Globális minimumadó: az EU-irányelv magyarországi alkalmazásának szabályai

Megosztás Tetszik

Írásunk a globális minimumadó magyarországi alkalmazásának fő szabályait ismerteti a 2023. október 31-én benyújtott törvényjavaslat (T/5877.) alapján. Az ismertetés nem teljeskörű, inkább a minimumadó működési mechanizmusára, illetve a belföldi kiegészítő adó kiszámítási mechanizmusára koncentrál. A globális minimumadó rendszerének megismerése ráadásul nemcsak a törvényjavaslat megértését kívánja meg, hanem az OECD modell szabályok és az adminisztratív iránymutatások ismeretét is, mivel a javaslat ezeket alkalmazandó referenciaként beemeli a normaszövegbe.

A globális minimumadó magyarországi rendszere

A globális minimumadó lényege, hogy a vállalatcsoport tényleges adómértékét felemeli legalább 15%-os szintre azáltal, hogy az alacsony tényleges adóteher esetén a vállalatcsoport valamelyik tagjának vagy tagjainak kiegészítő adót kell fizetni. A kiegészítő adó alanya az a magyar belföldi illetőségű csoporttag, amely olyan multinacionális vagy nagyméretű belföldi vállalatcsoport tagja, ahol a végső anyavállalat konszolidált beszámolója szerinti éves bevétel a beszámolót megelőző négy adóév közül legalább kettőben eléri a 750 millió eurót.

A globális minimumadó rendszerében háromféle adófizetési kötelezettség terhelheti a belföldi illetőségű csoporttagot.

Végső anyavállalatként vagy közbenső anyavállalatként a jövedelemhozzászámítási szabály (IIR) szerint keletkezhet kiegészítő adókötelezettsége a vállalkozásnak a másik államban vagy Magyarországon illetőséggel bíró alacsony adóterhelésű csoporttagra tekintettel. A végső anyavállalat az, amelyik a csoport tetején áll a tulajdonosi struktúrában, tehát neki nincs már olyan közvetett vagy közvetlen tulajdonosa, amely benne ellenőrző (számviteli konszolidálási kötelezettséget eredményező) részesedéssel rendelkezik.

Azt is mondhatjuk, hogy az IIR egyfajta szofisztikáltabb CFC (ellenőrzött külföldi társaság) rendszer, amely felülről lefele építkezik, vagyis az alacsony adóteher és az elvárt adóteher közötti különbséget a végső anyavállalat fizeti, ha az nem tudja, akkor a közvetlenül alatta levő közbenső anyavállalat és így tovább.

A szabályok alkalmazása természetesen csak akkor ilyen egyszerű, ha nincs résztulajdon, nincsenek a struktúrában áteresztő szervezetek (amelyek az országukban nem alanyai társasági adónak) vagy telephelyek. Különös szabályok vonatkoznak a befektetési alapokra, holding struktúrákra, átalakulásokra stb. is.

Egy belföldi illetőségű csoporttagra tekintettel akkor keletkezik az aluladóztatott kifizetések szabálya (UTPR) szerint adókötelezettség, ha a végső anyavállalat nem EU tagállamban belföldi illetőségű és az illetőség állama nem alkalmaz IIR szabályt vagy az anyavállalat alacsony adóterhelésűnek minősül. Ilyen esetben ugyanis nincs olyan vállalkozás, amely az IIR szabály alapján a kiegészítő adó megfizetésére kötelezhető lenne, ezért a többi, aluladóztatottnak nem minősülő csoporttag között kell megosztani a kiegészítőadó-fizetési kötelezettséget, alapszabályként olyan arányban, amilyen arányt az adott csoporttagtól származó kifizetések képviselnek az aluladóztatott csoporttag bevételében.

A harmadik adókötelezettség a belföldi kiegészítő adó, amelynek lényege, hogy a kiegészítő adót ki lehet vetni az alacsony adóterhelésű csoporttagra a csoporttag illetőségének országában is, és ebben az esetben a megfizetett belföldi kiegészítő adó csökkenti az anyavállalati vagy közbenső szinteken fizetendő IIR vagy UTPR összegét. A belföldi kiegészítő adó és az IIR alapján fizetendő kiegészítő adó számításának szabályai nagyon hasonlóak, de nem teljesen azonosak.

Nem kell kiegészítő adót fizetni azok után a csoporttagok után, amelyeknek a bevétele kevesebb, mint 10 millió euró és az eredménye kisebb, mint 1 millió euró.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, hogy megtudja a kiegészítő adók számítására vonatkozó előírásokat!