattartalmának módosítása hiányában az adólevonási jog nem gyakorolható. Tehát a hibás számla – a számla javításának elmaradása nélkül – a befogadó oldalán adóhiányt, és ennek megfelelően adóbírságot és késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget jelenthet.

Ugyanakkor a korábbi Európai Uniós joggyakorlatot figyelembe véve az a következtetés adódhat, hogy amennyiben bizonylatból kitűnnek az adólevonásának anyagi jogi feltételei, úgy a levonási jog nem vitatható, még ha az formailag hibás is, így

- a Bockemühl ügyben (C-90/02) az Európai Bíróság vizsgálta a korábbi 6. áfairányelv tükrében, hogy fordított adózás esetében a számla feltétele-e a levonási jog alkalmazásának. A bíróság ítéletét az adósemlegesség elvére alapozta, és megállapította, hogy ugyan a tagállamok megállapíthatják az adólevonás gyakorlásának formai feltételeit, de ennek feltételeit a rendelkezés céljával – ami a hozzáadottérték-adó beszedése, és az ellenőrizhetőség biztosítása – kell gyakorolják. A feltételek nem tehetik lehetetlenné, vagy túlzottan nehézkessé a levonási jog gyakorlását, és nem terjedhetnek túl azon, ami szigorúan szükséges ahhoz, hogy az adózó a fordított adózást megfelelően alkalmazza-e. 

- az Ecotrade-ügyben (C‑95/07. és C‑96/07. sz. egyesített ügyek) az Ecotrade olaszországi székhellyel nem rendelkező vállalkozásokat bízott meg szállítmányozással, és a szolgáltatásokat nem fordított adózásúként kezelte, hanem hozzáadott érték adómentesként. A Bíróság azt vizsgálta, hogy megtagadható-e a levonási jog – az olasz jog által előírt - nyilvántartási és bevallási szabálytalanságok esetében. A Bíróság álláspontja alapján amennyiben az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az adóalany tartozik‑e a hozzáadott érték adóval, akkor nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége a nullára csökkenhet.

- Az Uszodaépítő-ügyben (C-392/09.) a Bíróság azt vizsgálta, hogy köthető-e az egyenes adózásúként kiállított számlák módosításához és önellenőrzés benyújtásához a levonási jog gyakorlása, amennyiben az ügylet, mint építési szolgáltatás fordított adózás alá esik, tekintettel az ügylet szereplőinek a fordított adózás alkalmazására vonatkozó nyilatkozatára, amelyet visszamenőleges hatállyal kellett alkalmazni a 2007-ben kiállított számlákra. A Bíróság megállapította, hogy a támasztott formai feltételek a levonási jog gyakorlását lehetetlenné tennék. Így ítéletében megállapította, hogy az EU joggal ellentétes ilyen szabály visszaható hatályú alkalmazása annak ellenére, hogy az adóhatóság mindazon információkkal rendelkezik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy megállapítsa, az adóalany a szóban forgó ügyletek címzettjeként hozzáadottérték‑adó fizetésére kötelezett, és hogy ellenőrizze a levonható adó összegét.

- Az SC Fatori-ügyben (C‑424/12.) ugyanakkor a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ügy tényállása eltér a korábbi ügyektől (Bockemühl, Ecotrade, Uszodaépítő), és a Közösségi joggal összeegyeztethetőnek találta a levonási jog megtagadását. Ez esetben ugyanis, azon túl, hogy a számla nem tartalmazta a fordított adózásra történő hivatkozást, és a Fatorie nem tette meg az előírt intézkedéseket e hiányosság pótlására, a társaság megfizette a számlán hibásan szerepeltetett hozzáadott értékadót partnere részére.  Ez a helyzet a Bíróság szerint megakadályozta az adóhatóságot abban, hogy ellenőrizze a fordított adózási eljárás alkalmazását, és adóbevétel‑kiesés veszélyét eredményezte. A bíróság álláspontja alapján a levonási jog megtagadása tekintetében nem jelent kivételt az sem, ha hiba kijavítása lehetetlen, mivel a kérdéses szolgáltatásnyújtó felszámolás alá került.

- az Idexx-ügyben (C‑590/13. sz. ügy) az Idexx közösségen belüli beszerzéseket bonyolított le, de a beszerzéseket nyilvántartásában nem, vagy hozzáadott érték adó mentesként szerepeltette. A Bíróság elé vitt kérdések arra vonatkoztak, hogy megtagadható-e a levonási jog, amennyiben a nyilvántartások vezetése a levonás feltétele, és azok utólag már nem javíthatóak.  A Bíróság ez esetben is megállapította, hogy ha az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az anyagi jogi követelmények teljesültek‑e, az adóalanynak a szóban forgó adó levonásához való joga tekintetében nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége elenyészik.

A fenti jogesetek alapján tehát az EU-s joggyakorlat az áfa-levonási jog gyakorlásának vizsgálatakor alapvetően a tartalmi követelmények teljesítésére helyezi a hangsúlyt, és a formai követelmények nem teljesülése csak a fenti, igen korlátozott körben eredményezi a levonás megtagadását.

Ugyanakkor az uniós jog sem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy adott esetben a jogsértés súlyosságával arányos bírságot vagy pénzbüntetést szabjanak ki az alaki követelmények megsértésének szankcionálása érdekében (például  Salomie és Oltean ítélet).

A fentebb említett NAV útmutató alapján nincs lehetőség arra, hogy a gépi számlát kézzel átírva javítsa az adóalany. Számítástechnikai eszköz útján kiállított („gépi”) számla esetén az eredeti számla érvénytelenítése és új számla kibocsátása, vagy számlával egy tekintet alá eső, önálló módosító okirat [áfatörvény 168. § (2) bekezdés] kibocsátása fogadható el.