Nem kíván pénztárgépet használni? Itt a kibúvó

Megosztás Tetszik

Kiskereskedelemmel (is) foglalkozó kft. nem rendelkezik pénztárgéppel, mert minden vevőjének számlát állít ki. Folytathatja-e továbbra is ezt a gyakorlatot, és mi a teendője, ha a vevő nem akarja megadni a számlához szükséges név és lakcím adatait? Megteheti, hogy az ilyen vevőt nem szolgálja ki? Olvasónk kérdésére Sinka Júlia szakértő válaszolt.

Az online pénztárgépek használata alól valóban van kibúvó! A 3/2013. (II. 15.) NGM rendelet 1. számú melléklete sorolja fel azt az adóalanyi kört, amely nyugtaadási kötelezettségének kizárólag pénztárgép használatával tehet eleget. Ide tartoznak – egyebek között- a kiskereskedelmi tevékenységet folytatók is.

Ugyanakkor az áfatörvény főszabálya szerint az adóköteles ügyletekről elsődlegesen számlát kell kibocsátani. Emellett az áfatörvény tartalmaz olyan előírást is, hogy mentesül a számla-kibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője az ellenérték adót is tartalmazó összegét készpénzzel maradéktalanul megtéríti, és nem kéri a számla kibocsátását az adóalanytól.

A törvényi előírásokat összefoglalva tehát nyugta helyett az adóalany számlát is adhat. Ebben az esetben az adóalany mentesül a nyugta-, így a külön jogszabályban előírt gépi kiállítású nyugta kibocsátásának kötelezettsége alól. Elméletileg tehát, ha a kereskedő minden vásárlójának számlát ad, akkor mentesül a nyugtaadási kötelezettség alól, tehát nincs szükség pénztárgépre.

Az áfatörvény azonban itt támaszt némi akadályt! Jelesül, előírja a számla törvény által elvárt minimális adattartalmát. Ezek között szerepel a vevő neve és címe. Ez pedig felveti azt említett problémát, vagyis, hogy mi a helyzet akkor, ha a vevő nem hajlandó megadni a nevét és a címét.

Természetesen, ha a vevőnek nincs szüksége az áfa-levonást alátámasztó számlára - mert nem vállalkozó -, joga van elhallgatni a személyes adatait. Meglehetősen visszás helyzetet teremtene, ha - például - egy csomag rágógumit is csak úgy vásárolhatnánk, hogy nevünket, pontos címünket bediktáljuk az eladónak.

Az sem okos (és nem is jogszerű) megoldás, ha a vevők egy bizonyos körét – mondjuk azokat, akik nem árulják el az említett adataikat -, egyszerűen nem szolgálják ki az üzletben. Ezért egyrészt a megoldás az, hogy a boltban előre kell jelezni – mondjuk egy jól látható helyen kifüggesztett táblával - , hogy név, cím megadása nélkül nem lehet vásárolni, így e megoldás nem ütközik kereskedelmi szabályokba. (Termékkörtől is függ, hogy ez milyen hatást vált ki a vevőkből. Nem mindegy, hogy hűtőgépet, vagy cukorkát árulunk.)

Másrészt, ha a vevő nem adja meg az adatait (például mert nem kér áfás számlát), akkor a kereskedő a számlát "ismeretlen vevő" és "ismeretlen cím" adatokkal állítja ki. Ekkor az áfatörvény szerint kötelezően előírt adatok közül lényeges információk hiányoznak a számláról, azaz az adótörvény szerint az nem szabályos, azaz adóigazgatási azonosításra nem alkalmas bizonylat.

Egy esetleges adóellenőrzés során a revizorok ezt biztosan nem hagyják szó nélkül, de igazából komoly kifogásuk nem lehet(ne).  Ugyanis ilyen esetekben a költségvetést nem éri hátrány, sőt: a számla kibocsátója biztosan adózik az árbevétel után, míg az is biztos, hogy a vevő biztosan nem igényli vissza a számlán felszámított áfát. Igaz, hogy betű szerint értelmezve sérülnek a törvény előírásai (hiányos adattartalmú bizonylat), de az államháztartás egyik legfontosabb adóbevételi forrása (az áfa) ezzel nem csökken.

Sinka Júlia szerint tehát az érintett cég dönthet úgy, hogy nem szerzi be az online adatkapcsolatra képes pénztárgépet, ha minden egyes értékesítéséről előre tudja (szinte biztosan feltételezheti), hogy számlát fog kiállítani. Természetesen ez egy kockázatos döntés, okozhat kellemetlen perceket egy revízió során, és a NAV is kilátásba helyezheti a mulasztási bírságot a pénztárgépcsere elmaradása miatt.

Ezzel összefüggésben érdekes, hogy egy - az online szakmai portálokon sűrűn hivatkozott - egyedi ügyben hozott jogerős bírósági ítélet a kereseti kérelemnek helyt adva az adóhatóság érvelését elutasította és megerősítette, hogy az adózó akkor is dönthet nyugta kibocsátása helyett számla kibocsátásáról, ha egyébként rendelkezik pénztárgéppel.

Az adóhatóság a per folyamán azzal érvelt, hogy a pénztárgép használatára kötelezett adózók esetén a gépi nyugta kiállítása kötelező, amely kötelezettség nem váltható ki számítógéppel előállított számla előállításával. Az adóhatóság szerint továbbá az adózó nem minden vásárlás ellenértékéről állíthat ki számlát, hanem csak a vevő kifejezett kérésére.

A konkrét ügyben született ítélet alapján az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek megfelel az a megoldás, ha az adózó a teljesített ügyletről megfelelő számlázó program segítségével számlát állít ki, akkor is, ha egyébként elegendő lenne nyugtát adnia. A konkrét ügyből levezethető az a jogalkalmazás is, hogy amennyiben az adózó számlát ad, nem követ el jogszabálysértést, ha egyébként a vonatkozó előírások ellenére az üzletben nem rendelkezik pénztárgéppel.
A témáról itt és itt olvashat.