adozona.hu
Mi számít a készpénzfizetési korlát átlépésének?
//test-adozona.hu/adozas_rendje/Mi_szamit_a_keszpenzfizetesi_korlat_atlepes_6G6C7N
Mi számít a készpénzfizetési korlát átlépésének?
Tetszik
A készpénzfizetési korlát átlépésének számít-e, ha az ugyanattól a cégtől, készpénzben, kisebb tételekben vásárolt áru számlái összesen meghaladják a 1,5 milliós határt? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Verbai Tamás jogász, a HÍD Zrt. vezérigazgatója válaszolt.
A kérdés így szólt: "Társaságunk ugyanattól a cégtől vesz mindig gumiabroncsot, készpénzben. Általában 50-80 ezer forint értékben, amelyet másnap el is ad darabokban. A számlák összesen meghaladják a 1,5 milliós határt. Ilyenkor ez átlépésnek számít?"
Az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény 114. § (3) bekezdése szerint a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó adóköteles tevékenysége keretében más, pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózónak a vele vagy más jogalannyal kötött szerződés alapján, az abban meghatározott szolgáltatás vagy termékértékesítés – általános forgalmi adó felszámítása esetén az általános forgalmi adóval növelt – ellenértékeként, szerződésenként egy naptári hónapban legfeljebb másfél millió forint összegben teljesíthet készpénzfizetést.
A fenti jogszabályhely (4) bekezdése alapján azon készpénzben teljesített fizetéseket, amelyeket a pénzforgalmi számla nyitására kötelezett adózó ugyanazon felek között kötött szerződések alapján ugyanazon adózó részére teljesít, a (3) bekezdés alkalmazásában egy szerződés alapján teljesített készpénzfizetésnek kell tekinteni, ha kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felek közötti jogügylet nem rendeltetésszerű joggyakorlás miatt került több szerződésben meghatározásra.
A NAV által kiadott iránymutatás szerint, ha a különböző jogügyleteket egymásra tekintettel valósítják meg, amennyiben azok gazdasági céljukat tekintve vagy a szerződéskötés körülményeit figyelembe véve szerződéses egységet mutatnak, úgy azokat a készpénzfizetési korlátozás szempontjából egy szerződésként kell figyelembe venni. Így a jogügylet egy munkaként értelmezhető, és az értékhatár megállapításánál ezen szerződéses ügylethez tartozó kifizetéseket össze kell számítani.
Ha azonban a kérdéses termékek megrendelésére önállóan, egymástól elkülönülten kerül sor, akkor nem kell azok ellenértékét a fenti szabály alkalmazásakor összeszámítani.
Szakértőnk felhívja a kérdező figyelmét, hogy egzakt választ csak a tényállás teljeskörű ismeretében áll módjában adni.
Bér
Nyugdíj
Osztalék
Ingatlan illeték
Hozzászólások (1)
A nagy túrót!
31/1998. (VI. 25.) AB határozat
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság különös nyomatékkal mutat rá: a 224/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet egy olyan diszfunkcionális elemet vitt be a szabályozási rendszerbe, amelynek ebben a formában semmiféle, alkotmányosan elfogadható indoka nincs.
A hivatkozott rendelet 2. §-ának a) pontja ugyanis akként rendelkezett: „egy szerződésnek kell tekinteni az ugyanazon felek által kötött azonos tárgyú szerződéseket, ha az egyes szerződésekből eredő fizetési kötelezettségek teljesítése között akár a szerződés szerint, akár ténylegesen nem telik el legalább tizenöt naptári nap”. A hivatkozott rendelkezés nyilvánvaló célja annak megakadályozása, hogy egyes, a jogi szabályozással érintett személyek az egy szerződésnek formálisan több szerződésre való felbontásával játsszák ki az összeghatár-korlátozást. A jogalkotó azonban teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a „számlaösszevonás” ismertetett jogintézménye a „vétlenek” nagy tömegét is joghátránnyal sújtja: nevezetesen azokat, akiknek nem áll szándékukban kijátszani az összeghatár-korlátozást, mindössze üzletmenetük sajátossága - a rövid időközökben történő rendszeres vásárlás - folytán kerülnek olyan helyzetbe, hogy bizonyos időtartam alatt akár 5000-10 000 forintos készpénzes vásárlásaik összevont összege óhatatlanul meghaladja az összeghatárt.
Noha az alkotmánybírósági eljárás tartama alatt sor került a hivatkozott rendelkezés módosítására, sajnálatos módon a 76/1998. (IV. 24.) Korm. rendelet nem szüntette meg az ismertetett alkotmányossági problémát, hanem inkább tetézte. A hatályos szöveg értelmében ugyanis „naptári éven belül az ugyanazon felek közötti - az ugyanazon fél által kibocsátott - számlák készpénzben történő kifizetéseit a számított érték megállapításához össze kell adni, ha az egyes készpénzben történő kifizetések között nem telik el legalább nyolc naptári nap.”
Hiába szállította le tehát a módosítás a számlaösszevonás határidejét tizenöt napról nyolc napra, abból eredően, hogy egyidejűleg az idézett rendelkezésből még az „azonos tárgyú” szerződésekre történő utalás is kimaradt, a jogi szabályozás által tömeges mértékben előidézett joghátrányok száma tovább gyarapodott. Az idézett jogi szabályozás folytán ugyanis a minden nap nyitva tartó élelmiszerboltok naponkénti tej- vagy pékárú számláit épp úgy össze kell vonni, mint az országos hálózattal rendelkező benzinkút-üzemeltetők különböző kútjainál kiadott üzemanyag-számlákat, de összevonásra kerül pl. a kiskereskedő által a Metro áruházban vásárolt műszaki áruk számlája a Metro áruházlánc bármely egységénél nyolc napon belül vásárolt élelmiszerek vagy ruházati cikkek számlájával is.
A kifejtettek folytán hiába egymillió kettőszázezer forintos a készpénzes vásárlás összeghatára, az ismertetett működési mechanizmus folytán - a számlaösszevonás miatt - ténylegesen nem ez a korlátozás jut érvényre, hanem adott esetben a néhány ezer forintos vásárlás is összeghatár felettinek minősül és joghátrányt von maga után.
Noha az államnak a piacgazdaság viszonyai között is megvan az a joga, hogy jogszabályok segítségével beavatkozzék a gazdasági folyamatokba, ez irányú joga nem korlátlan. Az semmiképpen sem tartozik bele, hogy a piacgazdaság tényleges viszonyait figyelmen kívül hagyva, a rosszhiszeműség vélelméből kiindulva, tetszése szerint szabályozza a gazdasági életet, tekintet nélkül arra, hogy a kellően át nem gondolt szabályozás kiket és milyen mértékben sújt joghátránnyal.