Ellentmondásos rendelkezések a tb-szabályokat rögzítő törvényekben

Megosztás Tetszik

Az új tb-törvény készítése során a jogalkotó törekedett arra, hogy a jogszabály jelentősebb újításai – például a nyugdíjasok járulékmentessége, a munkaviszonyban álló dolgozók minimum járulékfizetése – összhangba kerüljenek a kapcsolódó jogszabályok vonatkozó előírásaival. Ez azonban nem minden rendelkezés esetében járt sikerrel, mint például az egyházi személy utáni járulék- és szochofizetés tekintetében sem.

A 2019. évi CXXII. törvény (Tbj.) 37. paragrafusának (3) bekezdése értelmében az egyházi szolgálati viszonyban álló egyházi személy után az egyházi jogi személy a minimálbér alapulvételével nyugdíjjárulékot fizet. A járulékot központilag, egy összegben, az Art. szabályai szerint kell a NAV-hoz bevallani és megfizetni.   

E kötelezettség értelemszerűen a biztosított, tehát kiegészítő tevékenységet nem folytatónak minősülő, azaz sajátjogú nyugdíjas egyházi személy után terheli a kötelezettet. 

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 5. paragrafus (1) bekezdésének i) pontja viszont az után az egyházi személy után mentesíti az egyházi jogi személyt a szociális hozzájárulási adó alól (szocho), aki sajátjogú nyugdíjas, vagy özvegyi nyugdíjban részesül és a rá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt már betöltötte. A jogszabály szerint tehát az utóbbi körbe tartozó egyházi személyek esetében a járulékfizetési kötelezettség fennáll, viszont szochót nem kell utánuk fizetni. 

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben bemutatjuk a Tbj., a szochotörvény, valamint az ekhóról szóló törvény rendelkezései közötti ellentmondásokat, amelyek megnehezítik a közteherviselési szabályok értelmezését!