Az áfabevallások M lapjainak benyújtása során tapasztalt leggyakoribb hibák

Megosztás Tetszik

Az általánosforgalmiadó-bevallások ellenőrzésre történő kiválasztásának egyik jellemző oka az, amikor a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) eltérést tapasztal a befogadott számlákról a bevallás részeként benyújtott ’65M-es lapok (Összesítő jelentés) és a számlakibocsátók online számlaadat-szolgáltatása között, olvasható a NAV oldalán.

Az eltérések gyakran abból adódnak, hogy a benyújtásra kötelezettek nem, vagy nem megfelelően, adják be a ’65M-es lapokat. A hiba mulasztási bírsággal is sújtható, így nagyon fontos, hogy az M-lapok benyújtásakor az adózók kellő körültekintéssel járjanak el.

2018. július 1-jétől az adóalany a termék beszerzése, szolgáltatás igénybevétele esetén azon számlákról, amelyekben az áthárított adó összege a 100 000 forintot eléri vagy meghaladja, arról az adómegállapítási időszakról teljesítendő bevallásban, amelyben a számlák alapján adólevonási jogot gyakorol, a ’ 65M lapon számlánként nyilatkoznia kell a számlák jogszabály szerinti adattartalmáról, többek között a szállító adószámáról, a számlán feltüntetett adóalapról és áthárított adó összegéről, a számla sorszámáról és a teljesítési időpontról.

Az M-es lapok benyújtásával kapcsolatban észlelt jellemző típushibák:

♦ Az adózók a fordított adózás hatálya alá tartozó ügyletről is beadják az M-es lapot, azonban mivel itt áthárított adó nincs, nyilatkozattételi kötelezettség sem terheli őket.
♦ Az adózók sok esetben a kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegyet is szerepeltetik a bevallás M-es lapján, azonban csak a számlák adattartalmáról kell nyilatkozatot tenni, a felvásárlási jegyekről nem.
♦ A teljesítés időpontja helyett az adózó más dátumot (számla kelte, pénzügyi rendezés időpontja stb.) tüntet fel.
♦ A számla valós sorszáma helyett egy belső sorszámot tüntet fel az adózó, vagy kézi számla esetén a betűjelet nem szerepelteti az M-es lapon.
♦ Többször előfordul, hogy az adózók nem adnak be M-es lapot a számláról, mert a számlán áthárított adónak csak egy részét helyezik levonásba. Ennek gyakori okai:
◊ arányosítási kötelezettség esetén az arányosítással meghatározott, levont áfa nem éri el a 100 000 forintot,
◊ a számlán szereplő tételek egy része tételes levonási tilalommal érintett, a levont áfa pedig nem éri el a 100 000 forintot,
◊ az adózó csak a pénzügyileg kiegyenlített beszerzések után gyakorolja a levonási jogot, és ha egy számla ellenértékét több részletben fizeti ki, előfordulhat, hogy egyik kiegyenlítés   áfatartalma sem éri el a 100 000 forintot.

Az adólevonással érintett számla teljes áthárított adójának az összege a mérvadó a nyilatkozattételi kötelezettségnél, így ha a számla adótartalma elérte a jogszabályi összeghatárt, az adózónak nyilatkozattételi kötelezettsége van, függetlenül attól, hogy a számla alapján mekkora összegű áfát helyezett levonásba.

Az adózók sok esetben csak a végszámláról nyújtanak be M-es lapot, de az előlegszámláról nem. Ha az előleg átvételéről kibocsátott számlában az áthárított áfa eléri az értékhatárt, akkor azt szerepeltetni kell az összesítő jelentésben. Az előleg- és végszámlákkal kapcsolatos, példákat is tartalmazó tájékoztató elérhető az alábbi linken (azzal az eltéréssel, hogy itt még 1 millió forint volt az értékhatár).