Áfát akart levonni, az adóhatóság szabálytalannak találta, döntött a Kúria

Megosztás Tetszik

Az adóhatóság azt vizsgálta, hogy az adózó jogszerűen szerepeltette-e bevallásaiban a beszerzéseit terhelő levonható áfát. A jogerős ítélet a Kúriánál kötött ki.

Az elsőfokú bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adólevonási jog jogszerű gyakorlását az adózó igazolhatja-e csak és kizárólag az adóbevallásával.

A felperesnél a revízió az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 87. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott, amelynek során az Art. 106. § (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az önadózás rendszerében (Art. 26.§ (1) bekezdés) az adót, a költségvetési támogatást az adózó köteles megállapítani, bevallani és megfizetni, míg az adóhatóságnak az ellenőrzés során kötelezettsége vizsgálni, hogy az adózó bevallásainak adatai valós tényeken és az adójogszabályok jogszerű alkalmazásán alapulnak-e. Helytállóan vizsgálta tehát az alperes, hogy felperes bevallásaiban az beszerzéseit terhelő levonható áfát jogszerűen szerepeltette avagy sem – írja a Kúria közleménye.

Az Európai Unió tanácsának a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-ai 2006/112/EK Irányelve a X. címben tartalmazza az adólevonás szabályait. A 168. cikk a) pontja alapján az adóalany, amennyiben a termékeket és szolgáltatásokat az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez használja fel, jogosult az általa fizetendő adó összegéből levonni a részére más adóalany által teljesített vagy teljesítendő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után az ebben a tagállamban fizetendő vagy megfizetett héa-t. A 178. cikk a) pontja értelmében az adóalanynak adólevonási joga gyakorlásához azt a feltételt kell teljesítenie, hogy a 168. cikk a) pontjában említett, termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó adólevonáshoz a XI. cím 3. fejezete 3-6. szakaszának megfelelően kiállított számlával rendelkezik.

Az uniós szabályozással azonosan rendelkezik az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény), amely 120. §-ának a) pontja értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany – ideértve az evatörvény hatálya alá tartozó személyt, szervezetet is – rá áthárított. Az áfatörvény 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a 120. § a) pontjában említett esetben a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése alapján a könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóknak, bizonyíthatóknak, kívülállók által is megállapíthatóknak kell lenniük (a valódiság elve). Az Sztv. 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie.

Az ellenőrzés folyamán a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani (Art. 97. § (4) bekezdése), az adóbevallásai alapbizonylataival azonban a felperesnek rendelkeznie kell és azt a revízió részére át kell adnia. Törvényi előírás (Art. 14. §) az adózók részére a bizonylat kiállítása és megőrzése, a nyilvántartások vezetése és az adatszolgáltatás. Az Art. részletesen meghatározza (44. §) a nyilvántartás, könyvvezetés szabályait, a bizonylatok megőrzésének a rendjét (47. §). Az ellenőrzést az adóhatóság az adó, a költségvetési támogatás alapjának összegének megállapításához szükséges iratok, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások – ideértve az elektronikusan tárolt adatokat is –, az adózó által a könyvei, nyilvántartásai vezetéséhez, valamint a bizonylatok feldolgozásához alkalmazott szoftverek, informatikai rendszerek, számítások és egyéb tények, adatok, körülmények megvizsgálásával folytatja le, iratait és az adózással összefüggő adathordozói az adózó köteles az adóhatóság rendelkezésére bocsátani.

Az adóbevallás egy formanyomtatvány, amely az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza (Art. 31. §). E formanyomtatványon teljesíti az adózó az adóbevallási kötelezettségét (Art. 14. §), azonban az adólevonási jog alapbizonylata nem az adóbevallás, hanem a számla, amelyben foglaltakat további okiratok (a könyvelés anyaga, szerződés, teljesítés igazolás, egyéb okiratok) igazolják.

A felperes azzal, hogy adóbevallási kötelezettségét teljesítette, nem bizonyította – mert a hatályos jogi szabályozás szerint az adóbevallás-formanyomtatvánnyal nem lehetséges –, hogy az adóbevallásában szereplő, a levonható áfára vonatkozó adatok a valósággal egyező tényeken és jogszerű adózói magatartáson alapulnak. Az adólevonási jog alapbizonylatai (számlák) és az azok hitelességét igazoló, kapcsolódó dokumentumok (könyvelés) nélkül adólevonási jog nem gyakorolható, annak jogszerűsége (nincs mit-mivel összevetni) nem ellenőrizhető, amelyet az adóhatóság és az elsőfokú bíróság helytállóan állapított meg.

Kiemeli a Kúria, hogy felperesnek a perben a Pp. 3. § (3) bekezdése, 164. § (1) bekezdése alapján a keresetét bizonyítania kell, azon előadását, hogy a bíróság által felülvizsgálni kért közigazgatási határozatok jogsértők, bizonyítékokkal igazolnia szükséges. Míg a közigazgatási eljárásban a fél előadása az Art. 97. § (5) bekezdése értelmében bizonyíték, addig a perben a Pp. 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 166. § (1) bekezdése alapján nem, azaz állításait felperes bizonyítani köteles. A felperesnek az általa indított közigazgatási perben bizonyítania kellett volna bevallásai jogszerűségét, amelynek azonban nem tett eleget. Téved a felperes abban, hogy az adózói iratok teljes körének hiányában, gazdasági tevékenységére vonatkozó konkrét adatszolgáltatás nélkül (amely adózói kötelezettség) az adóhatóságnak fel kellene tárnia (ami alapbizonylatok nélkül nem lehetséges), hogy a bevallás adatai milyen konkrét tényhez kapcsolódhatnak.

Az adózó adóbevallása nem az adólevonási jog alapbizonylata. A felperes az adóbevallása alapjául szolgáló okiratok átadásának elmulasztásával nem igazolta, hogy az adólevonás jogát gyakorolhatta volna, illetve azt jogszerűen tette, mulasztása jogkövetkezményét viselni köteles.

Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.