adozona.hu
Áfás önellenőrzés során tévesen fizetett összeg visszatérítésének rendezéséről döntött a Kúria
//test-adozona.hu/afa/Afas_onellenorzes_soran_tevesen_fizetett_os_V0B42Y
Áfás önellenőrzés során tévesen fizetett összeg visszatérítésének rendezéséről döntött a Kúria
Az elévült adómegállapítási időszak adófizetési kötelezettségének rendezése során bizonyítási eljárás nem folytatható le, a rendezésnek számviteli eszközökkel kell megtörténni – mondta ki a Kfv.I.35.160/2019/8. számú ügyben hozott határozatában a Kúria illetékes tanácsa. A Kúria sajtótitkárságának összefoglalóját az alábbiakban olvashatják.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. október-december hónapokra áfa adónemben ellenőrzést folytatott le felperesnél, amelyben adott termékértékesítések után adókülönbözetet állapított meg. A megállapításokra figyelemmel a felperes a revízióval nem érintett időszakra áfa adónemben önellenőrzést végzett. Az elsőfokú adóhatóság ezen utóbbi időszakra bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le felperesnél. Az önellenőrzéssel érintett gazdasági eseményekkel kapcsolatban nem tettek megállapítást. Időközben a felperes keresettel támadta a 2009. október-december hónapokat áfa adónemben érintő alperesi határozatot. A keresetet elutasító jogerős elsőfokú ítéletét a Kúria hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Indokolása szerint megvalósultak a termékértékesítés feltételei. A felperes a kúriai ítéletre hivatkozással az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (a továbbiakban: Art.) 202. § (2) bekezdés szerinti ismételt ellenőrzés elrendelését és az önellenőrzés alkalmával tévesen befizetett összeg visszatérítését és a kapcsolódó késedelmi kamat megfizetését kérte. Az alperes végzésében helybenhagyta a kérelmet elutasító elsőfokú döntést. Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria vizsgálta az Art. 202. § (2) bekezdésének tartalmát. Ennek során az elévülés általános, az Art. 202. § (1) bekezdése szerinti szabályából indult ki. Alkalmazta az 435/B/2006. AB határozatot, a régi Art. 164. § (2a) bekezdését, figyelembe vette a törvényi szabályozás jogalkotói indokait. Megállapította, hogy a jogalkotói cél nem kizárólag a közigazgatási perekben keletkezett bírói döntésekre, hanem általánosságban, valamennyi adójogilag releváns hatással bíró jogerős bírói döntésre kiterjed. Adóügyben hozott jogerős bírói döntés akkor alkalmas az elévült időszak adófizetési kötelezettségének befolyásolására, ha az adómegállapítási időszakokra és az adónemekre nézve kimutatható részbeni azonosság és részbeni eltérés. Az Alaptörvény 28. cikkén alapuló jogértelmezéssel az Art. 202. § (2) bekezdés szerinti „adókötelezettség rendezés” cselekmény nem ad lehetőséget bizonyítási eljárás lefolytatására. A bizonyítási eljárás lefolytathatóságának kérdésében a Kúria áttekintette az Art. 56. § szerinti önellenőrzésre, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. tv. (a továbbiakban: Air.) 92. § szerinti ismételt ellenőrzésre, és az Air. 99. § szerinti bizonyításra vonatkozó szabályait. Megállapította, hogy a perbeli esetben alkalmazható Air. 92. § b) pontja alapján csak az vizsgálható, hogy létezik-e új tény, és az valóban kihat-e az adózó adókötelezettségére. Ezek az eljárási mozzanatok tág értelemben bizonyítási cselekmények, szűk értelemben véve azonban csak a jogerős bírósági döntés számszaki következményeinek levonását biztosítják. A Kúria ebben az értelemben tekinti irányadónak az Art. 202. § (2) bekezdésének bizonyítási eljárást kizáró értelmezését. A perbeli esetben a szükséges bizonyítás meghaladta ezt a keretet. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Hozzászólások (0)