Szállás olcsóbban rokonoknak, barátoknak: az áfa és a társasági adó szabályai

Megosztás Tetszik

Kereskedelmi szálláshely-szolgáltató ingyen vagy kedvezményes áron adna ki szobákat rokonoknak, barátoknak, milyen áfa- és társaságiadó-kötelezettsége van az érintett szálláshelyekre vonatkozóan? – kérdezte olvasónk. Dr. Kelemen László adószakértő válaszolt.

Kereskedelmi szálláshely-szolgáltató cégnél merült fel egy kérdés, ami az online szobatükör rendszer bevezetésével egyre élesebben érintheti a vállalkozást, így helyesen szeretnénk eljárni. Egy faluban, a telephelyükön erre a célra kialakított épületben szobákat adnak ki. Online lehet a szállást foglalni. Azonban előfordul, hogy a cég tagjainak rokonai, barátai is megszállnak néha, akiktől vagy egyáltalán nem kérnek pénzt a szállásért, vagy féláron adják ki nekik a szobát. Megtehetik-e ezt "büntetlenül"? Hogy lehet azt megoldani, hogy az adott kedvezmény, vagy akár a teljes szállásdíj elengedése adómentes legyen? Ha nem megoldható, akkor adózásilag mi a teendő ebben az esetben? Ha például féláron adják ki a szobát, akkor a teljes ár és a félár közti különbözet után kell-e például áfát fizetni? Ha igen, hogy kell ezt bizonylatolni, hol kell az áfabevallásban feltüntetni? Társasági adót hogyan érinti?

A forgalmi adózási kérdésre a következő a válasz:

1. Áfaszempontból el kell különíteni az ingyenes és az aránytalanul alacsony ár alkalmazását.

1.1. Ingyenes szolgáltatásnyújtás esetén az ügylet az áfatörvény hatálya alá tartozik, amennyiben a szolgáltatást nyújtó adólevonási jogot érvényesített az ügylet tekintetében (itt ez a feltétel érvényesül, hiszen feltételezhetjük, hogy az ingatlan üzemeltetésének vonatkozásában a szálláshely-szolgáltató levonja az áfát). Ebben az esetben az ingyenes szolgáltatásnyújtás vonatkozásában meg kell fizetni a forgalmi adót, az áfatörvény szerint úgy, hogy az adóalap az az összeg, amely a szolgáltatást nyújtónál kiadásként felmerült. (Ezen összeg kiszámítása akár bonyolult számítást is megkövetelhet, de álláspontom szerint helyesen jár el az adóalany akkor, ha egy átlagos szállásdíj vonatkozásában fizeti meg a forgalmi adót. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések:

14. § (2) Szintén ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásától idegen célok elérésére másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást, feltéve, hogy a szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyt egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.

69. § A 14. paragrafusban említett esetekben az adó alapja az a pénzben kifejezett összeg, amely a szolgáltatás nyújtójánál a teljesítés érdekében kiadásként felmerül.

1.2. Ha az ellenérték aránytalanul alacsony, akkor a forgalmi adót ki kell egészíteni a szolgáltatás piaci árára az alábbi elvek szerint:

67. § (1) Az ellenérték helyett a szokásos piaci ár az adó alapja abban az esetben, ha a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása nem független felek között történik, feltéve, hogy [...]

b) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék beszerzőjét, a szolgáltatás igénybevevőjét az adólevonási jog nem egészben illeti meg;

c) az ellenérték aránytalanul alacsony a termék, szolgáltatás szokásos piaci árához képest, és a termék értékesítőjét, szolgáltatás nyújtóját az adólevonási jog nem egészben illeti meg, valamint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése, a 86. § (1) bekezdése és a 87. §-a szerint mentes az adó alól.

Ahhoz tehát, hogy beálljon a fenti adóalap-kiegészítési kötelezettség, az a feltétel szükséges, hogy az adóalany kapcsolt félnek (pontosabban nem független félnek) nyújtsa a szolgáltatást. A nem független fél fogalmát az áfatörvény az alábbiak szerint határozza meg:

259. § 13. nem független felek: olyan, jogilag egyébként egymástól független felek, akik (amelyek)

a) egymás viszonylatában kapcsolt vállalkozások;

b) között névre szóló tulajdonosi (tagsági) jogviszony áll fenn;

c) között az egyik fél a másik félnek vezető tisztségviselője vagy felügyelőbizottsági tagja;

d) között a 6. § (5) bekezdése szerinti viszony áll fenn;

e) egymás közeli hozzátartozói, vagy az a)–d) alpontokban meghatározottak közeli hozzátartozója;

 Azaz, ha a fentiek szerint nem független félnek nyújtja a szolgáltatást az adóalany, akkor adóalap-kiegészítési kötelezettsége van, ha független félnek nyújtja, akkor pedig alkalmazhatja az ellenértéket az adóalap megállapítása során.

2. Társasági adózás

Ennél az adónemnél is hasonló elvek határozzák meg az adó alapját. Amennyiben a társasági adózás szerinti kapcsolt félnek nyújtja a szolgáltatást az adóalany, úgy a társasági adó alapját köteles a piaci ár figyelembe vételével meghatározni. A kapcsolt vállalkozás fogalmát a törvény az alábbiak szerint határozza meg:

4. § 23. kapcsolt vállalkozás:

a) az adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

b) az adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve többségi befolyással rendelkezik,

c) az adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – közvetlenül vagy közvetve mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik azzal, hogy azokat a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni,

[...]

f) az adózó és más személy, ha köztük az ügyvezetés egyezőségére tekintettel az üzleti és pénzügyi politikára vonatkozó döntő befolyásgyakorlás valósul meg,

g) az a)–c) alpontban foglaltaktól függetlenül akkor is létrejön a kapcsolt vállalkozási viszony a 11. pont, az 53. pont és a 8. § (1) bekezdés f) pontja alkalmazásában, ha az adózó és más személy viszonylatában legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett szavazati jog részesedés, vagy legalább 25 százalékos közvetlen vagy közvetett tőkerészesedés, vagy legalább 25 százalékos nyereségrészesedés áll fenn, azzal, hogy ezen rendelkezések alkalmazásában az f) alpontban foglaltak teljesülését nem kell vizsgálni.