adozona.hu
Áfalevonási ügyben döntött a Kúria
//test-adozona.hu/afa/Afalevonasi_ugyben_dontott_a_Kuria_9P12IS
Áfalevonási ügyben döntött a Kúria
Perre ment egy gazdasági társaság az adóhatósággal amiatt, mert az nem tartotta jogosnak a cég áfalevonását. A Kúria felülbírálta a bírósági döntést.
A gazdasági társaság (felperes) az adóhatósági ellenőrzés során a 2010. júliusi Közösségen belüli beszerzéséhez kapcsolódóan kizárólag egy számlamásolattal, a decemberiek tekintetében pedig csak árukiadási bizonylattal, illetve szállítólevéllel rendelkezett, amelyek nem is a teljes közösségi beszerzését dokumentálták – írja a Kúria közleménye.
A felperes a 2010. júliusi számlát szerepeltette a vizsgált időszaki könyvelésében, a decemberi beszerzéseit azonban nem, ezeket az analitikájában és általános forgalmi adó (áfa) bevallásában sem tüntette fel. A felperes az eredeti számlákat az olasz cégtől az ellenőrzés ideje alatt szerezte be, akkor, amikor a magyar adóhatóság is bekérte az olasz adóhatóságtól az adókötelezettség pontos megállapításához szükséges bizonylatokat, mivel eltérést tapasztalt a rendelkezésére álló és a közösségi adatszolgáltatásra vonatkozó kontrolladatok között.
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (Irányelv) 220. cikke értelmében az adóalanynak számlát kell kibocsátania. A számlakibocsátás a számla kiadását, a címzettnek történő átadást, elküldést jelenti. A felperesi érveléssel ellentétben nem állapítható meg a számlával való rendelkezés abban az esetben, ha a számla ki sem kerül a közösségi partner birtokából, mivel ebben az esetben ez nem a magyar adózónak, hanem az olasz cégnek áll a rendelkezésére.
Az Irányelv 178. cikk c) pontja az adólevonási jog gyakorlásához több együttes, konjunktív feltételt határoz meg. A megfelelően kiállított számlával történő rendelkezés mellett a helyes adatokat tartalmazó bevallást is előírja. A Közösségen belüli beszerzés után tehát az adózó akkor élhet adólevonási jogával, ha már a bevallás benyújtásakor a rendelkezésére áll az adó megállapításához szükséges, az Irányelv rendelkezéseinek megfelelően kiállított számla, és nem hagyható figyelmen kívül az Irányelv 250. cikke szerinti követelmények betartása sem. Ez utóbbi szabály értelmében az adózónak olyan bevallást kell benyújtania, amely tartalmaz minden olyan adatot, amely a fizetendő adó, valamint az érvényesítendő adólevonás összegének megállapításához szükséges, beleértve – amennyiben az adóalap megállapításához szükséges – az adó és a levonások alapjául szolgáló ügyletek összértékét, továbbá az adómentes ügyletek értékét is.
Az első fokú bíróság a felperesi keresetnek helyt adó érdemi döntésének meghozatalánál tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy az Irányelv 178. cikk c) pontja konjunktív feltételeket tartalmaz. Nem vette számba, hogy a nemzeti eljárási és anyagi jogszabályok, a közösségi joggal azonosan, az adóalany kötelezettségévé teszik, mégpedig meghatározott tartalommal a bevallás benyújtását és azt, hogy az önadózó adózó adólevonási jogát csak bevallásában érvényesítheti az Irányelv 250. cikke és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 26.§-a, 31.§-a, 1.számú melléklet I/B/3.pontja, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 184.§-a, 186.§-a, 131.§-a értelmében. Az Áfa tv. 127. § (1) bekezdés ba) pontja, mely szerint az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a termék Közösségen belüli beszerzése esetében a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, nem támaszt többlet feltételt az Irányelv 178. cikk c) pontjában megfogalmazottakhoz képest. A perrel érintett jogkérdésben – az első fokú bíróság ítéletében kifejtettekkel ellentétben - nincs eltérés a közösségi és nemzeti jogi szabályozás között.
Nem sérül az adósemlegesség elve azzal, hogy az előzetesen felszámított adót 2010. júliusában, decemberében az Áfa tv. 63. §-a értelmében meg kell állapítani, meg kell fizetni, mivel ennek levonása is lehetséges, mégpedig az elévülési időn belül, és legkorábban abban az időszakban, amikor az adózó rendelkezésére állnak a hiteles bizonylatok, azaz a birtokába kerülnek az adólevonási jog gyakorlásához szükséges jogszabályi követelményeknek megfelelő számlák. Nem elégséges tehát egy ellenőrzés során intézkedni a számlák beszerzése iránt, ezekkel már a bevalláskor, az adólevonási jog gyakorlásakor rendelkeznie kell az adózónak.
A nemzeti és a közösségi jogi szabályok összhangban állnak a tekintetben, hogy a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap 15. napján kell megállapítani. Ha a számlát a közösségi partner nem állítja ki, vagy adott esetben nem időben küldi meg, akkor ettől függetlenül a Közösségen belüli beszerzést az adóalanynak a teljesítés napját követő hónap 15-ével meg kell állapítania, bevallásában szerepeltetnie kell, el kell számolnia. Az adót azonban mindaddig nem helyezheti levonásba, amíg meg nem kapja a beszerzésről szóló eredeti hiteles bizonylatot közösségi partnerétől – írja a Kúria közleménye.
Hozzászólások (0)