Adócsomag 2024: javaslatok az ekho, az efo és a járulékszabályok jövő évi módosítására

Megosztás Tetszik

A kormány a múlt héten T/4243. szám alatt (a légitársaságok hozzájárulásáról és egyes adótörvények módosításáról címmel) benyújtotta a 2024. évi adótörvényeket. A következőkben az adócsomag egyszerűsített foglalkoztatással, egyszerűsített közteherviselési hozzájárulással és a Tbj. (2019. évi CXXII.) törvénnyel kapcsolatos javasolt módosításait tekintjük át

Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (efotv.), illetve az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény (ekhotv.) esetében mindössze annyi az újdonság, hogy a törvény szövegébe is beépítették azokat a vészhelyzeti rendelkezéseket, amelyek figyelembe vételével eddig is alkalmazni kellett a szabályokat. Ennek megfelelően az ekho-törvény 4. § (3) és (6) bekezdése hatályát veszíti, tehát ezzel a törvényi szinten is megszűnik a kifizetői ekho.

A javaslat szerint az efotv. pedig rögzíti – ahogy ezt a 197/2022. kormányrendelet alapján eddig is alkalmazni kellett –, hogy a filmipari statiszta alkalmi munkából származó napi nettó jövedelme nem haladhatja meg a hónap első napján érvényes minimálbér 12 százalékát, amely összeget száz forintra kerekítve kell meghatározni.

Ezen túlmenően a fizetendő közterhek és a hozzájuk kapcsolódó nyugdíjbiztosítási ellátási alap a következők szerint alakul:

• mezőgazdasági és turisztikai idénymunka esetén a közteher tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 0,5 százaléka, míg az ellátási alap a minimálbér 1,4 százaléka

• alkalmi munka esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 1 százaléka, míg az ellátási alap a minimálbér 2,8 százaléka,

• filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített

foglakoztatása esetén a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér 3 százaléka, szintén a minimálbér 2,8 százalékának megfelelő ellátási alappal.

A mértéket száz forintra kerekítve kell meghatározni.

A javaslat szerint a adóhatóságnak a minimálbér változásának napját magában foglaló hónap 10. napjáig honlapján közzé kell tennie a közterhek mértékét, valamint az ellátási alap összegét, illetve a filmipari statisztának alkalmi munkából esetén adható napi nettó jövedelem maximumát.

Tovább lépve a Tbj.-re, az első helyen a 27. § (3) bekezdés b) pontját említjük meg, amely szerint arra a munkaviszonyban álló dolgozóra sem kell alkalmazni a minimum járulékfizetés szabályait (tehát a minimálbér 30 százalékát, mint minimum járulékalapot), aki ingyenes felnőttképzési jogviszonyban folytat tanulmányokat.

A Tbj. 31. §-a kiegészül az egyéni vállalkozóra történő utalással, miszerint az egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése alatt a szünetelést megelőzően fennálló biztosítással járó jogviszony alapján megszerzett járulékalapot képező jövedelmet úgy kell figyelembe venni, mintha annak megszerzésére a szünetelés kezdő napját megelőző napon került volna sor. A Tbj. ezirányú módosításával párhuzamosan az szja-törvény a szünetelés kezdő napját megelőző napot tekinti a szünetelés előtt végzett vállalkozói tevékenységre tekintettel befolyt bevétel szerzési időpontjának.

Szintén a vállalkozói tevékenység szüneteltetésével függ össze az a javaslat, hogy a 2024. január 1-jétől megkezdett szüneteltetések esetében a minimális járulékfizetés alól csak azon hónapok tekintetében mentesül a vállalkozó, amelyek egészében szünetelteti a tevékenységét. A jelenlegi szabályok szerint, ha egy egyéni vállalkozó például május 15-étől szünetelteti a tevékenységét, akkor a május havi minimum járulékalapja a minimálbér harmincad részének a 14-szerese. A jövő évtől ebben az esetben nem kell arányosítani, tehát a példabeli egyéni vállalkozó járulékalapja a minimálbér lenne. Ugyanakkor nem találunk az indítványban utalást arra (mint például a kisadózó vállalkozók esetében), hogy a biztosítás szünetelése is csak a következő hónap első napjától áll fenn.

Pontosításra kerülnek az átalányadózó egyéni vállalkozók családi járulékkedvezményére vonatkozó előírások (Tbj. 34. § (6) bekezdése, 80. § (2) bekezdés). Ez érdemi változás nem jelent, csak egyértelművé teszi a jogalkotó, hogy az átalányadózó maximum a göngyölítéses módszerrel megállapított havi járulékalap utáni járulék tekintetében élhet a járulékkedvezménnyel.

A Tbj. 42. § (2) bekezdése a többes jogviszonyban álló (heti 36 órás foglalkoztatással vagy nappali tagozatos diákstátusszal rendelkező) átalányadózó egyéni vállalkozó járulékalapja tekintetében pontosítja, hogy annak meghatározása megegyezik a főállású vállalkozóra vonatkozó szabályokkal, azzal hogy nem kell alkalmazni a minimum járulékfizetésre vonatkozó előírásokat.

És végül, a mezőgazdasági őstermelő járulékfizetési kötelezettségét illetően kijavítanák a 41. § (6) bekezdésének téves hivatkozását (40. § (2) és (3) bekezdés), a helyes 40. § (4) és (5) bekezdésére.