Áfa: milyen változás várható még 2013-ban?

Megosztás Tetszik

Nem árt barátkozni a gondolattal, hogy az általános forgalmi adózás területét érintő jövő évi változások sora még nem ért véget.

Amikor változásokat említek nem is azokra gondolok, amelyekről legutóbbi cikkemben írtam („Pénzforgalmi áfa: kik választhatják majd?”), hanem azokra, amelyekről egyelőre semmit nem tudni. Hogy ne beszéljek rébuszokban, és iménti kijelentésem önellentmondásosnak tetsző voltát is feloldjam, nézzük a tényeket.

Idestova két éve ismertek azok az irányelvi szinten elhatározott változtatások (2010/45/EU tanácsi irányelv), amelyeket a 2013-as alkalmazhatóság érdekében az európai uniós tagállamoknak legkésőbb ez év végéig kell átültetniük. Már maga az irányelvi cím is beszédes, hiszen az a számlázás szabályainak módosítására utal. Aki pedig valamelyest jártas áfa-szakmai kérdésekben, az tudja, hogy az ezen a területen bekövetkező változásokra való felkészülés egyike a legidőigényesebbeknek, mivel az ma már rendszerint a számítástechnikai, informatikai rendszerek módosítását, átállítását igényli. Nos, úgy tűnik a magyarországi helyzetet – Petőfi után szabadon – az „ej, ráérünk arra még” jellemzi, hiszen egyelőre még semmilyen nyilvánosan elérhető szakmai anyag nem készült az adaptáció mikéntjéről, nem beszélve a szükséges jogszabály-módosításokról. A korrektség ugyanakkor megkívánja, hogy szabályt erősítő kivételként megemlítsem egyfelől a pénzforgalmi áfát, amelyet – mint a tagállamok számára felkínált választási opciót – szintén az előzőekben hivatkozott irányelv tartalmaz, másfelől azokat az apróbb időközi kiigazításokat, amelyek nem mondtak ellent a jelenlegi szabályozási logikának, gondolok itt elsősorban a külföldön teljesített ügyletekhez kapcsolódó számlakibocsátásra vonatkozó sajátos illetékességi szabályokra (az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény – a továbbiakban: Áfa tv. – 159. § (2) bek. c) és d) pontja).

Úgy vélem tehát, hogy – a fentiek miatt vagy ellenére – nem érdektelen, ha a lényegre szorítkozva és leltárszerűen számba veszem azokat a fontosabb kérdéseket, amelyek a magyar szabályozás szempontjából egyelőre válaszra várnak. Nemcsak a pénzforgalmi áfa-elszámolást választók, hanem mindazok, akik valamilyen értelemben speciális adózási helyzetben vannak, kötelesek lesznek ezt a tényt a helyzetükkel adekvát kifejezés feltüntetésével a számlában jelölni. Így például: ha az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti, a számlában kötelező lesz a „fordított adózás” kifejezés használata, vagy ha a számlát az eredeti kötelezett helyett a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője állítja ki ténylegesen, az általa kiállított számlában fel kell tüntetni majd az „önszámlázás” kifejezést is.

Az Áfa tv. ma is tartalmaz határidőt a számlakibocsátásra, de ez a készpénzfizetéses eseteken kívül jellemzően akkor érvényesül, ha az ügylet kapcsán tényleges áfa-felszámítás történik (163. § és 164. § (3) bek.). Az irányelvi módosítás értelmében ugyanakkor jövő évtől kezdve hasonló jellegű kötelezettség terheli azokat, akik határon átnyúló közösségi ügyletet teljesítenek, legyen az Európai Unió (EU) más tagállamába irányuló áfa-mentes termékértékesítés vagy olyan szolgáltatásnyújtás, amelynél a fordított adózás szabályai szerint kell eljárni. Az irányelvi rendelkezés e tekintetben a teljesítés hónapját követő hónap 15. napját jelöli meg, mint utolsó kibocsátási napot.

Az új irányelvi szabályok jelentős mértékben átszabják az egyszerűsített adattartalmú számlára vonatkozó követelményeket is, így például, ha a számla végösszege nem haladja meg a 100 eurónak megfelelő pénzösszeget (a mai árfolyamszinten számolva ez mintegy 29 ezer forintot jelent), akkor a mai magyar gyakorlattól eltérően a számlát – az egyéb körülményektől jellemzően függetlenül – egyszerűsített adattartalommal lehet majd kibocsátani. Ha már az árfolyamoknál tartunk, újdonság lesz az is, hogy az adóalap forintosításához jelenleg alternatív lehetőségként kínált, a Magyar Nemzeti Bank által hivatalosan közzétett árfolyam használatát (Áfa tv. 80. § (2) bek. b) pont) valószínűleg sutba kell dobni. E helyett az irányelv szintén alternatívaként az Európai Központi Bank által közzétett releváns árfolyamot jelöli meg azzal, hogy az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell elvégezni.

Kiemelt hangsúlyt és teret szentel az irányelv az elektronikus számlának. A szabályozási cél egyértelműen az elektronikus számla használatának ösztönzése. Ennek érdekében az irányelv számos liberalizáló rendelkezést tartalmaz, lényegében a folyamatelvű szabályozást a követelményelvű szabályozás váltja fel, ezért például az érintett adóalany döntésétől függ majd, hogy egyrészt milyen módon biztosítja a számla eredetének hitelességét, tartalmának sérthetetlenségét és olvashatóságát, másrészt pedig, hogy ezek elérésére milyen elektronikus számlázási technológia alkalmaz.

Ahogy a címhez képest idegen testként ékelődik be a módosító irányelvbe a pénzforgalmi szemléletű áfa-elszámolás intézménye, úgy ez a megállapítás igaz a következő módosításra is, ami nem előzmény nélküli. Az Áfa tv. jelenleg hatályos szövege értelmében ugyanis olyan szolgáltatásnyújtásnál, ahol a felek részletfizetésben vagy határozott időre szóló elszámolásban állapodtak meg úgy, hogy ez az időszak tartamában meghaladja a 12 hónapot, továbbá az áfát – a fordított adózás szabályai szerint – a külföldi nyújtó helyett a belföldi igénybevevő áfa-alanynak kell fizetnie, ott már ma is az időtartam lejártától függetlenül az adott naptári év utolsó napja időarányos teljesítési határnapnak számít (58. § (2) bek. a) pont). Ehhez kapcsoldóan pedig az érintettnek eleget kell tenni mind a fizetendőadó-megállapítási, mind az összesítőnyilatkozat-tételi kötelzettségének. Nos, jövő évtől kezdve ez a sajátos fikciós szabály kiterjed majd egyrészt az áfa-mentes termékértékesítésnek minősülő saját termék más EU-tagállamba történő mozgatására, másrészt az olyan időszakos elszámolás vagy részletfizetés alá eső, egyébként szintén áfa-mentes termékértékesítésre, ahol az az időszak, amelyre az adott elszámolás vagy részlet vonatkozik, tartamában meghaladja az 1 hónapot. Ebben a körben tehát mindig az adott naptári hónap utolsó napja lesz a teljesítési határnap, amihez igazodva összesítő nyilatkozatot kell benyújtani. Ráadásul mindehhez fordított esetben még fizetendőadó-megállapítási kötelezettség is társul, hiszen a közösségi ügyleteknél az adómentes termékértékesítés tükörképeként megvalósuló termékbeszerzés adóköteles. Szóval van még mit tenni – talán ez  ebből a rövid, s korántsem minden vonatkozásra kiterjedő summázatból is kitűnik.