Kacifántos feladat a bankszámlaszám ellenőrzése

Megosztás Tetszik

Kinek a felelőssége, ha a szállító a számláján nem a saját bankszámlaszámát tünteti fel és az átutalt pénz máshoz érkezik meg? Olvasói kérdésre Sinka Júlia adó- és számviteli tanácsadónk válaszolt.

A számla befogadója felelősségre vonható-e, hogy nem ellenőrizte szállító által megadott bankszámlaszámot, és ha igen, milyen jogszabály alapján? – kérdezte olvasónk.

Az áfatörvény 168/A §-a – összhangban az uniós előírásokkal – kötelezettségként előírja az adóalanyok számára, hogy a számla kibocsátásának időpontjától a számla megőrzésére vonatkozó időszak végéig biztosítsák a számla eredetének hitelességét, adattartalma sértetlenségét és olvashatóságát, hivatkozott a jogszabályi előírásra szakértőnk.

Az olvasó által felvetettek szempontjából az „eredet hitelessége” kitételnek van döntő szerepe.

Azt, hogy ez alatt mit ért a jogalkotó, az adótörvény 259. § 6/A pontjában találjuk. Eszerint az eredet hitelessége azt jelenti, hogy a terméket értékesítő, a szolgáltatást nyújtó, a számla kibocsátója – azaz a szállító – azonos azzal, akit a számlán ekként megjelöltek.

Az idézett jogszabályi hely sajnos azzal adósunk marad, hogy mely adatok és – főként – milyen módon történő ellenőrzését várja el a számla befogadójától.

Az áfatörvény 168/A § (2) bekezdése szerint a fentiekben részletezett elvárásnak üzleti ellenőrzési eljárás alkalmazásával tehet eleget az adóalany. Ennek mibenlétéről a törvény ugyancsak nem ejt szót, csak kívánt eredményéről: jelesül biztosítania kell a számla és a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás között a megbízható ellenőrzési kapcsolatot.

Ez egyrészt jelenti annak vizsgálatát, hogy a számla tartalmaz-e minden olyan adatot, amelyet az adótörvény minimálisan elvár a bizonylattól (169–172. §), másrészt annak ellenőrzését, hogy a felek közti ügyletet tartalmában helyesen rögzíti-e: azaz a megfelelő ügyletet, a megfelelő teljesítésre kötelezettet (szállító), a megfelelő ellenértéket, a megfelelő fizetési címzettet (vevő) szerepelteti-e a kibocsátó a számlán. Ezen adatok helyessége támasztja alá azt, hogy a számlát nem hamisították meg, vagy egyéb módon nem változtattak rajta, adatai megfelelnek a teljesített ügyletnek.

Üzleti ellenőrzési eljárás alatt tehát olyan eljárást kell értenünk, amelyet az adóalany arra alkalmaz, hogy a számlát a saját pénzügyi követelésével, illetve kötelezettségével összevesse. Az eljárás során követett módszereket az adóalanyok szabadon – vállalkozásuk körülményeihez is igazítva – választhatják meg.    

Számla befogadói oldalról vizsgálva a kérdést, az adóalany saját érdekében ellenőrzi, hogy

• a számlán feltüntetett ügylet teljesült-e, ha igen, akkor a bizonylaton szereplő mennyiségben, minőségben történt-e a teljesítés,
• a számla kibocsátójának követelése (fizetési igénye) ténylegesen a számlán megadott értékben megadottal egyező-e,
• a számla kibocsátója azonos-e az ügyletet ténylegesen teljesítő féllel,
• a számla kibocsátójának a bizonylaton feltüntetett adatai helyesek-e.

Mindezek abból a szempontból is fontosak, hogy a vállalkozó csak azokat a számlákat egyenlítse ki, amelyeknek kifizetésére valóban köteles.

Az áfatörvény nem írja elő a számlán kötelezően szereplő adatok sorában a szállító bankszámlaszámának feltüntetését, de nyilvánvalóan ez a fizetési kötelezettség teljesíthetőségének – a készpénzfizetést kivéve – alapvető feltétele, és a szállítónak elemi érdeke ezt az adatot pontosan közölnie.   

Elviekben – a vevő csak azt a kötelezettségét fizesse ki, amelyre kötelezett, és szerződésbeni kötelezettségének megfelelő módon – e körbe tartozhat a szállító banszámlaszámának ellenőrzése is (téves számlára való utaláskor a számlában megadott fizetési határidőt is túllépheti a vevő).

Az adóhatóság az üzleti ellenőrzési eljáráshoz kapcsolódóan kiadott tájékoztatójában az ellenőrizendő adatok közt említi a szállító (a számla kibocsátójának) bankszámlaszámát is.

http://www.nav.gov.hu/data/cms291458/Tajekoztato_a_2013_tol_alkalmazando_uj_szamlazasi_szabalyokrol.pdf).

Az interneten elérhető, bankszámlaszámok ellenőrzését segítő adatbázisok (mint például a www.bankszamlaszam.hu)  csak adott IBAN vagy GIRO bankszámlaszám technikai helyességét ellenőrzik, de annak tulajdonosáról nem adnak (nem adhatnak) információt. Az adóhatóság honlapján elérhető adatbázis sem tartalmaz adatot a vállalkozások bankszámlaszámára vonatkozóan. Ez utóbbiból kiderül, hogy létező adóalanyról van-e szó, másrészt például az is, hogy az elvégzett munkához – lásd különösen az építőipart és e kör adóhatóság szerint „fiktív” számláit – rendelkezhet-e elegendő létszámmal.

Amennyiben egy bankszámla technikailag sem pontos, akkor nyilván nem valós. Egy technikailag pontos szám esetében viszont állhat más is a bankszámlaszám mögött, nem feltétlenül a számlán megadott szállító.

Természetesen tévedhet jóhiszeműen a szállító is a számla kiállítása során – elég egyetlen számot elírnia –, de mondjuk csődközeli helyzetben, vagy az adóhatóság által inkasszózott számla esetében a pénz „kimenekítésének” szándéka is állhat a „tévedés” hátterében.

Mindezeket összevetve a bankszámla kapcsán szerintem – az adóhatóság revizorainak ugyancsak kedvelt kifejezésével élve – életszerűtlen feladat elé állítják (ne feledjük, a NAV is csak alkalmazója a jognak és nem alkotója a szabályoknak) a vállalkozásokat, és konkrétan a bankszámlaszám, mint ellenőrizendő adat sem az áfatörvény, sem a számviteli törvény idevágó rendelkezéseiből nem olvasható ki.

(Azt is kétlem, hogy a szállító emiatt bármiféle polgári peres eljárás során – bár a polgári jog nem szakterületem – elérhetné a vevő elmarasztalását.)

Amennyiben a számlán megadott számlaszám egyezik a szerződésben is megadottal (írásban szerződni sem minden ügylet esetében kötelező), és az technikailag helyes, a továbbiakra a vevőnek ráhatása nincs. Önmagában már ezek ellenőrzésével is „túlteljesített”, ha a számlák áfatörvény szerinti elvárt adattartalmára, az ügylet valós voltának igazolására gondolunk.

Nem hiszem, hogy a szállító tévesen közölt bankszámlaszáma miatt egy esetleges ellenőrzés során mulasztási bírságot szabnának ki, és a vevő adólevonási jogát sem kérdőjelezheti meg önmagában ennek az adatnak a hibája.

Természetesen ettől még beépíthető ennek technikai vizsgálata is a fentebb említett eljárásba (amit javaslom, foglaljanak írásba is a vállalkozók).