adozona.hu
Költségátterhelés külföldi fióktelepre
//test-adozona.hu/afa/Koltsegatterheles_kulfoldi_fioktelepre_TIEQDQ
Költségátterhelés külföldi fióktelepre
Magyarországi kft. németországi fióktelepénél dolgozó munkavállalók a magyar kft. által Magyarországon bérelt gépjárművet használják. Az üzemanyag vásárlása a gépjárművekhez tartozó tankolókártyákkal történik. A gépjármű bérleti díjáról és az üzemanyagról a számlák az anyavállalat (magyar kft.) nevére érkeznek. Ha a magyar kft. át akarja terhelni ezeket a költségeket a németországi fióktelepre, kell-e számlát kibocsátania a fióktelep felé, ha igen, milyen áfaszabályok vonatkoznak az ügyletre? – kérdezte az Adózóna olvasója. Antretter Erzsébet adószakértő, a Niveus Consulting Group Kft. igazgatója válaszolt.
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi. CXXVII. törvény (áfatörvény) 5. § (1) alapján az általános forgalmi adó szempontjából adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.
A fenti definíciót tekintve a fióktelepek jogállása és adóalanyisága speciális, ugyanis azok a központtal együtt egy jogi személynek tekintendőek, így önmagukban nem adóalanyok, hanem a központ „meghosszabbított kezei”, amelyek útján a központ gyakorolja egyes jogait és kötelezettségeit.
Erre tekintettel a központ és a fióktelepek közötti ügyletek nem minősülnek áfa szempontból termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnyújtásnak, hiszen egy jogi személyen belül történnek, így azok nem az áfa hatálya alá tartozó ügyletek. Következésképpen nem kell számlázni sem őket. [Ez alól látszólag kivételt képeznek a más tagállamban lévő fióktelepnek történő termékértékesítések, de az áfa hatálya alá tartozást ott sem a fióktelepnek történő értékesítés, hanem a közösségen belüli saját áru mozgatás indokolja az áfatörvény 12. § (1) bekezdése alapján.]
A fentieket megerősíti a 2008/94-es Adózási kérdés, illetve az Európai Közösségek Bírósága C-210/04. számú ügyben, azaz a FCE Bank-esetben hozott írélete is, melyben az EUB kimondta, hogy azt az állandó telephelyet, amely jogilag nem különül el a részére szolgáltatásokat nyújtó anyavállalattól, és annak székhelyétől eltérő tagállamban működik, nem lehet adóalanynak tekinteni az ezen szolgáltatások ráterhelt költségei miatt.
A magyar vállalkozás és a német fióktelep közötti tranzakciókat így nem kell számlázni, de belső elszámolások, számviteli bizonylatok alapján szerepeltetni kell a számviteli nyilvántartásokban, melyek alapján a fióktelepnek betudható jövedelmet ki lehet mutatni többek között a fióktelep német jövedelemadó-kötelezettségének meghatározása céljából.
Hozzászólások (0)