Csapdahelyzetbe került olvasónk egy Kínából származó termék számlája miatt. Kérdésére Bunna Erika adótanácsadó válaszolt.
A kérdés részletesen így szólt: Társaságunk Kínából szerzett be terméket. Sokáig számlát se kaptunk az értékesítésről, azt is nagyon nehezen lehetett elérni. Viszont a kapott számlával se kerültünk előrébb, mert az ügyvezető/tulajdonos nevére állították ki azt. Mivel tárgyi eszköz került beszerzésre, így ildomos lenne az eszközt valahogyan elszámolnom a vállalkozásban, viszont nem látok sok esélyt rá, hogy a kínai partnerből kivasaljuk a cég nevére szóló számlát. Esetleg megoldást jelenthet, hogy az ügyvezető ingóságként eladja az eszközöket a vállalkozásnak egy adásvételi szerződés alapján? De a cég bankkártyával fizetett a kínai szállítónak, így kérdés az is, hogy a szerződésben lehet-e hivatkozni arra, hogy a magánszemély és a cég között miért nem keletkezik pénzügyi művelet? Mivel a 200 ezer forintot se haladja meg az eszköz értéke, így szja-kötelezettség nem terheli a magánszemélyt, viszont elbizonytalanodtam abban, hogy áfafizetési kötelezettsége keletkezik-e a vállalkozásnak?
SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:
Kedves Kérdező!
Őszintén szólva a cég nevére szóló számla hiányában nem látom az elszámolás lehetőségét a vállalkozásban, mivel ahogy Ön is felvetette, a pénzügyi része nem lenne tisztázott.
Alapvetően a magánszemély részéről véleményem szerint áfafizetési kötelezettség nem merül fel, mivel ő nem adóalany, azonban ő a termékértékesítő, az ügylet pedig belföldön teljesül.
Költségelszámolást ez után a tárgyi eszköz után nem javaslok, még ha fel is veszik a könyvekbe, hacsak a pénzügyi elszámolásra nem találnak valamilyen gazdasági magyarázatot, jelen esetben én nem tudok ilyet tanácsolni.
Hozzon ki többet az Adózónából!
Előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink teljes terjedelmükben olvashatják cikkeinket, emellett többek között elérik a Kérdések és Válaszok archívum valamennyi válaszát, és kérdezhetnek szakértőinktől is.
Ön még nem rendelkezik előfizetéssel?
Tovább az előfizetéshez
Válassza az Ön számára legkedvezőbb előfizetési csomagajánlatunkat!
Hozzászólások (3)
Vajon mekkora lehet a baj az adózónánál, ha a kiadó és a szerző közösen hallgat erről a hibás válaszról?
Sajnos nem ez az első hanyag válasz az adózóna szakértőitől, a múltkor Pénztárgéppel kapcsolatban is hasonlóan jártak el és még a hozzá szólás sem volt lehetséges. Jó lenne ja a szakértők valódi szakértők lennének, s nem csak gyorsan túl akarnának tudatlanul lenni a témán!
A meglehetősen hanyag válasz teljesen nélkülözi a jogszabályi előírások bemutatását. A következőket alapos megfontolás tárgyává kellett volna tenni a válaszadás előtt:
A korábban hatályos, számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 85. §-ának (1) f) bekezdése kimondta, hogy külső bizonylat esetében a bizonylatnak tartalmaznia kell többek között: a bizonylat címzettjének nevét, címét. Ezek alapján a kérdésben szereplő bizonylat 2001 előtt nem felelhetett meg a magyar számviteli elszámolásnak.
Mindez az EU csatlakozás miatt Magyarországon 2001-től megváltozott! (Igen, már több, mint 23 éve!)
Az Európai Unióban már régóta rájöttek, hogy nincs is értelme olyan bizonylati szabályoknak, amelyek a helyi vállalkozásoknak egyáltalán nem lennének hasznosak és értelmetlenül akadályoznák a költségelszámolásukat. Bár a magyar szabályozás szövegét ugyan hozzáigazították ehhez az alapelvhez, a gyakorlat mintha tudomást se venne erről.
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szvt.) rendelkezése szerint a külső bizonylat esetében a bizonylatnak már nem kell tartalmaznia bizonylatot címzettjének adatait (Szvt. 167. § (1)). A számviteli bizonylatnak így akár egy nyugta is megfelelne, de a külföldről kapott, a vevő nevét nem, vagy tévesen tartalmazó bizonylat is eleget tehet a szabályoknak (lásd: külföldi szállodai számla tipikus esetét)!
Bár a törvény szövege szerint a külső bizonylatnak nem is kelléke a vevő neve, és annak költségként való elszámolásaként nem ez a döntő, azt ugyanis nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gazdasági esemény kinél jelenik meg valósan. A valós körülmények igazolását nem az ÁFA tv. szerinti kötelező formai kellék vagyis a „vevő neve, címe” jelenti! A számviteli törvény szerint a valódiság elvét is sértené, ha a Szvt. alanya egészen egyszerűen valótlan tartalmú bizonylatokat számolna el.
A számviteli törvény külső-bizonylatokra vonatkozó specifikus, kevesebb formai megkötést tartalmazó szabály miatt lehetséges az a megközelítés, amely nem a vevő feltüntetésétől teszi függővé azt, hogy a bizonylat hitelesen dokumentál-e egy gazdasági eseményt.
Hogyan célszerű tehát eljárnia ilyenkor a társaságnak?
Mindenképpen javasolt egy belső bizonylat (fedőbizonylat, feljegyzés) elkészítése, amit a társaság részéről eljáró személy - lehetőleg az ügyvezető - aláír (elég AVDHval hitelesíteni). Ebben célszerű bemutatni a bizonylaton szereplő gazdasági esemény társasághoz kötődő mivoltát és a bizonylat beszerzésére tett erőfeszítéseket, valamint az egyéb körülményeket (ha vannak).
A kiküldetési rendelvény kapcsán lényegében a fenti módszert megerősítő választ tett közzé a Pénzügyminisztérium, amelyben ezt írták:
A kiküldetési rendelvénnyel a kiküldetésben részt vevőkkel kapcsolatosan felmerülő költségek számolhatók el. Ebből következően, amennyiben nem megoldható a társaság nevére szóló bizonylat (számla) beszerzése, akkor a kiküldetési rendelvénynek tartalmazni kell, hogy a külföldön felmerült és bizonylatolt költségeket a kiküldő munkáltató akkor is megtéríti a kiküldetés egyéb költségeivel együtt, ha ezen költségekről szóló bizonylatok (számla) nem a kiküldő társaság nevére szólnak. (De a tényleges felmerülést a bizonylatnak igazolnia kell!) (39/2018. Számviteli kérdés)