Internetes kereskedelem áfakérdései

Megosztás Tetszik

A közösségi szabályok implementációjával 2021 júliusától hazánkban is módosulni fog a webshopos értékesítésekre vonatkozó forgalmi adózási szabályozás. A jelenlegi szabályok rövid áttekintését követően összefoglaljuk, hogy milyen változásokra lehet számítani 2021 júliusától.

A jelenlegi szabályozás

Az internetes kereskedelem kapcsán elsőként el kell különíteni az elektronikus szolgáltatásokat és a csomagküldő kereskedelmet.

Az elektronikus szolgáltatások esetén nemcsak a megrendelés, hanem a szolgáltatás teljesítése is elektronikus úton történik. Ezen szolgáltatások esetén a teljesítési hely a megrendelő székhelyéhez/telephelyéhez, illetve nem adóalany megrendelő esetén a letelepedéséhez (szokásos tartózkodási helyéhez) kapcsolódik. Azaz ezen szolgáltatásoknál (főszabály szerint) már jelenleg is ott kell adót fizetni, ahol a szolgáltatást a magánszemély megrendelők „elfogyasztották”.

Annak érdekében, hogy a nem adóalanyoknak nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó adófizetési kötelezettséget megkönnyítsék, ezen ügyleteket nyújtó adóalanyok részére nyitva áll a lehetőség, hogy a MOSS rendszeren keresztül teljesítsék adózási kötelezettségüket.

Az internetes kereskedelem (pontosabban az áfatörvény 12/B §-a szerint: távértékesítés) áfaszabályainak átdolgozásával a fenti elvek (fogyasztás helye szerinti adófizetési kötelezettség) kerültek figyelembe vételre, azaz leegyszerűsítve: az új szabályok hatályba lépésével az elektronikus úton nyújtott szolgáltatások szabályainak a csomagküldő kereskedelemre való implementálása fog megtörténni.

Ahhoz azonban, hogy az új szabályok alkalmazhatóak legyenek, számos részterület újragondolása vált szükségessé. Jelen cikkben elsőként a közösségen belüli, majd a közösségen kívülről történő kereskedelemre vonatkozó szabályokat elemezzük. Ezt követően ismertetjük az online platformokra vonatkozó áfaszabályokat.

Közösségen belüli értékesítésre vonatkozó szabályok

A jelenlegi szabályok szerint a közösségi távértékesítést végző adóalanyokra a letelepedés országában irányadó forgalmi adót kellett megfizetnie. Ugyanakkor, ha az értékesítés volumene meghaladta a célországban irányadó értékhatárt (ezt a tagállamok 35 000 vagy 100 000 euró összegben állapították meg), akkor az értékesítő köteles volt adóalanyként bejelentkezni az adott tagállamba, és az adott tagállami adókulccsal értékesíteni a termékeit.

Ezen logika alakult át oly módon, hogy a közösségen belüli távolsági értékesítések esetén a magánszemély vevő részére értékesített termékek esetében az áfát szinte minden esetben a vevő helye szerinti tagállamban kell megfizetni, az ott érvényes adókulcs alkalmazásával.

A jogszabály szerint a célországra irányuló értékhatár-számítást felváltja az értékesítő vonatkozásában irányadó értékhatár-számítás, amely értékhatár alatt mégsem kell alkalmazni a célország (fogyasztás) adózásának elvét. A 49/A § (1) bekezdés c) pontja szerint tehát akkor nem szükséges alkalmazni a speciális szabályokat, ha „az adott naptári évben, valamint – feltéve, hogy ilyen termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesített – az adott naptári évet megelőző naptári évben […] meghatározott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ellenértékének – adó nélkül számított és éves szinten göngyölített – összege nem haladja meg a 10 000 eurónak megfelelő pénzösszeget” (Az adott értékhatár egyébként nemcsak a távértékesítésre, hanem az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra is alkalmazandó).

Annak érdekében, hogy egyszerűen teljesíthetők legyenek a fenti kötelezettségek, az áfatörvény új XIX/A. fejezetének 2. alfejezete határozza meg a közösség területén letelepedett adóalanyokra vonatkozó eljárási szabályokat.

A jogszabály gyakorlatilag a MOSS (Mini One Stop Shop) szabályait terjeszti ki (így elvesztve a „mini” jelzőt is, ezt követően már csak „OSS – One Stop Shop”), használva a jelenlegi MOSS rendszer logikáját, azaz továbbra sem teszi kötelezővé a rendszer alkalmazását, de amennyiben ezt választják az adott államban letelepedett adóalanyok, akkor egyszerűen tudják bevallási kötelezettségeiket teljesíteni a hazai adóhatóságnál. A bevallott és befizetett adót ezt követően az adott tagállami adóhatóság osztja szét az érintett fogyasztási országok között.

Import távértékesítés ügyletekre vonatkozó szabályok

A jelenleg hatályos áfatörvény 94. § (1) bekezdés c) pontja alapján adómentes a vámmentességi rendelet II. címének V. fejezete alatt szabályozott termékek importja, ha azok összértéke nem haladja meg a 22 eurót. Ezen adómentesség 2021. július 1-jétől megszűnik, ezáltal minden import termékre importáfa-fizetési kötelezettség fog vonatkozni. (150 euró alatti értéknél – azaz a vámmentességi értékhatárig – viszont lehetséges csökkentett adattartalmú vám-árunyilatkozatot benyújtani).  

Az import távértékesítéssel kapcsolatban ugyanakkor bevezetésre kerül egy speciális rendelkezés az áfatörvény XIX/B fejezetében, amely alapján a közösség területén nem letelepedett adóalany választhatja, hogy a harmadik államból importált (legfeljebb 150 euró értékű) termék távértékesítése utáni adófizetési és bevallási kötelezettségének az állami adó- és vámhatóság útján tesz eleget. Ebben az esetben nem termékimport, hanem import távértékesítés miatt merül fel adófizetési kötelezettség.

A harmadik országos értékesítők adófizetési kötelezettségének teljesítését az IOSS (Import One Stop Shop) rendszer segíti. Az adóhatóság tájékoztatója szerint: „az IOSS alapelve az, hogy a vevő az áfát a vételárral együtt megfizeti az elektronikus felületen – például online piactér, platform, portál –, így az árut harmadik országból (tehát az Európai Unión kívülről) behozó gazdasági szereplőknek már nem kell áfát fizetniük a behozatalkor. Ehhez azonban az eladóknak egy különleges áfa-azonosítószámmal kell rendelkezniük. Ezt a különleges áfa-azonosítószámot a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámárunyilatkozaton kell bejelenteni, amit a vámhatóság ellenőriz. Ha az áfa-azonosítószám érvényes, a […] NAV nem szabja ki az áfát a vámeljárásban.”

Amennyiben nem az IOS rendszert alkalmazzák az értékesítés során, akkor is van lehetőség speciális szabályok szerinti áfafizetésre az áfatörvény XIX/C fejezete szerint. Alapesetben a termék címzettje lesz köteles a termékimportra vonatkozó áfafizetési kötelezettség teljesítésére, azonban „termék belföldön történő szabad forgalomba bocsátását kezdeményező személy köteles az adót a címzettől beszedni és a befizetést az állami adó- és vámhatósághoz teljesíteni” (a továbbiakban: adóbeszedésre kötelezett).

Az adóbeszedésre kötelezettek akkor fizethetik meg az áfát a címzettek helyett, ha a vámeljárás ugyanabban a tagállamban zajlik, ahol a távértékesítés címzettje is. Ezen speciális szabályok a csomagküldő szolgálatokat, gyorspostákat, postákat érintik, amelyek az átadott küldemények árában szedik be – és utalják tovább – az áfa összegét. Ezt az eljárást különös szabályozásnak (special arrangement-nek) hívják.

Ha nem az IOSS-szel, vagy a special arrangement-tel történik az importáfa megfizetése, akkor az importáfát a NAV (általában a vámmal együtt) szabja ki és szedi be.

Online platformokra vonatkozó szabályok

A közösségi jogalkotás alapvető újítása, hogy (a csalások visszaszorítása érdekében) adófizetésre kötelezetté teszi az elektronikus piactereket is. Az áfatörvény 12/C § (1) bekezdése szerint: „Ha egy adóalany elektronikus felület, különösen piactér, platform, portál vagy más hasonló eszköz használata által harmadik államból 150 eurónak megfelelő pénzösszeget meg nem haladó belső értékű küldeményként importált termék távértékesítését segíti elő, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a terméknek a beszerzője és értékesítője is egyben.

(2) Ha egy adóalany elektronikus felület, különösen piactér, platform, portál vagy más hasonló eszköz használata által termék közösség területén történő – a közösségben nem letelepedett adóalany által nem adóalany részére történő – értékesítését segíti elő, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ennek a terméknek a beszerzője és értékesítője is egyben.”

A „platformok” adófizetésre kötelezetté tételéhez (az áfatörvény indokolása szerint) a szabályozás két ügyletre bontja a termékértékesítést (hasonlóan, mint például a bizományosi értékesítést), és úgy tekinti, mintha az adott távértékesítés tárgyául szolgáló terméket az értékesítő esőként a platformnak, a platform pedig másodsorban a megrendelőnek értékesítette volna.

Arra vonatkozóan, hogy mikor kell a platformot úgy tekinteni, mint amely termék értékesítését segíti elő, a héa-irányelv értelmezésére vonatkozó 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet tartalmaz közvetlenül és kötelezően alkalmazandó rendelkezéseket.

A termékek távértékesítésének jelentős hányadát valamilyen elektronikus felület, például online piactér, platform, portál közvetítésével bonyolítják le. Az új szabályozás az elektronikus felületek üzemeltetőit, akik révén a termékek távértékesítése megtörténik, bevonja az értékesítéseket terhelő áfa beszedésébe azáltal, hogy a rajtuk keresztül értékesített termékek esetében meghatározott esetben adófizetésre kötelezetté teszi őket.

A platformokra – így például, hogy milyen esetben kell úgy tekinteni, hogy elősegítik a rajtuk keresztül történő termékértékesítést, mi minősül a fizetés elfogadásának, milyen vélelmek vonatkoznak rájuk – a Vhr. tartalmaz további részletes szabályozást. Az „elősegítés” a közösségi rendelet szerint olyan elektronikus felület használatát jelenti, amely lehetővé teszi az elektronikus felületen keresztül termékeket vagy szolgáltatásokat eladásra kínáló értékesítő, illetve szolgáltató és a vevő, illetve a szolgáltatás igénybevevője közötti kapcsolatfelvételt, melynek következtében a terméket vagy a szolgáltatást az adott elektronikus felületen keresztül értékesítik, illetve nyújtják.

Az új szabályozás nyilvántartási kötelezettséget is előír a platformok számára, amely nyilvántartást az illetékes adóhatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátani. A nyilvántartást az elektronikus platformnak az ügylet teljesítési időpontját magában foglaló év végétől számított 10 évig meg kell őriznie. Szintén a közösségi végrehajtási rendelet határozza meg, hogy ezen rendelkezés alkalmazásában az elektronikus platformnak milyen részletezettséggel kell nyilvántartást vezetnie.