Tao-csoport: tényleg nem kell foglalkozni a transzferárazással?

Megosztás Tetszik

A 2019. évi adótörvény változásokkal bevezetésre került a csoportos társaságiadó-alanyiság intézményrendszere. A nyereségek és veszteségek konszolidációja mellett a csoportos társaságiadó-alanyiság egyik legfőbb előnyeként szokták említeni azt, hogy a csoporton belüli ügyletekre vonatkozóan nem kell alkalmazni a társasági adótörvény által előírt transzferár szabályokat (kivéve néhány, az „átmeneti” szabályok szerinti speciális esetet).

Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a csoportos adóalanyisággal megszűnik a belföldi adózók minden szokásos piaci árral kapcsolatos problémája, hiszen nem kell nyilvántartást készíteni a kapcsolt ügyletekre vonatkozóan és az egymás között alkalmazott árakat sem kell alátámasztani, illetve azok a jövőben beállíthatók alátámasztások nélkül is. Továbbá módosító tétel alkalmazása sem kötelező.

Valóban ennyire egyszerű lenne a transzferár kérdéskörének mellőzése a társasági adócsoporton belül, és innentől kezdve a gyakorlatban nem kell foglalkozni a transzferárazással a tao-csoport tagjainak? Az alábbi cikkben szeretnénk felhívni az adózók figyelmét azokra a kockázatokra és veszélyekre, melyet a csoportos társasági adóalanyiság során a transzferár szabályok mellőzése okozhat.

Szokásos piaci ár az adózási alapelvekben

A csoportos társasági adóalanyiságra vonatkozó szabályozás a társasági adóról szóló törvényben szereplő transzferár szabályok alól mentesíti az adózót, azon belül is két előírás alól: transzferár nyilvántartás elkészítése és módosító tétel alkalmazása. Ezek a mentességek azonban nem feltétlenül jelentik azt, hogy az adózóknak a kapcsolt ügyletekben alkalmazott árakat nem a szokásos piaci ár elvével összhangban kellene megállapítaniuk.

Az adózás rendjéről szóló törvény alapelvei között szerepel ugyanis, hogy a szokásos piaci ártól eltérő szerződési feltételeket alkalmazó kapcsolt vállalkozások ügyleteit adózási szempontból a szokásos piaci ár alapulvételével kell minősíteni. Az alapelvek alól a jogalkotó nem mentesíti a társaságiadó-csoportot, így az adózás rendjéről szóló törvény alapján a szokásos piaci árra vonatkozó szabályokat elvi szinten figyelembe kell venni minden kapcsolt ügyletre vonatkozóan.

Emellett a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvének alkalmazása is felmerülhet, aminek értelmében nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan ügylet, amelynek célja az adótörvényben, önkormányzati rendeletben foglalt rendelkezések megkerülése.

Az előbbieken túl a társasági adóról szóló törvény alapelvei is kimondják, hogy az adókötelezettséget befolyásoló vagy annak csökkenését eredményező szabály annyiban alkalmazható, amennyiben az annak alapjául szolgáló ügylet megvalósítja a szabály célját és tartalmát tekintve valós gazdasági okok alapozzák meg. Az alkalmazhatóságot annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll.

A tao-csoporttal kapcsolatos jogszabály-módosítás időpontjából adódóan egyelőre nincs ellenőrzési gyakorlat az adóhatóság részéről, de a fentiek alapján úgy tűnik, hogy az alapelvek egyfajta „ellenpontjai” a társaságiadó-csoporton belüli mentesítő szabályoknak. Felmerül a kérdés, hogy a gyakorlatban hogyan fogja az adóhatóság értelmezni a transzferár szabályokat a csoporton belül: ragaszkodik majd az alapelvekhez és figyelmen kívül hagyja a csoporton belüli mentesítő szabályokat, vagy a speciális mentesítő szabályok lesznek erősebbek?

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, amelyben részletezzük, hogy milyen adóhatósági gyakorlatra számítnak tao-csoportok alanyai, mik a csoporton kívüli ügyletek szabályai, továbbá mire kell ügyelni a transzferár kapcsán az áfánál!

A teljes cikkhez előfizetőink, illetve 14 napos próba-előfizetőink férnek hozzá, ha e-mail-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.