Fontos tudni a behajthatatlan követelés áfájának visszaigényléséről

Megosztás Tetszik

Távközlési cég havonta hetvenezer számlát bocsát ki, elsősorban magánszemélyek részére, ez esetben nincs áfa-visszaigénylő fél. Akkor is vissza lehet igényelni a behajthatatlan követelés áfarészét, ha magánszemélynek számláz a cég távközlési szolgáltatást? – kérdezte olvasónk. Dr. Bartha László adójogi szakjogász válaszolt.

A 2020. január 1-jétől érvényes szabályok komplex követelményrendszert fogalmaznak meg a behajthatatlan követelés általános forgalmi adójának visszatérítésével kapcsolatban. Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 259. paragrafusának 3/A pontja alapján behajthatatlan követelés termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás alapján keletkezett, követelésként fennálló ellenérték vagy részellenérték adót is tartalmazó összege, amelyet a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója ekként számol el nyilvántartásában az alábbi okok valamelyike alapján:

a) a követelésre az adós ellen vezetett végrehajtás során nincs fedezet vagy a talált fedezet azt csak részben fedezi,

b) a követelést a hitelező a csődeljárás, a felszámolási eljárás, az önkormányzatok adósságrendezési eljárása során egyezségi megállapodás keretében elengedte,

c) a követelésre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet, feltéve, hogy a felszámolás kezdő időpontja óta legalább 2 év telt el,

d) a követelésre a felszámolás, az adósságrendezési eljárás befejezésekor vagyonfelosztási javaslat szerinti értékben átvett eszköz nem nyújt fedezetet.

A fogalomból kiindulva a magánszemélyekkel szembeni követelések csak akkor minősíthetők behajthatatlannak, ha azt végrehajtási eljárásban megpróbálták érvényesíteni. Ez az egyetlen eljárási forma, amelyet magánszemélyekkel szemben lehet indítani (a csőd, felszámolás, adósságrendezés nyilván erre az esetre nem értelmezhető), és amely potenciálisan megfelelhet a behajthatatlanná minősítés kritériumainak.

A kérdésben leírt esetben az Európai Unió Bíróságának gyakorlata közvetlenül nem alkalmazható. A C-292/19. számú ügyben hozott végzésben az Európai Unió Bírósága megerősítette, hogy "a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-ai 2006/112/EK tanácsi irányelv 90. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a hozzáadottértékadó-alap csökkentését, ha az adóalany bizonyítani tudja, hogy az adósával szemben fennálló követelés véglegesen behajthatatlanná vált, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, mivel ez a helyzet nem minősül az e cikk (2) bekezdésében meghatározott, a héaalap csökkentésére vonatkozó kötelezettségtől való eltérés hatálya alá tartozó nemfizetés esetének.

Az ügyben a követelés amiatt vált véglegesen behajthatatlanná, mert a vevő felszámolás alá került, a követelést a felszámolás során nem elégítették ki, a cégbíróság a társaságot törölte, azaz az adóalanyisága megszűnt.

Ugyanakkor az Almos-ügyben (C-337/13.) az Európai Bíróság a következőképpen határozott:

"A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-ai 2006/112/EK tanácsi irányelv 90. cikkének rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, amely nem írja elő a hozzáadottértékadó-alap csökkentését az ár meg nem fizetése esetében, amennyiben az e cikk (2) bekezdésében előírt eltérés kerül alkalmazásra. Mindazonáltal e rendelkezésnek ki kell terjednie minden más olyan esetre, amikor az említett cikk (1) bekezdése szerint az ügylet teljesítését követően az adóalany az ellenértéket részben vagy egészben nem kapja meg, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata".

Tehát az ár meg nem fizetése önmagában nem alapozza meg az általános forgalmi adó csökkentését. Mint látható, a C-292/19. ügy közvetlenül nem alkalmazható magánszemély esetében, hiszen ez esetben például nem egyértelmű, hogy a követelés behajthatatlanná válása végleges-e (szemben a törölt jogi személy adóssal).