Nem tetszett az árrés az adóellenőrnek, kérhet-e a változtatást?

Megosztás Tetszik

Az adóellenőrök nem tartották életszerűnek a kocsmában alkalmazott árrést, ezért önellenőrzést szorgalmaztak a vendéglátóhelyet működtető egyéni vállalkozónál. Rendben van ez így? Olvasói kérdésre dr. Juhász Péter, a HÍD Adószakértő és Pénzügyi Szolgáltató Zrt. jogász-adószakértője válaszolt.

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA:

Előzetesen szeretném felhívni szíves figyelmét arra, hogy egzakt választ csak a tényállás teljeskörű ismeretében áll módunkban adni.

Az adóellenőrök feltehetően a becslési eljárás lefolytatásának lehetőségére hívták fel az adózó figyelmét. Főszabály szerint az adókülönbözetet eredményező tényállást az adóhatóságnak kell bizonyítani, ettől a szabálytól becslés esetén van lehetőség, amikor elegendő valószínűsíteni az adóalapot. Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Art.) 109. §-a szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A becslés alapján számított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja.

Az állami adó- és vámhatóság becslési adatbázist tart fenn kiválasztási és ellenőrzési tevékenysége támogatása céljából. A becslési adatbázis tartalmazza a korábban lefolytatott ellenőrzési tapasztalatok, megállapítások alapján az egyes tevékenységi körök vonatkozásában, területi bontásban a forgalmi, létszám és egyéb, az adókötelezettséget megalapozó adatokat. A becslési adatbázis évenkénti aktualizálása során az állami adó- és vámhatóság figyelembe veszi a bevallásokban közölt, valamint a Központi Statisztikai Hivatal által tájékoztatás keretében rendelkezésére bocsátott, illetve hivatalosan közzétett adatokat is.

Az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. kormányrendelet 86. §-a szerint az adóhatóság bizonyítja és legkésőbb az ellenőrzés befejezésekor készített jegyzőkönyvben számot ad arról, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Kizárólag közérdekű bejelentésből származó, ellenőrizhető bizonyítékkal alá nem támasztott adatok alapján becslés nem alkalmazható.

Becslés akkor alkalmazható

a) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg,
b) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy
c) ha a természetes személy valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta,

A kérdéses esetben a fenti b) pont jöhet szóba, mely alkalmazásában jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla- (egyszerűsített számla-), nyugtakibocsátási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés.

Ha az adóhatóság az adó alapját becsléssel állapítja meg, írásban tájékoztatja az adózót a becslés alkalmazásáról, és határidő tűzésével felhívja észrevételei, bizonyítási indítványai megtételére, továbbá tájékoztatja arról, hogy mely tények bizonyítása szükséges a becsléssel megállapított adóalaptól való eltéréshez. Tehát ha az adózó rendelkezésére álló bizonyítékok az bevallott adóalapot támasztják alá, akkor az adózónak van lehetősége ellenbizonyításra.