Uniós áfairányelv 2020-tól: láncügyleti szabályok

Megosztás Tetszik

A héa-irányelv tavaly év végi módosításait a tagállamok 2020. január 1-jétől kötelesek alkalmazni. Cikksorozatunkban az irányelv legfontosabb szabályait ismertetjük, amelyeket minden bizonnyal hamarosan a magyar áfatörvénybe is beépít a jogalkotó.

A (2018/1910 számú) Tanácsi irányelv a “2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról” címet viseli és az alábbi főbb részekből áll:

(1) vevői készletre vonatkozó szabályok módosítása,

(2) a közösségen belül értékesítés adómentességére vonatkozó szabályok módosítása,

(3) a láncügyletekre vonatkozó szabályok pontosítása.

Előző cikkeinkben a vevői készlet szabályait, illetve a közösségi adómentes értékesítés megváltozott rendelkezéseit ismertettük, jelen írásunkban pedig a láncügyletekre vonatkozó szabályokról adunk tájékoztatást.

Láncügyletek szabályainak pontosítása

Számos Európai Bírósági ítélet született már a láncügyletek teljesítési helyének vonatkozásában, viszont a láncügylet fogalma jogszabályi szinten még nem volt rendezett. A gyakorlatban kialakult definíció szerint láncértékesítés akkor valósul meg, illetve az áfatörvénynek a láncértékesítésekre vonatkozó speciális szabályai abban az esetben alkalmazandók, ha egy terméket többször értékesítenek olyan módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el. Az áfatörvény [27. §] az alábbiak szerint határozza meg az ilyen ügyletekre a teljesítés helyét:

“(1) Abban az esetben, ha a terméket többször értékesítik oly módon, hogy azt közvetlenül a sorban első értékesítőtől a sorban utolsó beszerző nevére szóló rendeltetéssel adják fel küldeményként vagy fuvarozzák el, a 26. § kizárólag egy termékértékesítésre alkalmazható.

(2) Ha az (1) bekezdésben említett esetben van a sorban olyan beszerző, aki (amely) egyúttal értékesítőként a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását maga vagy – javára – más végzi, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását beszerzőként végzi, illetőleg arra másnak, beszerzőként adott megrendelést, kivéve, ha bizonyítja, hogy a termék küldeménykénti feladását vagy fuvarozását értékesítőként végzi, illetőleg arra másnak értékesítőként adott megrendelést.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott termékértékesítések közül azokra, amelyek

a) megelőzik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék – a beszerző nevére szóló rendeltetéssel – a küldeménykénti feladásakor vagy a fuvarozás megkezdésekor van;

b) követik azt a termékértékesítést, amelynek teljesítési helye megállapítására a 26. § alkalmazandó, a teljesítési helye az a hely, ahol a termék a küldeménykénti megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor van.”

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből megtudja, hogy a HÉA irányelv módosításának milyen hatása lehet a láncügyletek magyarországi szabályozására és gyakorlatára!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.