Ezeket nézi az áfalevonási jog vizsgálatakor a NAV

Megosztás Tetszik

Megtörtént-e a számlán feltüntetett gazdasági esemény, valóságosak-e a felek, van-e adószámuk? Számos banánhéjon elcsúszhat az adózó, azaz az adóhatóság megtagadhatja az adólevonási jogot. A NAV erről szóló útmutatóját ismertetjük.

Az áfatörvény előírásai alapján az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonásba helyezésének együttesen megkívánt tartalmi feltételei közé tartozik egyebek mellett, hogy a számlát valós adóalany állítsa ki, a számlát az azon feltüntetett adóalany felek között végbement valós gazdasági eseményről állítsák ki, és a számla minden, az áfatörvény által előírt kötelező adattartalom körébe tartozó adata helytálló legyen. Az alakilag a jogszabályi előírásoknak megfelelő számla csak abban az esetben jogosítja a számlabefogadó adóalanyt adólevonásra, ha az tartalmilag hiteles, annak minden adata valós és helytálló.

A gazdasági esemény vonatkozásában a termék értékesítését, szolgáltatás teljesítését igazoló tények, körülmények, bizonylatok alapján állapítható meg, hogy a számlában feltüntetett teljesítés a valóságban megtörtént-e és bizonyítható-e, valamint, hogy a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást a számlán szállítóként szereplő adóalany teljesítette-e. A számla hitelességét az adóhatóság az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 95. § (1) bekezdésében foglaltak alapján az ellenőrzés során más adatokkal, tényekkel, körülményekkel összevetve, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 50. § (6) bekezdése értelmében a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve állapítja meg.

Az adóalany az áfatörvény 168/A § (2) bekezdésében előírt üzleti ellenőrzési eljárására vonatkozó dokumentumokat adóhatósági ellenőrzés alkalmával köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani, amely e dokumentumokat az adólevonási jog érvényesítése jogszerűségének megítélése során – azok bizonyítóerejét, hitelességét mérlegelve – figyelembe veszi. 

A számlában feltüntetett gazdasági esemény 

Ha a számlabefogadó a számlán feltüntetett terméket nem vásárolta meg, a szolgáltatást nem vette igénybe, azaz a felek között köttetett szerződés színlelt szerződés, a számla nem alkalmas adólevonásra. Abban az esetben, amikor az adóhatóság bizonyítja, hogy a számlán feltüntetett gazdasági esemény egyáltalán nem valósult meg, mert az adóalany nem szerzett be terméket, nem vett igénybe szolgáltatást, nem teljesül az adólevonásnak az áfatörvény 120. § a) pontja szerinti alapfeltétele, miszerint az előzetesen felszámított adó termék beszerzéséhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódik. Ezekben az esetekben az adóhatóság a számlabefogadó adólevonási jogát megtagadja.

Az adóhatóság akkor is megtagadja az adóalany adólevonási jogát, ha az Art. 2. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel megállapítja, hogy a felek között létrejött szerződés megkötésének alapvető, elsődleges célja, valós üzleti szándék és gyakorlatilag egyéb gazdasági racionalitás nélkül, az adójogszabályokban foglalt adókötelezettség megkerülése, kijátszása, jogosulatlan adóelőny elérése volt.

Az Art. 1. § (7) bekezdésében foglaltakra tekintettel az adóhatóság abban az esetben is megtagadja az adóalany adólevonási jogát, a a valós gazdasági esemény tartalmilag nem azonos a számlában feltüntetett értékesítéssel, illetve szolgáltatással. A szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt ugyanis az adóhatóság annak valódi tartalma szerint köteles minősíteni, és ennek megfelelően kell az adójogi konzekvenciákat levonni. 

Azon esetekben, amikor a számlán feltüntetett mennyiség valótlan, az adóhatóság az ellenőrzési eljárás során tisztázza az ügylet valós gazdasági tartalmát, és ha a vizsgálat megállapítása szerint a gazdasági esemény megtörtént, de a számlában tévesen feltüntetettel ellentétben csak részben valósult meg (mennyiségi eltérés), a számla módosításával kapcsolatos előírások szerint jár el. 

Az előzetesen felszámított adót áthárító adóalany

Az adólevonási jog érvényesítésének alapvető feltétele, hogy a számlát létező, valós adóalany állítsa ki, ennek hiányában ugyanis az áftörvény 120. §-ában megfogalmazott alapfeltétel, az általános forgalmi adó másik adóalany által történő áthárítása, nem teljesül.

Az áfatörvény 5. § (1) bekezdése a saját néven folytatott gazdasági tevékenységet írja elő az adóalanyiság feltételeként. Ebből következően eltérően alakul a számlakibocsátó minősítése természetes személy, valamint jogi személy adóalanyok esetén.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:89. § szerint [2014. március 15-ét megelőzően a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2. § (1) bekezdése alapján] gazdasági társaság csak e törvényben meghatározott módon és formában alapítható. A számlakibocsátóként feltüntetett társaság jogalanyisága tehát az áfatörvény által megkívánt saját név alatt folytatott gazdasági tevékenység, a Ptk. (Gt.) szabályai és a cégbírósági nyilvántartás adatai alapján bírálható el, és ennek tükrében vizsgálható a számlakibocsátó adóalanyisága. 

A Ptk. 3:101. § (1) bekezdése [2014. március 15-ét megelőzően a Gt. 15. § (1) bekezdése] alapján a gazdasági társaság előtársaságként működhet a létesítő okirat ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzésétől vagy közjegyzői okiratba foglalásától kezdődően a cégbíróság jogerős bejegyzése napjáig. 

A cégnyilvántartásba történő bejegyzését kérő cég a nyilvántartásba-vételi kérelem benyújtásával egyidejűleg teljesíti az adóhatósághoz való bejelentkezési kötelezettségét is [Art. 17. § (1) bekezdés b) pont]. A cég adószámának megállapítása esetén az adóhatóság értesíti a cégbíróságot a cég adószámáról, ezen értesítést követően a cégbejegyzési kérelem adatai a cégjegyzékbe bejegyzésre kerülnek a „bejegyzés alatt” megjegyzés feltüntetésével [a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 44. § (4) bekezdés]. 

Az Art. 16. § (1) bekezdése alapján adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat.

Ha a gazdasági társaság az adószám megállapítását megelőzően bocsát ki általános forgalmi adót tartalmazó számlát, a számla befogadója nem gyakorolhat adólevonási jogot ezen számla alapján, tekintettel arra, hogy nem teljesül az áfatörvény 5. § (1) bekezdéséből következő azon feltétel, hogy jogképes, saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytató személy, szervezet (adóalany) hárítsa át az előzetesen felszámított adót az adólevonási jogot gyakorolni kívánó adóalanyra.

A cégbejegyzési eljárás időtartama alatt a társaság a saját nevében kötelezettségeket vállalhat, üzletszerű gazdasági tevékenységet folytathat, tehát a bejegyzését kérő társaság adóalanyként járhat el az előtársasági létszak során, az adószám megállapítását követően. Az adószám megállapítását követően az előtársaság „bejegyzés alatt” megjegyzéssel bejegyzésre kerül a cégnyilvántartásba, így közhiteles nyilvántartásban kereshető. A társaság ezen előtársasági időszakban kibocsátott számláján feltüntetett előzetesen felszámított adó az áfatörvény által előírt feltételek teljesülése esetén levonható, attól függetlenül, hogy a cégbíróság utóbb a számlát kibocsátó társaság cégbejegyzési kérelmének eleget tesz vagy azt elutasítja. 

A magát gazdasági társaságként feltüntető számlakibocsátó nem minősülhet adóalanynak, ha a cégbírósághoz bejegyzési kérelmet nem nyújtott be, továbbá attól az időponttól kezdődően, hogy a bejegyzési kérelmét jogerősen elutasították [Ptk. 3:101. § (4) bekezdés, illetve 2014. március 14-éig Gt. 16. § (3) bekezdés]. Ezekben az esetekben ugyanis a társaság (előtársaság) az erről való tudomásszerzést követően saját nevében nem szerezhet jogokat és nem vállalhat kötelezettségeket, illetve köteles működését haladéktalanul megszüntetni. 

A gazdasági társaság a cégjegyzékből való jogerős törlése esetén nem minősül létező jogalanynak, így adóalanynak sem. Ezekben az esetekben – fogalmilag is – hiányzik a saját név alatt folytatott gazdasági tevékenység feltétele. 

A nem valós adóalany nevében kibocsátott számla alapján adólevonási jog nem gyakorolható. 

Nem alapozza meg az adólevonási jog megtagadását ugyanakkor önmagában az a körülmény, ha a számla kibocsátójának adószámát az adóhatóság a számla kiállításakor már jogerősen törölte. Az adószám törlés ténye azonban az eset összes körülménye alapján az adókijátszás bizonyítékaként értékelhető.

Az adólevonási jog megtagadását megalapozó esetnek tekinthető azonban az az eset, amikor a felszámolás alatt álló társaság nevében a felszámoló – erre vonatkozó – felhatalmazása nélkül más állít ki jogosulatlanul számlát. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése szerint ugyanis a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Ha a számlák kiállítására a felszámolási eljárás megindítását követően került sor úgy, hogy a felszámolóbiztos a gazdasági tevékenység végzésére nem adott engedélyt, a társaság nevében bizonylatot, számlát nem állított ki, és erre nézve másnak sem adott meghatalmazást, a nevében kiállított számlák, illetve megkötött szerződések érvénytelenek. A felszámolás alatt állás ténye közhiteles nyilvántartásból ellenőrizhető. 

Az előzőekkel azonos megítélés alá esik, ha egy társaság végelszámolás alá kerül, és a végelszámoló erre vonatkozó felhatalmazása nélkül más állít ki jogosulatlanul számlát. A Ctv. 98. § (2) bekezdése alapján ugyanis a végelszámolás kezdő időpontjában a cég vezető tisztségviselőjének megbízatása megszűnik, és ettől fogva a cég önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselőjének a végelszámoló minősül.

Természetes személy saját nevében folytatott gazdasági tevékenysége alapján adóalanynak minősül, függetlenül attól, hogy az adóhatóság nyilvántartásában nem szerepel, vagy megszűntként szerepel, azaz nem rendelkezik érvényes adószámmal, például azért, mert  érvényes vállalkozói igazolvánnyal nem rendelkezik, illetőleg az egyéni vállalkozók nyilvántartásában nem található. vagy az adóalanyként való bejelentkezési kötelezettségét elmulasztotta. Így amennyiben – a számlán szereplő adatok alapján – beazonosítható magánszemély által, az áfatörvény szerinti gazdasági tevékenységet végzőként kibocsátott számlán szereplő gazdasági esemény nem vitatott módon a számlán szereplő felek között teljesült, és a magánszemély adóalanyisága a gazdasági tevékenység folytatása révén megállapítható, a számlabefogadó adólevonási jogot érvényesíthet.