Régiség, limlom, egyéb ingóság vétele, küldése: így kell adózni utána

Megosztás Tetszik

Kell-e adóelőleget levonni a magánszemélyektől, akik eladják továbbértékesítésre ingóságaikat, hogyan kell részükre számlázni, s mi után fizeti meg a társaság az áfát – néhány azon kérdések közül, amelyekre egy csomagküldő kereskedelmi tevékenységet folytató vállalkozásra vonatkozóan választ kért szakértőnktől olvasónk. Bartha Katalin, okleveles adószakértő, az InterTax Pro Kft. ügyvezetője válaszolt.

Két belföldi magánszemély kft.-t alapít, melynek tevékenysége csomagküldő kereskedelem. E tevékenység keretében belföldi magánszemélyektől vásárol fel műtárgyakat (például egyedi, értékes herendi porcelánokat), amelyeket aztán egy aukciós portálon értékesít. A vevők külföldi magánszemélyek, Paypal útján fizetnek a termékért, amelyet a társaság a Magyar Postán keresztül juttat el a vevő részére. A társaság az áfakörbe az általános szabályok alapján jelentkezett be, a termékek értékesítésére a különbözet szerinti adózást választotta.

Olvasónk kérdései az ügyletek elszámolásával, adózásával kapcsolatban:

1. A társaság vételi jegyeken vásárolja fel a továbbértékesítésre szánt termékeket. A felvásárlás során van-e a cégnek adóelőleg-levonási, adólevonási kötelezettsége attól a magánszemélytől, akitől az adott terméket megvásárolta? Vagy megfelelő nyilatkozatokkal kiegészítve a vételijegy-bizonylatot, ilyen kötelezettség nem áll fenn? Esetleg megfelelő bizonylat önmagában a vételi jegy, adólevonási kötelezettség az ilyen típusú felvásárlások esetén nincs? 2. Az értékesítésekről a vevő részére számla készül, amely tartalmazza a termék ellenértékét, valamint a szállítás költségeit is. A számlán külön fel kell tüntetni az ellenértéket és a szállítás költségét is? Vagy magába foglalhatja a termék ellenértéke a szállítás díját is?

3. Mi után fizeti meg a társaság az általános forgalmi adót? A „különbözet” esetünkben jelentheti-e a termék szállítási díj nélkül számított eladási árának és a vételi jegyen szereplő beszerzési árának a különbözetét, ha a számlán külön tételben van feltüntetve a termék ára és a szállítási költség? A szállítási költség áthárítása ilyen esetben milyen adókötelezettséget von maga után? A posta áfa területi hatályán kívüli szolgáltatásként, adómentesen számláz.

4. Hogyan adózik a cég abban az esetben, ha a társaság a termék árába beépíti a szállítás díját, és a számlán egy tételben a termék ellenértéke szerepel? Ebben az esetben a különbözeti áfa alapja a beépített szállítási díjjal növelt eladási ár és a vételi jegyen szereplő beszerzési ár különbözete? Van-e különbség a 3-as és 4-es pontban leírt ügyletek adóztatásában az adóalap megállítása terén?

Szakértőnk mindenekelőtt előrebocsátotta, hogy a kérdésben szereplő felvetésre csak a tényállás, az ügyletre vonatkozó részletek ismeretében adható körültekintő válasz.

A műtárgy-kereskedelem kapcsán először is szükséges rögzíteni, hogy az általános forgalmi adó rendszerében, az áfatörvény (2007. CXXVII. törvény) alkalmazásában műalkotásnak, gyűjteménydarabnak és régiségnek kizárólag a 8. számú mellékletben rögzített jellemzőkkel bíró termékek minősülhetnek.

A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény (1995. évi CXVII. törvény) értelmében a kifizetőt adóelőelőleg-levonási kötelezettség a magánszemélynek juttatott jövedelem kapcsán összevont adóalapba tartozó jövedelem esetén terheli. Az ingóságok magánszemélyek általi értékesítése az szja-törvény alkalmazásában külön adózó jövedelemnek minősül, ezért ilyen jövedelem juttatása esetén nem terheli adóelőleg-levonási kötelezettség a kifizetőt.

Egyebek mellett a vételi jegy elégséges bizonylata lehet a felvásárlásnak. Mindazonáltal amennyiben egyes értékesítéseknél polgárjogi szempontból célszerűnek tűnik a felvásárlási jegyen megjelenő adatoknál részletesebb adatok, információk, szerződéses feltételek rögzítése, érdemes lehet ezen esetekben szerződést (is) kötni.

A szállítás költségének számlán, illetve számvitelileg megfelelő kezelése függvénye annak, hogy a vállalkozás mit rögzített, és tett közzé ezzel kapcsolatban az általános szerződési feltételek, szállítás feltételek keretében. Amennyiben a termék kialkudott ára a szállítási költséget nem tartalmazza, hanem az a termék árán felül merül fel, és a vevőnek kell viselnie, akkor a számlán indokolt külön szerepeltetni a postaköltséget azzal, hogy a postaköltség, mint járulékos költség, osztani fogja a termékértékesítés adójogi megítélését, sorsát, fel fogja venni az alapügylet adókulcsát.

Ha a termék ára a termék megrendelőhöz szállításának, postázásának költségét is tartalmazza, tehát az eladót terheli, akkor a számlán csak a termék ellenértékét kell, lehet szerepeltetni.

Feltételezve, hogy valamennyi műtárgy kapcsán a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó, az áfatörvény XVI. fejezetében részletezett különös szabályokat kell alkalmazni, az általános forgalmi adó alapját a 217. paragrafus rendelkezései szerint szükséges meghatározni.

„(1) Az adó alapja a viszonteladó árrése, csökkentve magával az árrésre jutó adó összegével.

(2) Az árrés a termék értékesítési árának (kisebbítendő tag) és beszerzési árának (kivonandó tag) a különbözetével egyezik meg (ezen alfejezet alkalmazásában a továbbiakban: egyedi nyilvántartáson alapuló módszer).

(3) Abban az esetben, ha a (2) bekezdés szerinti számítás eredményeként a különbözet nem pozitív előjelű, árrésként nulla érték veendő figyelembe.”

Ennek alapján amennyiben a termék eladási ára magában foglalja a postaköltséget, akkor az értékesítési ár a kialkudott eladási ár postaköltséggel növelt összege lesz. Amennyiben a termék eladási ára nem foglalja magában a postaköltséget, akkor az értékesítési ár a termék postaköltség nélküli eladási ára lesz. A két verzió közötti különbség éppen a postaköltség összege. Az első esetben ezen különbözetrészre is áfát fog fizetni az adózó.

A fenti szabályhely rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha az adózó egyedi nyilvántartást vezet, és akkor is, ha a globális nyilvántartáson alapuló módszert alkalmazza. Ám ez utóbbi esetén a törvényi tényállás megnevezései nem egy termék árrésére vonatkoznak, hanem a vonatkozó időszakhoz kapcsolódó termékek árréstömegére.

Abban az esetben, ha az adózó a 213. paragrafus (1) bekezdésének f) pontja szerinti nyilvános árverés szervezőjének minősül, adókötelezettsége teljesítésére nem a használt ingóságokra, műalkotásokra stb. vonatkozó szabályok az irányadók, hanem a 228-233. paragrafusok rendelkezései.