Reklámadó: hogyan tovább?

Megosztás Tetszik

A 2019-es nyári adócsomag példátlan fordulatot hozott a reklámadó szabályaiban. A jogalkotó határozott időre felfüggesztette a rendelkezések alkalmazását, méghozzá év közben, miközben magát a szabályrendszert érintetlenül meghagyta. Mi áll a háttérben, és hogyan hat ki mindez a reklámok megrendelőire? – a Mazars összefoglalta.

Az új rendelkezés a 2019. július 1. és 2022. december 31. közötti időszakra 0 százalékban rögzítette az adó mértékét mind a közzétevő, mind a megrendelő esetén. Érdekes módon tehát a reklámadó törvény továbbra is hatályos, mindössze néhány további kiegészítő rendelkezés került beszúrásra, melyek az évközi hatálybalépés (2019. július 24.) miatt rendezik a reklám közzétevők 2019-es kötelezettségeit. A reklámadó mint adónem ezzel lényegében a klinikai halál állapotába került.

Akik a szabályozást jól ismerik, hozzá vannak szokva a reklámadó „innovatív” megoldásaihoz. Most azonban nem könnyű megállapítani, hogy milyen megfontolásból választotta a jogalkotó ezt az utat, ahogyan az sem teljesen egyértelmű, hogy mi a pénzügyi kormányzat távlati célja a szabályokkal. Az indokolás szerint a változás „összefüggésben van azzal, hogy az Európai Unió Törvényszéke – szemben az Európai Bizottság döntésével – a lengyel bolti kiskereskedelmi adóban az állami támogatások uniós jogával összeegyeztethetőnek tartotta az adónem sávosan progresszív mértékrendszerét, azaz azt a mértékrendszert, amely eredetileg a reklámadóban is alkalmazandó volt.” Magyarul a kormányzat abban bízott, hogy az Európai Bizottság éles kritikái, melyek alapján már korábban át kellett alakítani a többkulcsos rendszert, az Európai Bíróság előtt alaptalannak bizonyulnak. Ez a várakozás időközben valóban be is igazolódott. A döntés ugyanis júniusban megszületett, és a Törvényszék mindenben a magyar kormánynak adott igazat (ld. a 2019. június 27-ei közleményt). Ez alapján úgy tűnik, hogy a reklámadó eredeti progresszív, adómértéke mégsem minősül szelektív állami támogatásnak. Ugyan a Törvényszék döntése ellen fellebbezésnek lehet helye, ezzel együtt a magyar kormányzat kedvező helyzetben van. Éppen ezért lehet meglepő a reklámadó átmeneti felfüggesztése.  

A jelenlegi helyzetben a legfontosabb, hogy az érintett magyar adóalanyok tisztában legyenek azzal, hogy milyen további teendőik lehetnek 2019-ben. A reklámok közzétevőire speciális szabályok vonatkoznak (az évközi hatályba lépés miatt nekik meg kell osztaniuk az adóalapjukat), mi azonban most a reklám megrendelőkre koncentrálunk: nekik – úgy tűnik – nincs további teendőjük a reklámadóval.

Mi ennek a magyarázata?

Alapesetben a reklám megrendelőjénél az adó alapja a reklám közzététel havi összesített ellenértékének 2,5 millió forintot meghaladó része. Csak azokat a reklámköltségekről szóló számlákat kellett figyelembe venni, amely kapcsán nem áll fenn valamelyik úgynevezett mentesülési feltétel. Ha például rendelkezésre állt a közzétevő nyilatkozata, miszerint a reklámadót ő fizeti meg (vagy az alól mentesül), úgy a megrendelő ezt a költséget kivehette a saját reklámadó-alapjából. A legnagyobb probléma természetesen azokkal a közzétevőkkel volt, akik ilyen nyilatkozatot nem voltak hajlandóak kiállítani (például a Google). A törvényváltozás miatt a nyilatkozattételi kötelezettség azonban a 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszak adókötelezettségére nem alkalmazható. A reklám-közzétevő így nem kell, hogy nyilatkozatot adjon, és így a megrendelőnek sem keletkezik adókötelezettsége (ennek okán az egyéb mentesülési esetek is elvesztik jelentőségüket).

Figyelemre méltó, hogy a hosszabb távú (vagy folyamatosan teljesített) reklámszerződések esetén a NAV, illetve PM ezúttal milyen megengedően értelmezi a szabályokat. Nem ez az első alkalom ugyanis, hogy a megrendelőre vonatkozó adó mértéke változott (2015-ben 20 százalékról 5 százalékra csökkent). Érdekes módon korábban egy szigorú álláspont élt, miszerint – mivel az adókötelezettséget a reklám megrendelése keletkezteti – a változást megelőzően megrendelt reklám-közzétételekre még a régi, magasabb adómérték vonatkozott akkor is, ha magát az adott reklámot már a változást követően publikálják.

Ezzel szemben a mostani változásnál kifejezetten az a hivatalos álláspont, hogy 2019. július 1-jétől 2022. december 31-éig sem adóbevallási, sem adófizetési kötelezettség nem keletkezik, függetlenül a reklám-közzétételről szóló szerződés megkötésének időpontjától. Ez alapján a megrendelőknek már a júliusról szóló, 2019. augusztus 20-án esedékes 1994 jelű havi bevallást sem kell(ett), illetve nem is lehet(ett) benyújtaniuk.

Ami pedig a társasági adót illeti, szintén jó hírünk van. A Tao törvény 2019. július 1. és a 2022. december 31-e közötti időszakra kizárja annak a törvényi rendelkezésnek az alkalmazandóságát, mely az évi 30 millió forint feletti reklámköltségeket nem elismert költségként nevesíti. Ez azt jelenti, hogy kizárólag az első félévben felmerült ilyen költségek esetén vizsgálandó, hogy például a közzétevő nyilatkozata rendelkezésre áll-e, sőt, 30 millió forint alatt még ezekre sem. Az utóbbi éves „keret” időarányosításáról a törvény nem rendelkezik, ami szintén előnyös az érintettek számára.