Ki lehet vevő? Áfaügyben döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Kik voltak az adásvétel tényleges szereplői, ki jogosult áfalevonásra? Elegendő bizonyíték-e a számla és az átutalt összeg? Az adózók és az adóhatóság közötti per felülvizsgálati eljáráshoz vezetett.

A gyógyszer kiskereskedelem fő tevékenységi körű felperes 2012. III. negyedévében egy német cégnek injekciót adott el általános forgalmi adó (áfa) mentesen. Az értékesített gyógyszer vényköteles, vény nélkül csak orvosi igazolvány vagy gyógyszerész igazolvány alapján adható ki egy havi adag orvos, illetve gyógyszerész részére.

A felperes gyógyszer nagykereskedelmi engedéllyel nem rendelkezett, az injekciókat akként szerezte be, hogy azokat gyógyszerész ügyvezetője (a továbbiakban: gyógyszerész) az igazolványa felmutatásával megvette, a számlákon azonban vevőként a felperest tüntették fel. A felperes a gyógyszer beszerzésekről a nevére kiállított számlák áfatartalmát adóbevallásában levonásba helyezte.

A beszerzést terhelő adó körében rögzíti a Kúria, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 2. § a) pontja értelmében e törvény alapján adót kell fizetni adóalany által – ilyen minőségében – belföldön és ellenérték fejében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után. Azt, hogy ki minősül adóalanynak az áfatörvény alkalmazásában, a törvény 5. §-a tartalmazza: adóalany az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére.

Helytállóan vizsgálta az alperes és az elsőfokú bíróság is azt, hogy azokban a termékértékesítésekben, amelyekről a perbeli számlák kibocsátásra kerültek, kik voltak az adóalanyok. A peres felek részéről nem volt vitatott az eladó gyógyszertár személye.

A vevő személyére az adóhatóság bizonyítási eljárást folytatott. Az ellenőrzés folyamán ugyanis a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani (az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése), az eljárás során az érintett ügyre vonatkozó tényeket veszi figyelembe, minden bizonyítékot súlyának megfelelően értékel, döntését valósághű tényállásra alapozza (a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2. § (3) bekezdés).

A felperesnél lefolytatott ellenőrzés (Art. 87. § (1) bekezdés a) pont) után az adóhatóság a bizonyítási eljárás eredményeként – közöttük a gyógyszerész és a gyógyszertár egybehangzó nyilatkozata alapján – azt állapította meg, hogy a gyógyszerek vevője, az adásvétel másik adóalanya (áfatörvény 5. § (1) bekezdés) a gyógyszerész volt, azokat a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 2. § (2) bekezdése, az az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendelet 16. § (3) bekezdése alkalmazásával a gyógyszerész-igazolványa felhasználásával vásárolta meg. A felperes adóalanyként nem volt résztvevője a gyógyszerek megvételének, az ügyletben részt nem vevő személyként az áfatörvény 6. § (1) bekezdése szerinti gazdasági tevékenységet nem végzett. A felperes részéről adóalanyiság és gazdasági tevékenység hiányában olyan jog, amely adóalanyiságot és gazdasági tevékenységet feltételez, mint az áfatörvény 120. § a) pontjában szabályozott adólevonási jog, nem gyakorolható. Helytállóan állapította meg tehát az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy a határozatokban megjelölt számlák nem hiteles bizonylatok, mert azokon a terméket megvásárló adóalany-vevő nem szerepel (áfatörvény 127. § (1) bekezdés a) pont, számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166. § (2) bekezdés). Az adóhatóság nem vitatta, hogy milyen számláról történt az ellenérték megfizetése, illetve, hogy ki adta el a gyógyszereket, amely tények az injekciókat megvásároló személyét, a gyógyszerészt nem érintették.

Az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően az ítéletében bizonyított tényállást rögzített, az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg döntését, jogi indokolása a kereset minden elemére kiterjedt (Pp. 213. § (1) bekezdése), közérthető, azzal a Kúria teljes körűen egyetértett.

Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.