Devizában kiállított számlák áfakötelezettsége előlegfizetés esetén

Megosztás Tetszik

Termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén, ha a teljesítést megelőzően ellenértékbe beszámítható vagyoni előny juttatására kerül sor – azaz előlegfizetés történik –, akkor az áfatörvény 59. paragrafusának (1) bekezdése alapján az előlegfizetés ténye az előleg kézhezvételének, jóváírásának időpontjában áfafizetési kötelezettséggel jár. A jóváírt, kézhez vett, megszerzett előleget úgy kell tekinteni, mint amely a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza. Az áfatörvény 59. paragrafusának speciális szabálya szerint már az ügylet áfatörvény szerinti teljesítését megelőzően adófizetési kötelezettség keletkezik az előlegként kapott összeg után, ennek következtében az ügylet teljesítésekor (áfatörvény 55. §-a) az előleget már nem terheli áfa.

Az áfatörvény 84. paragrafusának (2) bekezdése értelmében előleg fizetése esetén a fizetendő adó megállapításakor érvényes adómértéket kell alkalmazni. Ha az ellenérték, illetve az annak részét képező előleg összege – és ezáltal az adóalap – idegen fizetőeszközben van kifejezve, az előleg forintra történő átszámításához a fizetendő adó megállapításának időpontjában érvényes, az áfatörvény 80. paragrafusának (2) bekezdése szerinti árfolyamot kell alkalmazni a külföldi fizetőeszközben kifejezett előlegszámla adóalapjának, illetve a fizetendő adó összegének forintban történő meghatározásához.

Tehát az előleg átvételekor vagy a belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet által devizában eladási árként jegyzett árfolyamot vagy a Magyar Nemzeti Bank/Európai Központi Bank által hivatalosan közzétett devizaárfolyamot kell figyelembe venni (utóbbi esetben feltétel, hogy ezt a választását az adózó korábban bejelentette).

Az áfatörvény 80. paragrafusának (1) bekezdése alapján megállapítható, hogy

– előleg esetén az annak átvételekor érvényes árfolyamot kell alkalmazni;
– a fennmaradó kötelezettség tekintetében pedig az ügylet teljesítésekor érvényes árfolyamot kell figyelembe venni.

A gyakorlatban jellemzően kérdésként merül fel, hogy az ügylet teljesítésekor a végszámlánál a fennmaradó (még fizetendő) adó összegét miként kell átszámítani forintra

– a még fizetendő, külföldi fizetőeszközben kifejezett általános forgalmi adó összegét az ügylet teljesítési napján érvényes MNB/EKB (vagy hitelintézet által közzétett) árfolyamon kell-e forintosítani, és ez lesz-e a még fizetendő áfa (ennél a módszernél a teljes, devizában kifejezett áfaösszegből levonásra kerül az előlegként befizetett áfa összege devizában, majd a különbözetként megállapított, devizában kifejezett összeget kell megszorozni az ügylet teljesítésének napján érvényes árfolyammal), vagy

– a számla teljes összegének áfáját a teljesítés napján érvényes árfolyamon szükséges-e átszámítani forintra, és ebből kell kivonni az előlegszámlán már szereplő forintértéket (vagyis az ügylet kapcsán fizetendő összes általános forgalmi adót meg kell szorozni a teljesítés napján érvényes árfolyammal, majd az így megállapított összegből kell levonni az előlegszámlán már kiállított, korábban forintra átszámított általános forgalmi adót, és a különbözet (a forintban megállapított áfa) lesz-e a fizetendő adó.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben példán keresztül adunk választ a kérdésre!