Uniós áfairányelv 2020-tól: közösségen belüli adómentes értékesítés

Megosztás Tetszik

A HÉA irányelv tavaly év végén elfogadott módosításait az EU tagállamok 2020. január 1-jétől kötelesek alkalmazni. Cikksorozatunkban az Irányelv legfontosabb szabályait ismertetjük, amelyek rendelkezéseit minden bizonnyal a magyar áfatörvénybe is hamarosan beépíti a jogalkotó.

A (2018/1910 számú) Tanácsi irányelv  a "2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottértékadó-rendszer egyes, a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására vonatkozó szabályainak harmonizálása és egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról" címet viseli és az alábbi főbb részekből áll:

(1) vevői készletre vonatkozó szabályok módosítása,

(2) a közösségen belül értékesítés adómentességére vonatkozó szabályok módosítása,

(3) a láncügyletekre vonatkozó szabályok pontosítása.

Előző cikkünkben a vevői készlet szabályait elemeztük, jelen írásunkban pedig a közösségen belüli adómentes értékesítés feltételeiben beálló változásokat ismertetjük.

A közösségen belül értékesítés adómentességére vonatkozó szabályok módosítása

A közösségi termékértékesítés adómentessé tétele a fogyasztás helye szerinti adófizetési kötelezettség megvalósulásának eszköze. Ha egy adott terméket másik adóalanynek adják el úgy, hogy a terméket ki is szállítják egy másik tagállamba, úgy a termékértékesítése adómentes azzal, hogy a termék beszerzése (a szállítás célországában) adófizetési kötelezettséggel jár.

Az adómentesség feltételeit jelenleg a magyar áfatörvény a 89. § (1) bekezdésében rögzíti:

“Mentes az adó alól [...] a belföldön küldeményként feladott vagy belföldről fuvarozott termék értékesítése igazoltan belföldön kívülre, de a Közösség területére, függetlenül attól, hogy a küldeménykénti feladást vagy a fuvarozást akár az értékesítő, akár a beszerző vagy – bármelyikük javára – más végzi, egy olyan másik adóalanynak, aki (amely) ilyen minőségében nem belföldön, hanem a Közösség más tagállamában jár el, vagy szintén a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adófizetésre kötelezett, nem adóalany jogi személynek.”

A fenti szabályok tehát két feltételt rögzítenek:

(1) a terméket igazoltan elfuvarozzák belföldön kívülre a Közösség területére (az eladó vagy a vevő megbízásából);

(2) a terméket a Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalanynak értékesítsék.

A gyakorlatban kérdéseket vetett fel mindkét feltétel megvalósulása, tekintettel arra, hogy az adómentesség feltételeinek fennállását minden esetben az adómentességet alkalmazó adóalanynak kell tudni igazolnia. Az (1) feltétel megvalósulásárl számos NAV tájékoztató rendelkezik: hogyan is lehet igazolni a termék külföldre történő végleges elszállítását – itt elsősorban a fuvarokmányok meglétét és azok valódiságát tudja az adóhatóság vizsgálni. Ugyanakkor a (2) feltétel megvalósulása is kérdéses volt: hogyan is lehet igazolni, hogy a beszerző adóalanyként más tagállamban nyilvántartásba volt véve. A hazai gyakorlat ezt a kérdést úgy rendezte, hogy az adómentességet az adóalanyok akkor alkalmazták, ha a vevőnek volt érvényes közösségi adószáma (a precíz könyvelők az adószám VIES rendszerből történő lekérdezését is lementették és az ügylet anyagaihoz csatolták). Ezen gyakorlatot “szentesíti” az Irányelv módosítása a lentiek szerint.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyből további részleteket tudhat meg a közösségen belüli értékesítés adómentességi feltételeinek módosításáról!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.