Az új tb-törvény néhány kisebb, de jelentős módosítása

Megosztás Tetszik

Július 15-étől számos pontjában módosult a július 1-jén hatályba lépett új Tbj. (2019. évi CXXII. törvény). E változások között vannak nagyobb horderejűek (mint például a munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó minimum járulékfizetés bevezetésének szeptember 1-jére történő halasztása), de akadnak „apróbbak” is, amelyek szinte elbújnak a jogszabályt olvasók szeme elől. A következőkben elsődlegesen ezekkel foglalkozunk, kitérve néhány, sokak számára problémát jelentő kérdésre.

Ahogy a bevezetőben említettük, a minimális járulékfizetésre vonatkozó szabályokat a Tbj. 104. paragrafusának (7) bekezdése értelmében csak szeptember 1-jétől kell alkalmazni. A „csúsztatást” alapvetően az tette szükségessé, hogy így a bértámogatásban részesülő – dolgozóikat részmunkaidőben foglalkoztató – munkaadók mentesüljenek a minimális járulékfizetés alól. A tényleges munkabér és a minimális járulékalap után fizetendő társadalombiztosítási járulék ugyanis a foglalkoztató terhe.

Ezt a Tbj. 77. paragrafusának (1) bekezdése rögzíti is. E szerint, ha a tárgyhónapban a járulékfizetési alsó határ után járulék fizetésére kötelezett biztosított részére a járulékfizetési alsó határt elérő jövedelmet nem fizettek, és a tárgyhónapban elszámolt járulék a járulékfizetési alsó határ után számított járulék összegét nem éri el, a foglalkoztató köteles a foglalkoztatottnak minősülő biztosított helyett a járulékalapot képező jövedelem és a járulékfizetési alsó határ közötti különbözet után fizetendő járulékot a törvényben előírt határidőn belül megfizetni. E tekintetben nem alkalmazhatók a járulékkülönbözet elszámolására vonatkozó 82. paragrafus szerinti szabályok, azaz a különbözet később sem hárítható át a dolgozóra. 

Ugyanakkor a társadalombiztosítási járulék alapja (függetlenül annak megosztásától) a biztosított ellátási alapját képezi, illetve figyelembe veendő a kereseti korlát (korhatár előtti ellátás, szolgálati járandóság, rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás) számításánál. A családi járulékkedvezmény összegének megállapításánál viszont nem!

A Tbj. 34. paragrafusának (6) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a családi járulékkedvezmény nem csökkenti azt a járulékkötelezettséget, amelyet az szja-törvény szerint adómentes vagy bevételnek nem minősülő járulékalap után kell megfizetni (ide nem értve a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére az adóévben levont, befizetett tagdíj összegét). Tehát, ahogy az egyéni vállalkozó csak a tényleges kivétje után érvényesítheti a családi kedvezményt, úgy a munkavállaló is csak a tényleges jövedelmét veheti alapul.

És ha már szóba került a családi kedvezmény, a jogszabály szövegének egy ezzel kapcsolatos, július 15-étől hatályos módosítására is fel kell hívnunk a figyelmet.

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletezzük az említett módosítást, és bemutatjuk a tanulószerződéses diákok foglalkoztatására vonatkozó kacifántos járulékváltozásokat!