Végrehajtási eljárás – a NAV is hibázhat

Megosztás Tetszik

Hogyan tudja elszámolni a végrehajtási eljárás költségeit az adózó, ha nem kapott bizonylatot a NAV-tól? Mikor kell törölni az adózó adatait a végrehajtás alatt állók listájáról, köteles-e az így okozott kárért kártérítést fizetni az adóhatóság? Olvasónk kérdésére szakértőnk, Szolnoki Béla válaszolt.

Olvasónk a NAV végrehajtási eljárásával kapcsolatban tett fel több kérdést. Hozzátette: szerencsére ez az eljárás nem rutinszerű dolog az életében, bár az utóbbi időben három ilyen üggyel is találkozott. Mindhárom ügyben közös volt, hogy az adóhivatali végzést egyik cég sem kapta meg. A végrehajtás 5 000 forintos költségéről a cégek semmilyen bizonylatot nem kaptak (a NAV szerint a végzést kiküldték), de érdekes módon mindegyik cég csak a banktól értesült a végrehajtásról. A harmadik: a végrehajtás sikeres befejezését követően nem vette le a cégeket a NAV a „Végrehajtás alatt álló adózók listája”-ról.

Az olvasó a következőket kérdezte:

1. Milyen bizonylat alapján kell a végrehajtási költséget könyvelni, ha a végzést az adózó nem kapja meg? Jelenleg ez a tétel a folyó számlán sem szerepel.
2. Az adóügyek elektronikus ügyintézésére bejelentkezett képviselő megléte esetén megteheti-e az adóhivatal, hogy az általa levélben kézbesíthetetlennek minősített végzést meg sem kísérli az adózási képviselőn keresztül elektronikusan kézbesíteni? (Lásd a bírósági végrehajtásról szóló törvény 35/A §).
3. Ha a NAV a végrehajtás sikeres befejezését (amely véleményem szerint a teljes összeg leemelésével megvalósul) [Art. 54.§ (5) d.] követően nem szünteti meg a végrehajtási eljárást (listán tartja az adózót), és ezzel kárt okoz (például az adózó nem tud hitelt felvenni), tartozik-e kártérítést fizetni?
4. Ha az adózó adótartozásának nagy részét a végrehajtás megkezdése előtt rendezi, köteles-e az adóhivatal a túlvont összeget és a végrehajtási költséget visszautalni?

Szakértőnk válaszai, pontról-pontra:

1. Az adózónak a Szt. előírása szerint a gazdasági eseményeket számviteli bizonylat alapján kell elszámolni. Számviteli bizonylatnak minősül a Szt. 166. § (1) bekezdése szerint a gazdálkodó által kiállított, készített, a gazdálkodóval üzleti vagy egyéb kapcsolatban álló természetes személy vagy más gazdálkodó által kiállított, készített okmány (számla, szerződés, megállapodás, kimutatás, hitelintézeti bizonylat, bankkivonat, jogszabályi rendelkezés, egyéb ilyennek minősíthető irat) – nyomdai vagy egyéb előállítási módtól függetlenül – amely a gazdasági esemény számviteli elszámolását (nyilvántartását) támasztja alá.
A számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában, illetve időszakában kell kiállítani.
Mivel a végrehajtási költségről az adóhatóságnak végzést kell hoznia (Art. 163. § (2) bekezdés) a számviteli bizonylatnak az adóhatósági határozat minősül. Ha ez nem áll rendelkezésre (bár rendelkezésre kellene, hogy álljon), akkor az Art. 43. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság által vezetett adószámla vagy a banki bizonylat tekinthető számviteli bizonylatnak
2. Az adóhatóság alkalmazottja a végrehajtási eljárásban az egyes végrehajtási cselekmények foganatosításakor a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vhr.) rendelkezéseit alkalmazza. (Art. 144. §). A Vhr. 35/A § -a szerint a végrehajtó (itt az adóhatóság) egyes végrehajtói iratok kézbesítése és iratbetekintés biztosítása során a felek és az eljárásban részt vevő egyéb személyek részére rendelkezésre álló, az interneten elérhető, országosan egységes számítástechnikai rendszere (kézbesítési rendszer) használatával, gépi adatfeldolgozással jár el. A Vhr. szerint végrehajtói okirat – többek között – a végrehajtási lap, a végrehajtást elrendelő végzés.
Az Art. 150. § (1) bekezdése azonban azt írja elő, hogy az adóhatóság az adótartozás megfizetésére az adózót, az adó megfizetésére kötelezett személyt felhívhatja (ami nem jelenti azt, hogy köteles felhívni), eredménytelen felhívás esetén a végrehajtást megindítja. Egyébként a végrehajtási eljárás a végrehajtási cselekmény foganatosításával indul. Nincs előírva, hogy a végrehajtásról végzést kell hozni. Az Art szerint (145. § (1) bekezdés) – többek között - végrehajtható okirat:
a) a fizetési kötelezettséget megállapító jogerős hatósági határozat (végzés),
b) az önadózás esetén a fizetendő adót (adóelőleget) tartalmazó bevallás,
f) az egészségügyi szolgáltatási járulék kötelezettséget tartalmazó bejelentés. A kérdező esetében ilyen okirat valószínűleg a bevallás, amelyet a Vhr. nem sorol fel az interneten elérhető végrehajtói iratok között.
Ráadásul az Art. 145. § (2) bekezdése szerint az okirat végrehajthatóságához külön intézkedésre (záradékolás, végrehajtási lap kiállítása stb.) nincs szükség. Az adótartozás behajtása érdekében a tartozást megállapító vagy nyilvántartó adóhatóság a végrehajtható okirat alapján (adott esetben a bevallás alapján) a végrehajtás iránt intézkedik (Art. 150. § (3) bekezdés).
3. A „Végrehajtás alatt álló adózók listájára” vonatkozó rendelkezés szerint (Art. 54. § (5) bekezdés d) pont) az adóhatóság az adózó adatait az eljárás megindításától annak befejezéséig teszi közzé. A közzétételi eljárás rendjéről külön jogszabály (a 305/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet) rendelkezik E rendelet 3. § (1) bekezdése szerint közzétételi szabályzatban kell meghatározni – többek között – a közzététellel, helyesbítéssel, frissítéssel és eltávolítással kapcsolatos feladatok ellátásának részletes rendjét. Nyilván e szabályzat alapján teszi fel az adóhatóság a honlapjára, hogy „az internetes adatbázisban kizárólag a lista elején meghatározott konkrét időpontban végrehajtás alatt álló adózók szerepelnek. A megadott időpontot követően, teljesített befizetések és egyéb korrekciók az aktuális adatbázisban nem szerepelnek, a lezárt eljárásokkal érintett adózók a következő heti frissítés során kerülnek törlésre.” Kártérítési igény tehát akkor lehet megalapozott, ha az eltávolítás nem történik meg a frissítés esedékességekor.
4. Ha az adózó a hatósági átutalási megbízást (amelyet a hatósági átutalási megbízásra jogosult – például az adóhatóság – bocsáthat ki) megelőzően, de az adó esedékességét követően teljesített befizetést, akkor az adóhatóság a jogosulatlanul beszedett összeget – amelynek része kell, hogy legyen a költségtérítés is, hiszen annak beszedése sem jogos – a befizetéstől számított 8 napon belül kamat nélkül téríti vissza (Art. 152. § (3) bekezdés).