200 százalékos adóbírság: amikor jogos, és amikor nem

Megosztás Tetszik

Ellenőrzései során a NAV egyre gyakrabban szabja ki az adóhiány kétszeresét adóbírságként. Mi ennek a feltétele, mit tehet az adózó, ha megalapozatlan esetben ilyen szankció fenyegeti?

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII törvény (Art.) bizonyos esetekben lehetővé teszi az adóhiány (jogosulatlan visszaigénylés) kétszeresét kitevő adóbírság alkalmazását (Art. 170. § (1) bekezdés). A hivatkozott jogszabály értelmében erre akkor kerülhet sor, ha az adóhiány (jogosulatlan visszaigénylés) bevétel eltitkolásával, bizonylatok, könyvek, nyilvántartások megsemmisítésével, meghamisításával függ össze. Fontos kiemelni, hogy amennyiben ezen bírságtétel alkalmazása megalapozott, mérséklésre, enyhítő körülmények figyelembevételére nincs lehetősége az adóhatóságnak, a legmagasabb mértékű bírságot kötelező jelleggel ki kell szabnia (Art. 171. § (2) bekezdés).

A kérdéses jogszabályi rendelkezés mindenképpen helyeslendő célkitűzése, hogy a költségvetésre leginkább káros, szándékos adórövidítésre irányuló adózói magatartásokat visszaszorítsa, hatékony eszközt nyújtva az adóhatóság számára mind az egyedi, mind a generális prevenció biztosításához. De vajon minden esetben, amikor valótlan adat szerepel az adózó könyveiben, bizonylatain, esetleg bevallásában, megalapozott-e további vizsgálódás nélkül a kérdéses rendkívül szigorú szankció kiszabása?

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy megtudja, a jogszabály szerint mikor megalapozott a 200 százalékos adóbírság, és mikor nem? 
A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.