Készpénfizetés: mit kell figyelembe venni, mi számít ellenértéknek?

Megosztás Tetszik

A készpénzforgalom szabályázosáról szóló cikksorozatunk következő részében a szabályozás gyakorlati kérdéseit vetjük fel és válaszoljuk meg.

A sorozat előző cikkében a készpénzforgalom korlátozásának és egyes készpénzkifizetések bejelentéseinek szabályait részleteztük. A készpénzforgalom korlátozására vonatkozó szabályok alkalmazásának gyakorlati kérdéseit pedig jelen és az ezt követő cikkben foglalom össze.

Mi minősül készpénzszolgáltatásnak?

A jogalkotó a „készpénzszolgáltatás” fogalmát nem nevesítette az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényben (a továbbiakban Art.), s minthogy ilyet egyéb, háttérjogszabálynak tekinthető jogszabály sem tartalmaz, ezért a készpénz közgazdasági értelmezését szem előtt tartva, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 2. sz. melléklete I.9.1. a) pontja analóg értelmezését tekintsük át. Ennek értelmében készpénznek, illetve készpénzszolgáltatásnak tekinthető a közvetlen, közvetítői közreműködés nélküli bankjeggyel és érmével történő fizetési művelet. 

A közvetítői közreműködés alatt azonban hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó szervezetet kell érteni, ezért a készpénzfizetések korlátozására vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében a képviselő, meghatalmazott vagy futár, mint közvetítő útján történő készpénzszolgáltatás is a szabály hatálya alá esik, mert az ügyletet kötő felek között a bankjegy- és/vagy érme átadása fizikailag megvalósul. A szabályozás tehát a bankjegy- és érmeátadással történő fizetési módot szankcionálja, egyéb fizetési módok nem szankcionálhatók.