Adótartozás átvállalása: kinek, mikor engedélyezi a NAV?

Megosztás Tetszik

A gazdasági élet szereplői gyakran kötnek olyan ügyleteket, melyek során az egyik fél ellenszolgáltatásként átvállalja a másik fél valamilyen kötelezettségét. Ez a megoldás sokszor lehet praktikus, illetve egyes helyzetekben másképp nem is realizálható a gazdasági esemény (például a kérdéses kötelezettség éppen a megvásárolni kívánt eszközt, például ingatlant terheli). Kérdésként merülhet fel, hogy az adótartozás, mint kötelezettség átvállalható-e, ha igen, milyen eljárási keretek között?

Különösen kedvező lehet ez a megoldás olyankor, amikor az általános forgalmi adó áthárításával járó ügylet kapcsán a feleknek nehézséget okoz az adó finanszírozása, így a visszaigénylésre jogosult átvállalhatja az adófizetésre kötelezett adótartozását, aminek következtében az áfakötelezettség rendezése lényegében az adóhatóságon belül az adózói adófolyószámlák közötti átvezetéssel megtörténhet.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:203. paragrafusa szerint, ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették.

A tartozásátvállalás intézményét tehát elsősorban nem az adótörvények, hanem a Ptk. szabályozza, mely szerint, ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállalóval) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. A tartozásátvállalására vonatkozó megállapodás megkötésében az adóhatóság (jogosult) nem vesz részt, a szerződés érvényességéhez azonban a jogosult hozzájárulása szükséges.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket!