Milyen szabályokra kell figyelni a szálláshely-szolgáltatónak? – 1. rész

Megosztás Tetszik

Az utazásszervezéssel, turisztikai adózással kapcsolatos szabályok a közelmúltban jelentősen átalakultak. Jelen cikksorozattal egyrészről a szálláshely-szolgáltatókkal kapcsolatos szabályokat, másrészt a közvetítőkre vonatkozó speciális szabályokat tekintjük át. A cikksorozat első három része a szálláshely-szolgáltatókra vonatkozó áfaszabályokkal foglalkozik.

• a szálloda, panzió, kemping, üdülőház, turistaszálló, ifjúsági szálló által nyújtott szálláshely-szolgáltatás;
• üdülők szálláshely szolgáltatása (függetlenül attól, hogy a szolgáltatást igényjogosultak és azok hozzátartozói, vagy más személy veszi igénybe);
• a kollégiumok, diákotthonoknak azon szálláshely-szolgáltatása, amely az áfatörvény 85. § (1) bekezdés i) pontja alapján nem minősül adómentes tevékenységnek; valamint
• a magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosítása.”

Fontos kiemelni, hogy áfa szempontjából kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásnak nem az ágazati jogszabályokban ilyenként meghatározott, illetve a Központi Statisztikai Hivatal által ilyen TESZOR szám alá besorolt szolgáltatásokat kell tekinteni, hanem a szolgáltatás jellegadó tartalma alapján kell a minősítést elvégezni. „Kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásról beszélünk tehát minden olyan esetben, amikor az adóalany idegenforgalmi körben biztosít szállást a vendégének, azaz, ha olyan szálláshely szolgáltatásról van szó, amely alapvetően turisztikai jellegű” – emeli ki egy irányadó NAV tájékoztató.

Mit is jelent az, hogy „alapvetően turisztikai jellegű” szálláshely-szolgáltatásról van szó? Az irányadó hatósági állásfoglalások szerint a turisztikai jelleg meghatározásánál nem az számít, hogy az adott turisztikai jellegű szolgáltatást (legjellemzőbb ilyen szolgáltatások a szálláshely-szolgáltatás és a személyszállítás) az adott megrendelő milyen célból veszi igénybe, hanem az a döntő szempont, hogy miben rejlik a szolgáltatás jellege. Egy irányadó Európai Bírósági ügyben [C 200/04. számú ügy (ISt internationale Sprach-und Studienreisen GmbH)] került kifejtésre, hogy a különös szabályok alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy az utazásnak mi a célja, vagy hogy mennyi ideig tartózkodik az utas a célországban. Ezen feltétel alkalmazása versenytorzítást okozna, és veszélyeztetné a Tanács 2006/112/EK irányelve egységes alkalmazását. Az, hogy egy adott szolgáltatás turisztikai jellegű szolgáltatásnak minősül, azért is fontos, hogy az azt igénybevevő adóalany a speciális adózás alá tartozhat-e – emiatt ezzel a kérdéssel a cikksorozat későbbi elemében részletesebben is foglalkozunk. Emellett a kérdés abban a tekintetben is releváns, hogy hogyan lehet elkülöníteni a szálláshely-szolgáltatást a bérbeadástól.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja miként különíthető el egymástól a szálláshely-szolgáltatás és a bérbeadás, illetve hogyan állapítható meg a szálláshely-szolgáltatás teljesítési helye, és mennyi az áfa mértéke!