Kártérítés, foglaló, hűségdíj és no show fee az áfában – az EUB gyakorlata

Megosztás Tetszik

Míg a kártérítés nem tartozik az általános forgalmi adó tárgyi hatálya alá, addig egyes szerződéses mellékkötelezettségek igen, melyekről főszabályként számlát kell kiállítani és áfakötelezettség merül fel belföldi partnerek között. Cikkünkben az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát járjuk körül a témában.

Az áfatörvény 259. § 6. pontja alapján ellenérték bármilyen vagyoni előny, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de ide nem értve a kártérítést. Ebből fakadóan kártérítés esetében nem merül fel általános forgalmi adó. Ezzel szemben például a bánatpénz szolgáltatásnyújtás ellenértékének minősül a 2016/51. Adózási kérdés szerint, mivel ilyen esetben a bánatpénzre jogosult adóalany a bánatpénz (ellenérték) fejében az áfatörvény 13. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltaknak megfelelő szolgáltatást nyújt azzal, hogy a másik fél elállási jogát elismeri, szerződésből eredő kötelezettsége teljesítését nem követeli.

A fentiekre tekintettel fontos a kártérítés megkülönböztetése egyes szerződéses kötelmektől, hiszen az áfakezelés eltérő. Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) több jogesetben foglalkozott az elhatárolás kérdésével.

A Société thermale d’Eugénie‑les‑Bains ügyben (C‑277/05.) a Bíróság a hotel üzemeltetőjét a vendég elállása miatt ért kár megtérítéseként átalányösszegben meghatározott kártérítés (foglaló) kérdésében döntött.

Az ügyben a hotel üzemeltetője előre fizetett összegben állapodott meg a vevőivel. Az előre fizetett összegek foglalónak minősültek, ebből következően bármely szerződő fél visszavonhatta kötelezettségvállalását, ami azzal járt, hogy a vevő elveszíti a foglalót, illetve a vállalkozó annak kétszeresét köteles visszafizetni. A foglaló címén így beszedett összegeket vagy levonták a szállásra vonatkozó szolgáltatásért később fizetett összegből, vagy a foglalás vendégek általi lemondása esetén a társaság megtarthatta azokat.

A Bíróság álláspontja alapján ahhoz, hogy egy adott pénzösszeg szolgáltatás ellenértékének minősüljön, az alábbi feltételeket kell vizsgálni (Tolsma‑ügy, C‑16/93):

• a nyújtott szolgáltatás és a kapott ellenérték között közvetlen kapcsolat áll-e fenn,

• a fizetett összeg egyedileg meghatározható szolgáltatás tényleges ellenértékét képezi-e,

• a szolgáltatást olyan jogviszony keretében nyújtják-e, amelyben kölcsönös teljesítésekre kerül sor.

A Bíróság megállapította, hogy az ügy tárgyát képező foglaló nem minősül szolgáltatásért teljesített fizetésnek, és nem része a hozzáadott érték adó alapjának.